„Még ha valaki a bétablokkolók kényszeres fogyasztójává válna, valószínűleg akkor sem kellene később kedvezőtlen egészségügyi következményekkel számolnia, mert a bétablokkoló nem ártalmas, viszont olcsó, és néhány óra alatt kiürül a szervezetből” – írja Carl Elliott az Atlantic magazinban.

A pekingi olimpián két észak-koreai céllövő is fennakadt a doppingteszten, mindkettő szervezetében propranolol nyomait találták. Ez a szer nem éppen a csúcstechnika legújabb vívmánya, ismerik vagy ötven éve, mint vérnyomáscsökkentőt. A bétablokkolók családjába tartozik, amelyek a szimpatikus idegrendszer egyes receptorait blokkolják, és így képesek a vérnyomás csökkentésére. Csak később derült ki, hogy történetesen ugyanezek a receptorok felelősek a szorongás külső megnyilvánulásaiért, például a kézremegésért.

Angliában már a hetvenes években kimutatták, hogy bétablokkolókkal nagymértékben javítható a hangszeres előadóművészek teljesítménye. Vonósokat vontak be a kísérletbe, és az eredmény egyértelmű volt: amikor tekintélyes közönség előtt kellett játszani, néhány zenész játéka ugrásszerűen megjavult a propranololtól. Másoké csak csekély mértékben. Svédországban sportlövőkkel végeztek hasonló kísérletet. Az eredmény 13 százalékkal javult a propranololnak köszönhetően.

Carl Elliott abban látja az elvi különbséget a „kemény” teljesítményfokozók és a bétablokkolók között, hogy az utóbbiak nem az agy működésére hatnak, nem olyanok, mint az alkohol vagy a valium, hanem csak a szorongás tüneteit tompítják. Tehát tartós használat esetén sem idéznek elő maradandó károsodást.

Továbbá más doppingszerek használata azért minősül csalásnak, mert azt teszik lehetővé, hogy ne a legjobbak, hanem a legjobban gyógyszerezettek nyerjenek. Ez egyébként egyfajta fegyverkezési versenybe hajszolja a sportolókat, amelyben végül is a gyógyszervegyészeté lesz a döntő szerep.

Nem úgy a bétablokkolók esetében. Erre a szerre ugyanis csak a szorongóknak van igazán szükségük. Senki sem lesz tőle jobb zenész vagy jobb lövő. De lehetővé teszi, hogy a tehetségesebb zenészről vagy a jobb lövőről kiderüljön, hogy ő a jobb. Nem esélyromboló, hanem esélykiegyenlítő szerepe van.

„Ha az idegsebészem a gerincműtét előtt bekapna egy propranolol tablettát, hálás lennék neki” — véli Carl Elliott.