- Gyurcsány Ferenc és Fodor Gábor vagy az MSZP és az SZDSZ között van konfliktus? Vagy még tágabb körre kell tekinteni: nehezen illeszthető politikai kultúrák közötti elfojtott ellentétek váltak kontrollálatlanná?

- Nem hinném, hogy a mostani krízist személyi ellentétek magyaráznák. 2006-ban a koalíció egy ambiciózus reformprogramra köttetett. Kezdettől fogva bizonytalan volt, hogy az MSZP ki tud-e tartani a közös program mellett. Erre jószerével csak a pártját vert helyzetből győzelemre vezető Gyurcsány nimbusza volt biztosíték. Őszöd megtépázta ezt a nimbuszt, csökkentette Gyurcsány mozgásterét a szocialista párttal szemben. Ettől fogva 2008 februárjáig a miniszterelnök állandóan azzal volt elfoglalva, hogy új és új alkut hozzon létre a két párt között, elsősorban az egészségfinanszírozás ügyében. Olyan kompromisszumot, amibe az MSZP még belemegy, és amit az SZDSZ is vállalni tud. A népszavazáson elszenvedett vereség kihúzta a talajt a kompromisszumok alól. Az MSZP végképp kihátrált a már amúgy is alaposan lerontott pénztártörvény mögül.

- Nem lehetséges-e, hogy az MSZP csupán felismerte, hogy a mai helyzetben nem lehet megcsinálni például az egészségügyi reformot? Ez esetben nem lehetséges-e, hogy az SZDSZ merevsége miatt bomlott fel a koalíció?

- Az SZDSZ nagyon messzire ment az engedményekben. Nem látom, hogyan mehetett volna ennél is tovább. A kormányprogramnak egyetlen hangsúlyos pontja kötődött hozzá, az egészségügyi reform. Miután az MSZP szembefordult a kialkudott reformmal, nehéz lett volna megmondani, mit keresnek még a szabad demokraták a kormányban.

Más kérdés, hogy a régi pártvezetés kockázatos kalandba kezdett, amikor 2006-ban épp az egészségügyi tárcára támasztott igényt. Az egészségügy reformja megkerülhetetlen, csakhogy erős csoportok érdekeit sérti. A világon mindenütt heves ellenállásba ütközik. Csak akkor vihető végig, ha jelentős politikai erő áll mögötte. Az SZDSZ hat százaléka nagyon kevés ehhez. Az MSZP támogatása pedig kezdettől bizonytalan volt. A szabad demokraták úgy látták, nincs mese, "le kell nyomni a reformot a szocik torkán". A szocialisták pedig úgy, hogy a kicsiny liberális párt rájuk kényszerít valamit, amihez semmi kedvük. Sok szerencse kellett volna ahhoz, hogy ez a vállalkozás jól végződjön.

- Ez vezetett a koalíció felbomlásához?

- A népszavazás politikai következményei döntés elé állították a kormányfőt. Vagy ragaszkodik ahhoz, amit Őszödön mondott: addig marad miniszterelnök, amíg pártja követi a reformok útján. Vagy megválik a szabad demokratáktól. Ha az előbbit választja, le kellett volna mondania. Ezzel visszaszerezte volna elveszett hitelét. De a távoli jövő titka maradt volna, hogy nyílik-e még egyszer esélye a kormányzásra, amikor visszanyert erkölcsi tőkéjét kamatoztathatja is. Csakhogy a koalíció felbomlásának is ára volt. Kisebbségből kormányozni nem lehetetlen, de nagyon nehéz. A magyar parlamenti patkó két oldalát nagyon mély ellentétek állítják szembe egymással. Az MSZP lényegében az SZDSZ-re van utalva. Ezért, ha már a koalíció felbomlott, a válásnak tárgyalásos úton kellett volna végbemennie. A szocialistáknak meg kellett volna mondaniuk, milyen ügyekben számítanak az SZDSZ támogatására, az SZDSZ-nek meg kellett volna mondania, mi a támogatás feltétele. Ehelyett a kormányfő az MSZP pártértekezletén méltatlan hangnemben szapulni kezdte koalíciós partnerét, és elcsapta az SZDSZ-es egészségügyi minisztert.

- Az SZDSZ akkori vezetése sem teketóriázott sokat.

- Valóban, Kóka dérrel-dúrral bevágta az ajtót, magával rántva utódját, aki akkor még megfontoltságra próbálta bírni az SZDSZ-t. Vannak házasságok, melyeket higgadt megegyezéssel bontanak fel. Ez hisztérikus válás volt.

- Fodor sem sokáig tanúsított megfontoltságot...

- Amikor Fodor átvette a pártot, az SZDSZ válságos helyzetben volt. Az MSZP kitette a szűrét - mert ne áltassuk magunkat, a koalíciót Gyurcsány Ferenc mondta fel a pártértekezleten elmondott beszédével -, a jobboldali pártok közt pedig nincs helye. Az új elnök erre a lehetetlen helyzetre keresett megoldást. Közölte, hogy mindenkivel tárgyalni fog - ezzel kívánta bizonyítani, hogy az SZDSZ tényező, mellyel számolni kell. Bejelentette, hogy pártja csak akkor tudja kialakítani viszonyát a kisebbségi kormányhoz, ha ez cselekvési programmal áll elő - így kívánta az ország tudtára adni, hogy a racionális kormányzásnak még ellenzékben is az SZDSZ a záloga. Ezek nem bizonyultak szerencsés húzásnak. A jobboldali pártokkal folytatott tárgyalásoknak nem volt - nem lehetett - kommunikálható politikai tartalmuk, ezért a legvadabb spekulációkra adtak alkalmat. A cselekvési program követelése pedig most ütött vissza.

- Azzal, hogy Gyurcsány elkészítette programját, melyről tárgyalni kellene?

- Közeleg a költségvetés benyújtásának ideje. A kormányfőnek tisztáznia kell, hogy számíthat-e az SZDSZ szavazataira. Nyilvánosságra hozta tehát a dolgozatát, és azt mondta: itt a program, beszéljük meg. Csakhogy a költségvetési szavazásról és a programról való megegyezés két különböző dolog. Pártoknak akkor kell programot egyeztetniük, ha együtt akarnak kormányozni. A Gyurcsány-féle programvázlat pedig világossá tette, hogy a koalíció felújítására a választásokig már nincs esély. Ezt a szabad demokraták szerintem jól látják. Az általam nagyra becsült szakértők Békesi Lászlótól Urbán Lászlóig egybehangzóan azt nyilatkozták, hogy a dolgozatban vázolt lépések elégtelenek. De többről is szó van. Gyurcsány szívesen rajzol ideológiai hátteret programjai mögé. Korábban arról beszélt, hogy a baloldalnak szakítania kell a magyar közgondolkodásra jellemző paternalizmussal. Esélyteremtő államban kell gondolkodni, mely kitágítja az egyéni szabadság és felelősség körét. Ez a beszédmód adott közös nyelvet a koalíciónak 2006-ban. Az új dolgozat szakít a korábbi beszédmóddal. Arról ír, hogy figyelembe kell venni a magyar társadalom sajátos kultúráját, az emberek vágyakozását az állami gondoskodásra. Én nem tartozom a kritikátlan szabadpiac-imádók közé, de Gyurcsány új retorikája engem is zavar. Ezen az alapon biztosan nem lehet felújítani a koalíciót. Ha viszont nincs koalíció, akkor a kormányprogram az MSZP külön ügye. De ezt az SZDSZ képtelen megértetni a közvéleménnyel, hisz korábban maga követelte a programot.

- Viszont tárgyalni akar az SZDSZ a szakértői kormány ötletéről. Ennek több értelme van?

- Nem hinném. A Gyurcsány-dolgozat jól mutatja, meddig hajlandó az MSZP elmenni a ciklus hátralévő részében. Az SZDSZ ezen az alapon nem térhet vissza a kormányba. Akkor viszont mindegy, hogy politikus-e a miniszterelnök vagy sem. Nem biztos persze, hogy Fodor szakértői vezetésű balliberális koalícióra gondol. Az ellenzéki pártokkal nyilván nem erről kíván tárgyalni. Egy olyan szakértői kormánynak, mely a jobboldali pártok támogatását is élvezi, talán lenne értelme. Ez 2010-ig megtehetne néhány fájdalmas, de szükséges lépést, melyre szűkebb bázisú kormányok nehezen szánják rá magukat. Ehhez azonban az MSZP-nek és a Fidesznek kellene egyetértésre jutnia, amire nem látok esélyt.

- És az előre hozott választások?

- Az előre hozott választások ötlete nem az ördögtől való. Csakhogy ide kétféle forgatókönyv szerint lehetne eljutni. Az egyik: a jelenleg kormányzó párt tárgyalásokat kezd a választás megnyerésére esélyes ellenzéki párttal a parlament önfeloszlatásának feltételeiről. Ha ez lehetséges, akkor mérlegelés kérdése, hogy kívánatos-e. Én arra hajlok, hogy nem lehetséges. A másik forgatókönyv: az SZDSZ megszavazza a jobboldali pártok határozati javaslatát a parlament önfeloszlatásáról, vagy velük együtt leszavazza a költségvetést. Erről mérlegelés nélkül megállapítható, hogy nemkívánatos. Megpecsételné az SZDSZ sorsát. Még nem dőlt el, hogy az SZDSZ kiesik a parlamentből. De ha ő kényszeríti ki az idő előtti választásokat, biztosan kiesik. A választáson a jobboldallal szemben kell majd harcba szállnia. Olyan szavazókért fog küzdeni, akik a jobboldal megállítására akarnak szavazni. Ők nem bocsátanák meg neki, hogy közelebb hozta a Fidesz győzelmét. Nem hinnék el, hogy ha bejut a parlamentbe, demokratikus hagyományaihoz híven a Fidesz eltökélt ellenzéke lesz. A mai SZDSZ-szel nem érzem magam azonosnak, de nincs a színen más liberális párt. Márpedig a liberalizmus parlamenti képviseletének megszűnése csapás volna az amúgy is rossz állapotban lévő magyar politikára. Az ország érdeke, hogy az SZDSZ ne kövessen el harakirit.

- Látja-e realitását az ésszerűség térnyerésének a szabad demokraták és az MSZP tárgyalásain?

- Mindkét párt arról akar tárgyalni, amiről nem tudnak megegyezni. Az MSZP a programról, az SZDSZ a kormányfő személyéről. Egyik témával sem kellene foglalkozniuk. A kisebbségi MSZP-kormány túlélésének feltételeiről kellene megegyezni. Arról, amiről már a koalíció fölbontásakor tárgyalni kellett volna. A program egészéért csak a kormányzó pártnak kell felelősséget vállalnia. Viszont van a programnak néhány eleme, melyektől egy ellenzéki párt függővé teheti, hogy kritikus jelentőségű szavazásokon megadja-e a támogatást a kormánynak. Ezeket kell kijelölni, ezekben kell megegyezni. Ez leegyszerűsíti a helyzetet, mert viszonylag kevés ügyben kell egyetértésre jutni. A tegnapi, első tárgyalási forduló után látok némi reményt arra, hogy a megbeszélések ebbe az irányba haladjanak. A szakpolitikai kérdésekről kilátásba helyezett újabb tárgyalási menet oda fog vezetni, hogy lényegi pontokon nincs egyetértés, így a koalíció felújítása nem jöhet szóba. Ez lesz az a pillanat, amikor el kell dönteni, hogy megszakítják az egyeztetést, vagy leszűkítik arra a néhány pontra, amelyben a költségvetés és az adótörvények elfogadásához meg kell egyezni.

- Érdekében áll a két pártnak a megegyezés? Az SZDSZ elveszíthetné politikai súlyát. Az MSZP viszont megegyezés nélkül is megszerezhet annyi SZDSZ-es szavazatot, amenynyire szüksége van.

- Az SZDSZ vitathatatlanul nehéz helyzetben van. De a kormány megbuktatása a politikai véget jelentené számára. Más módot kell keresnie mozgásterének tágítására. Ami a frakció esetleges szétszavazását illeti: ez is maga volna a politikai vég. Az MSZP rövidlátó módon taktikázna, ha erre játszana. Akár 2010-ben, akár előbb: a választási harcot a két pártnak nem egymás, hanem a jobboldal ellen kell megvívnia. Megegyezésre vannak ítélve.