Nemrégiben azonban feltűnt egy Móricka nevű magazin, amely képregényében lusta tolvajbandának ábrázolja barna bőrű honfitársainkat, akikből, reméli a szerző, hamarosan kevesebb lesz e hazában. Kártékony tücskök és szorgalmas hangyák szerepelnek a képeken - de ez most nem mese, nem is vicc, kár, hogy eddig kevesen vették csak észre. A MÚOSZ például igen, amikor kizárta soraiból a lap szerkesztőjét. Okkal.

A publikáció gyűlöletre uszít, ellentmond az alapvető emberi jogoknak, az emberi méltóság egyéni és csoportos védelmének, az európai uniós jogszabályoknak és egyes uniós tagállamok jogszabályainak és joggyakorlatának is. Ezért vizsgálatot kértem uszítás és gyűlöletkeltés miatt a Nemzeti Nyomozó Irodától, s rövid idő elteltével meg is kaptam a választ: bűncselekmény hiányában lezárták a nyomozást. Az elutasító határozatban az áll, hogy a gyűlöletre uszítás mint elkövetési magatartás egzakt definícióját a törvény nem állapítja meg, vagyis nincs megfelelő jogszabály, amely alapján dönthetnének. Ugyanakkor a határozat utal arra, hogy a gyűlöletre uszítás megállapítása érdekében a bírói gyakorlatban kialakítottak egy olyan követelményrendszert, amelynek szükségességét az Alkotmánybíróság is elismeri. Ha így van, akkor immár a bírókon a sor, s az ügyészségnek nincs más dolga, mint zöld utat engedni a független, magyar bíróság számára, hogy eldöntse, a publikáció készítőit megbünteti-e, vagy sem.

Ha nem is mindig könnyű, szeretnék bízni a bíróság józan ítélőképességében. És a magyar emberekében is. A magyarok többsége az európai közvéleménnyel összhangban a sajtószabadság elleni megnyilvánulásnak tekintette, amikor Dániában egy lap karikatúrát közölt Mohamedről, és az iszlám hívők tiltakozása ellenére úgy vélte, ez még belefér a szabad véleménynyilvánítás európai kategóriájába. De azt már súlyos sértésnek vette, hogy Ján Slota papagájnak nevezze monda szerinti totemállatunkat, a turulmadarat. Vajon hogyan foglalnak állást a Móricka-ügyben? Tűri-e, hogy a roma társadalmat rágalmazzák és megalázzák, vagy legalább szót emel ellene? Ha politikai fórumon lehet pajeszos cukrosbácsiról anekdotázni, a Charta alakuló ülésén a cigányok megregulázásáról beszélni, a közértben harsányan buzizni, akkor be kell látnom, naiv vagyok, amikor azt remélem, hogy ezek a visszataszító, rasszista gúnyrajzok közfelháborodást keltenek. Félek, Móricka nyugodtan gyalázkodhat, a jog néma marad, az emberek pedig széttárják a karjukat, és mennek tovább. Rosszabbik esetben röhögnek a képeken, és azokon is, akik tiltakoznak ellenük.

A Nemzeti Nyomozó Irodánál panaszt teszek a határozat ellen, de fellebbezek a magyar közvéleménynél is. Mert ami itt történik, az egyáltalán nem vicces. Azért, mert a kockakő, a hecclap és a tojászápor modern demokráciánk természetes tartozéka lett, nem kell mindezt birkamód eltűrni. Az emberek kiábrándultak a politikából és a mozgalmakból, ami érthető, de ezzel együtt az egymás iránti szolidaritás is kialudni látszik bennük, ami óriási baj. Ki és hogyan állja útját az újraéledő, erőszakos radikalizmus terjedésének, ha a többség csak félszívvel demokrata, nem érti a közös haza fogalmát, és a "romakérdés" gondolatiságába belezápulva szajkóz évszázados előítéleteket? Amíg itt tartunk, Móricka és társai jól mulatnak saját vicceiken, gúnyt űzhetnek, büntetlenül, bárkiből és bármikor. Ha hagyjuk.

Lévai Katalin

Az Európai Parlament képviselője (MSZP)