Először a Museion bejárata felett lógott, most pedig egy eldugott emeleti teremben látható azzal a látogatóknak szóló figyelmeztetéssel, hogy az alkotás megsértheti érzékenységüket. A német művészet fenegyerekének tartott, 1997-ben 44 évesen elhunyt Martin Kippenberger valószínűleg örülne a szobra keltette felfordulásnak. A jómódban és nyugalomban élő, a hetvenes évek nemzetiségi harcait rég maga mögött hagyott, német ajkú olasz várost azonban több mint egy hónapja nem a művészet iránti öröm, hanem a feszültség uralja.

A kortárs művészeti múzeum nyári kiállításának a címe is furcsán hangzott: Periferikus látás és kollektív test. A döbbenetet mégis egyetlen szobor, Kippenberger keresztre feszített békája váltotta ki. Az élénkzöld, pocakos, hólyagos testű, kidülledt szemű és kilógó nyelvű (randa) béka egyértelműen Krisztust idéző testtartásban, szöggel átfúrt tenyerében egy söröskorsót és egy tojást tart. A művész magyarázata szerint az álszentséget ábrázolja, amely többet törődik a külsőséggel, mint a dolgok lényegével.

Vallásgyalázó! - ez volt Bolzano püspökének, Wilhem Eggernek a véleménye, aki egyenesen XVI. Benedek segítségét kérte. A pápai felhívásra szedték le a békát a bejáratról, de ekkor már kilenc napja tartott Trentino - Alto Adige tartomány - testületi elnökének, a Dél-tiroli Néppárt politikusának, Franz Pahlnak a múzeum előtti padon folytatott éhségsztrájkja. Pahl körül (aki korábban ugyanígy tiltakozott a fasiszta relikviának tartott, bolzanói Győzelem-emlékmű ellen) a kereszténység szent jelképeiért és a művészet szabadságáért tüntetők váltották egymást. Vagy én, vagy a béka - hangoztatta Pahl, aki lemondással fenyegetett. Bolzano a Museion igazgatótestületére bízta a döntést.

Hat igen és három nem vokssal a béka a szeptember 21-ig tartó kiállítás végéig marad. Pahl lemondott. Helyén maradt a Kippenberger alkotását kezdettől fogva védelmező múzeum-igazgatónő, Corinne Diserens is. Az eredmény meglepő, hiszen a múzeumot irányító testület 5 tagját a konzervatív többségű megye nevezte ki, a többi négyet a Museion alapítvány. A megyét képviselő muzeológus és vállalkozó volt az áruló: a felső utasítás ellenében szavaztak.

A bolzanói eset példaértékű a katolikus Olaszországban, mivel még a vallásos művészettörténészek is az alkotási szabadság mellett foglaltak állást, azt hangsúlyozva, hogy 2008-ban, a kulturálisan fejlett Bolzanóban nem fordulhat elő az, ami a XVI. században Michelangelo Utolsó Ítéletének meztelen alakjaival történt, melyekre ruhát festettek. (Igaz, idén nyáron az olasz kormánypalota sajtótermében is letakarták Tiepolo női alakjának mellét.) Az olasz sajtó szerint Bolzanóban nem a béka, az októberi megyei választás a tét bal- és jobboldal között.

A művészetnek, a közízlésnek és a vallásnak nem ez az első itáliai összecsapása: a '99-es velencei biennálén Maurizio Cattelan szobra robbantott ki hasonló botrányt, amelyen az akkori pápa, II. János Pál egy hatalmas meteorit alatt esett össze. A művet azonban nem távolították el, 2001-ben magángyűjtő vásárolta meg 886 ezer dollárért.