Csak semmi bio, európaiak vagyunk – majdhogynem erre az álláspontra helyezkednek az európai törvényhozók, akik mind élesebb vitába keverednek a brüsszeli Bizottsággal és a tagországokkal, a bioüzemanyagok fenntarthatóságát illetően. Az álláspontok várhatóan közeledni fognak egymáshoz, hiszen a francia elnökség decemberig szeretne megegyezésre jutni, hogy aztán a jövő nemzetközi koppenhágai klímakonferencián az Európai Unió ésszerű és közösen képviselt állásponttal jelenhessen meg.

Az állam- és kormányfők még tavaly tavasszal egyeztek meg abban, hogy 2020-ig húsz százalékkal csökkentik a károsanyag-kibocsátást és húsz százalékra növelik a megújuló források arányát a teljes energiafogyasztásban. Utóbbin belül tíz százalékra emelik a bioüzemanyagok részesedését.  A megújuló forrásokra vonatkozó januári bizottsági javaslatot – amely az állam-és kormányfők elvi kötelezettségvállalása alapján született - ellenérzésekkel fogadták a kérdésben együttdöntő parlamentben. Az élelmiszerárak emelkedését, az ijesztő méretű erdőirtást részben a bioüzem-őrület okozza. A Brazíliában cukornádból, másutt kukoricából előállított etanol kivonja a mezőgazdasági termékeket az élelmiszerpiacról, s persze elvesz értékes területeket az agrárcélú termelés elől.

Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága már megkérdőjelezte a tíz százalékos célt, ám nagy nyomás nehezedett az ipari bizottságra, amely tegnap szavazott, s végül elfogadta ezt arányt, de másképp.

Környezetvédők – Friends of the Earth, Greenpeace, Birdlife International – dokumentumok tömegével bombázták a képviselőket és a brüsszeli sajtót is, mondván az agrártermékkel az embereket kell jóllakatni, nem pedig az autókat hajtani. Külön éles támadás érte a brazil etanolgyártást – amely a Nemzetközi Energiaügynökség szerint azonban versenyképes - a borzasztó munkafeltételekért és az esőerdő-irtásért. Az ipar viszont, amely immár nagy fantáziát lát a bioüzemanyagban, a tíz százalékos arányhoz kezdte igazítani terveit.

A parlamenti bizottság végül nagy többséggel támogatta a luxemburgi, zöldpárti Claude Turmes jelentését, amely úgy tartja meg a tíz százalékot, hogy azon belül erőteljesen növeli a nem mezőgazdasági jellegű, de megújuló források alkalmazását. A tíz százaléknak negyven százalékát elektromos áramnak, hidrogénnek, illetve az élelmiszertermeléstől elválasztható bioüzemanyagnak kell adnia, például a biomasszának, biogáznak. Közbülső célként határoznák meg 2015-öt, ameddig öt százalékra kell növelni a megújuló arányt, s ennek ötöde alternatív bioüzemanyag lehetne. Az egész folyamatot 2014-ben felülvizsgálnák, annak fényében is, hogy milyen újdonságokkal áll elő az ipar.

Fontos eleme azonban általában a brüsszeli vitának, s nemcsak a parlamentinek, hogy megújuló energiaforrásként is csak azokat a lehetőségeket veszik számba, amelyek a jelenlegi fosszilis üzemanyagokkal szemben 35 százalékkal, de 2017-ig fokozatosan 45 százalékkal, sőt akár hatvan százalékkal kevesebb széndioxidot bocsátanak a levegőbe, azaz mérséklik a klímaváltozás ütemét. A parlamenti véleményt persze egyeztetni kell a Bizottsággal és a tagállamokkal, azaz lényegében a Tanáccsal. Ez hosszú ideig is elhúzódhat, de sürget az idő, s a franciák mindenképpen szeretnének valamilyen eredményre jutni még az idén. Ehhez persze nagy kompromisszumkészségre lesz szükség, mert a nagyobb tagállamok közül – igaz különböző okokból – például a németek (sokat fektettek a zöld energiába), svédek (magas a bioüzemanyag aránya) és a britek (alacsony a részesedés) is ellenzik a szigorú, kötelező előírásokat. Az érdekek szerteágazóak az egyes tagországokban folytatott különféle biopolitika miatt. Magyarország elfogadta a tíz százalékos bioüzemanyag ajánlást, de nem zárkózik el az esetleges finomításoktól sem, hogy a tíz százalék a megújuló erőforrásokra vonatkozzék, ha az energia- és klímacsomagban végrehajtott változtatások továbbra is jól összehangolhatóak egymással. 

A téma a közvéleményt is nagyon érdekli. Ez derült ki a Bizottság és a parlament által megrendelt, s tegnap ismertetett Eurobarometer felmérésből. A huszonhét tagországban megkérdezettek 68 százaléka szerint a szegénység a legsúlyosabb probléma, 62 százalék szerint pedig a globális felmelegedés és klímaváltozás a második legnyomasztóbb gond. Harmadik helyre sorolták a nemzetközi terrorizmust. Magyarországon 74 és 71 százalék tett az első két helyre az említett kérdéseket. Az elsöprő többség azonban úgy érzékeli, hogy sem az ipar, sem a politika, sem az EU, sem az egyén nem tesz eleget a klímaváltozás megállításáért, holott megfelelő lépésekkel ez a cél elérhető lenne. Nem meglepően dánok, svédek, hollandok mondták azt, hogy igyekeznek változtatni életmódjukon a környezeti kihívások miatt, kevesebbet autóznak, napkollektorokat vásárolnak, és így tovább.

Összevág ezzel, s részben fedi a parlament ipari bizottságának egyéb javaslatait a McKinsey Global Institute tanulmánya, amely szerint a meglévő technológiák felhasználásával, azaz a hatékonyság növelésével olcsón meg lehetne spórolni az EU teljes évi áramfogyasztását. Az elemzés – és sajtóértekezletén erről is beszélt a szél- és napenergia hasznosításának lelkes hívéül szegődött Claude Turmes – az építőiparban lát nagy fantáziát. Ha a lakások a létező korszerű anyagokból épülnének, korszerű gépekkel felszerelve, az már önmagában hatalmas változást hozna magával.

(Brüsszel)