A 41 éves férfi azon bukott le, hogy gyanúsnak tartották az akcentusát; azóta is kérdés, hogy a bolognai BKV-ellenőrök miből tudják, hogy a bliccelőnek nem elég magyaros a kiejtése.

Amíg erre válasz érkezik, egy sokkal intellektuálisabb bliccelést említenék: az e heti ÉS-ben jelent meg, hogy amerikai útja során miként találkozott Orbán Viktor Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóval, merthogy teli volt közös fényképükkel a Fidesz honlapja meg a jobboldali sajtó. Hát Orbán úgy találkozott Schwarzeneggerrel, hogy az nem is tudott róla. Ez nem vicc. A szerző, Lázár György felhívta a kormányzó titkárságát, mert gyanúsnak találta, hogy az amerikai média egyetlen sort és fotót se szentelt az eseménynek, márpedig kormányzói találkozók után mindig szoktak pár soros közleményt adni, már ha csak kicsit is fontos az a vendég.

Nem arról van szó, hogy Orbán Viktort nem ismerik Amerikában, sőt nagyon is ismerik; ha a fiatalabb Bush nem is, az idősebb például összefutott vele, igaz, ő is leginkább a tudtán kívül. Schwarzenegger titkárnőjének az arca is felderült az Orbán név hallatán. Igaz, ő bizonyos Jean Orbanra gondolt, aki hivatására nézve "feltűnést kedvelő háztartásbeli", aki azért áll most a helyi médiaérdeklődés középpontjában, mert műpázsittal akarja beborítani egész Kaliforniát.

A titkárnő, írja a szerző, azóta is azon morfondírozik, hogy melyik kapun osonhatott be jegy és meghívó nélkül a magyar vendég a Capitol épületébe, hogy aztán valamelyik sarok félhomályából egyetlen ugrással a Terminátor mellett teremve közös fotón rögzítse a történelmi tényt: 2008 őszén egész Amerikában kézről kézre adták őt, de Kaliforniában különösen.

S alighanem ez lehet a magyarázat. Szerencsétlen szardíniai férfi, midőn észrevette az ellenőröket, nyilvánvalóan egészen kicsire gömbölyödött az ülésen, a számonkérés pillanatában pedig legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében; ilyen viselkedés mellett nincs az a tökéletes pesti akcentus, hogy magyarnak nézzék.

Magyar bliccelő ugyanis nyíltan és nagyban bliccel, sugárzó arccal, büszkén, mintha olimpiai dobogó legtetején állna, integetve, lelkifurdalás nélkül, egyenesen beleröhögve a világ pofájába. Ha esetleg legközelebbi külföldi utunkon elbizonytalanodnánk, hogy mit kell tenni, ha ellenőrbe akadunk, afféle sorvezetőnek vegyük elő azt a kaliforniai fotót.