Az osztrák Profil című hetilap újra tárgyalja azt a két évvel ezelőtt több fórumon is tagadott - illetve részben cáfolt - vádat, hogy a Strabag építőipari konszern állami megbízásokért cserébe pénzt adott magyarországi pártoknak.
Strabag-ügy: Kemény pénzek, puha szabályok
Valamennyi magyar parlamenti párt a leghatározottabban tagadta a vádakat, és kivétel nélkül azt állítják, hogy az osztrák választások motiválják az ügy fölmelegítését, hiszen a Strabag-vezér által is fémjelzett Liberális Fórumnak reális esélye van az osztrák parlamentbe jutásra.
Akár így van, akár nem, a Strabag nagy összegű beruházásokban érdekelt Magyarországon. Az osztrák társaság és magyar vállalkozása, a Strabag Zrt. a hazai közlekedési infrastruktúra-fejlesztés szinte minden területén megvetette a lábát. Építési szerződései alapján a Strabag nem lenne a piac legfajsúlyosabb cége. A NIF honlapján kutakodók a társaságénál nagyobb szerződésállományú építőkre is bukkanhatnak. Ám a társaság az úr hazánk két koncessziós autópályáján is. Az M6-os Szekszárd-Bóly és az M60-as Bóly-Pécs összesen mintegy 79 kilométerének építésére és üzemeltetésére szóló tendert a Strabag 266,8 milliárd forintos ajánlatával 2007 végén nyerte meg. Ezt hozzászámolva a cég 170 milliárd forintos építési szerződéseihez, munkája már 436 milliárd forintjába kerül az állami költségvetésnek. A fővárost a déli országhatárral összekötő M5-öst üzemeltető Alföld Koncessziós Autópálya (AKA) Zrt. kizárólagos irányítását az osztrák útépítő az idén szerezte meg. Ez a hírek szerint úgy harmincmilliárd forintjába került. Vagyis nem sokkal többe annál a rendelkezésre állási díjnál, amit a magyar költségvetés az M5-ösért még éppen húsz évig évente kifizet a koncessziós társaságnak.
A Profil vádjai a hírbe hozott pártok büdzséjét vizsgálva nehezen igazolhatók vagy cáfolhatók, a magyarországi pártok bevételeinek átláthatóságát ugyanis meglehetősen "puha" szabályok biztosítják. Erre többek közt az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet is fölhívta a figyelmet 2006 nyarán. A vizsgálódásra az adott okot, hogy a választási kampány során a pártok - egyébként nem akkor először - a sokszorosát költötték el a törvényben meghatározott 386 milliónak, és a nyilvánosságra hozott pénzügyi beszámolók alapján ilyen költekezésre sehol nem is volt fedezet.
A rendszer az intézet és az Európai Választási Szakértők Egyesületének hasonló tartalmú elemzése alapján is több ponton lyukas. A pártoknak nevesíteniük kell a kapott támogatást, ha az belföldi jogi, illetve magánszemélyek esetében meghaladja az ötszázezer, külföldieknél a százezer forintot. A jogi személynek nem minősülő gazdasági társaságtól származó hozzájárulásnál viszont csak akkor kell a nevet is feltüntetni, ha a százezer forintnál több pénz külföldről érkezik, más esetben a pénz az egyéb kategóriába kerül.
Az egyik kiskaput a pártok által létrehozott alapítványok jelenthetik. A pártközeli "civil" szerveződések esetében ugyanis még ilyen szabályok sem léteznek, azok bárkitől elfogadhatnak támogatást, és a pénz forrását sem kell nyilvánosságra hozniuk. Ha pedig az ilyen hozzájárulást saját pártjuknak utalják át, az összeg a beszámolókban szintén csak az egyéb bevételek között jelenik meg.
Amennyiben a Strabag valóban támogatott magyarországi pártokat, azt csak ilyen kerülővel tehette, mert ellenkező esetben az éves pénzügyi beszámolókban a céget nevesíteni kellett volna, ám ennek nyoma sincs. Az efféle hozzájárulás egyébként a hatályos szabályok szerint nem törvénysértő, hiszen a hazai politikai szervezetek külföldi cégtől bármekkora összeget elfogadhatnak. Az egyetlen feltétel, hogy ezt nyilvánosságra kell hozni.
A rendszer azonban másutt is alkalmat ad a visszaélésre. Bár a pártoknak a nem pénzbeli adományokat is könyvelniük kellene, bevett gyakorlatnak tűnik, hogy a természetben adott juttatásokról megfeledkeznek. Igen valószínű, hogy a rendezvényekkel és az utazásokkal kapcsolatos költségeket, illetve a pártok működésével összefüggő más kiadásokat, például a hirdetéseket is részben mások finanszírozzák, ám a politikai szervezetek könyvelésében vélhetően ezek a tételek sem mindig jelennek meg.
A helyzetet jellemzi, hogy a pártok gazdálkodásáról szóló törvény módosítására a kormány által 2006-ban benyújtott tervezetről a parlament érdemben nem is tárgyalt. Ebben szerepelt, hogy a pártalapítványoktól - és a magánszemélyektől - származó, 50 ezer forintot meghaladó összegű juttatásokat az interneten nyilvánosságra kellene hozni. Ugyanakkor az adományozók köréből kizárták volna a jogi személyeket és az önkormányzatokat is - az egyik ellenzéki párt saját beszámolója szerint több fővárosi helyhatóságtól kap némi készpénzt -, ám a tervezet elbukott.
Strabag-beruházások 2002-2008
Forrás: NIF, Népszabadság-gyűjtés
Beruházás | Szerződéses érték(forint) | |
M7-es Becsehely-Letenye, M70-es Letenye-Tornyiszentmiklós | 48 832 794 117 | 2003. 01. 06 |
M0-s autópálya keleti szektor | 35 001 382 664 | 2004. 05. 10 |
M70-es autóút Tornyiszentmiklós-határátkelő | 2 088 520 821 | 2004. 06. 02 |
M35-ös Görbeháza-Debrecen | 73 560 650 000 | 2004. 10. 20 |
Épületbontás | 2 150 000 | 2005. 02. 01 |
67. számú főút új nyomvonala | 2 588 604 943 | 2006. 05. 18 |
M35-ös autópálya mérnökségi telep | 1 299 150 000 | 2006. 07. 13 |
56. számú főút szekszárdi tehermentesítő | 340 455 052 | 2006. 09. 20 |
84. számú főút körforgalmú csomópont | 179 964 545 | 2006. 09. 28 |
3. számú főút jelzőlámpás csomópont | 62 000 000 | 2006. 10. 05 |
Veszprémi körforgalmú csomópont | 97 561 178 | 2006. 10. 13 |
Vasúti híd alatti útpályasüllyesztés | 37 470 000 | 2006. 11. 14 |
Csepregi körforgalmú csomópont | 96 380 695 | 2007. 05. 31 |
6. számú főút útrehabilitáció | 400 513 025 | 2007. 03. 01 |
6. számú főút út- és hídrehabilitáció | 622 978 354 | 2007. 03. 01 |
Szajol-Tiszatenyő vonalszakasz átépítése, pályaépítés | 3 296 881 046 | 2007. 09. 04 |
M6-os autópálya Szekszárd-Bóly, M60-as autópálya Bóly-Pécs | 266 800 000 000 | 2007. 11. 11 |
6. számú főút régészeti felügyelete | 9 196 300 | 2007. 11. 20 |
Szajol-Tiszatenyő vonalszakasz átépítése | 426 530 000 | 2007. 12. 21 |
Összesen: | 435 743 182 740 |