Negyedszázada Németországban - amiképp e hasábokon már kifejtettem - a szocialistákkal koalícióban kormányzó liberálisok világos alternatívát fogalmaztak meg a nagyobbik partnerrel szemben. Szándékosan elfogadhatatlant, de világosat. A reagani-thatcheri "monetarizmust" egyfelől és a jóléti állam gyeplőbe fogott konzerválását másfelől. E kettő állt egymással szemben, és kiút nem volt. Az akkori NSZK polgárai - akik később az első alternatívára szavaztak - világosan látták, mi között adódik a választás.

Ehhez képest ma Magyarországon nincs programverseny, hanem hatalmi-kormányzati "mechanizmusok" küzdenek az egyre párásabb szorítóban. Új kisebbségi kormány, de Gyurcsány nélkül? Új koalíció, de az SZDSZ sóhajai szerint és megint csak Gyurcsány nélkül? A "szakértői" kormány névre hallgató őrület, amelyik még sehol sem vált be?

Azt, hogy a Fidesz, amelyik a közvélemény-kutatások szerint minden lehetséges időpontban megtartott előre hozott választáson győzne, valójában mit tenne az adókkal és a szociális juttatásokkal, netán az egészségüggyel, senki sem tudja. Ehhez képest bátorítóan szilárd a választótábora. Az SZDSZ azzal tündököl, hogy mindent kézből viszszaver, ami Gyurcsánytól jön, de önmaga se tudja, hogy 2oo6-os választási programját (a kemény változat) vagy a szocikkal rá egy évre kötött koalíciós novellát lebegtesse-e. Nota bene a magyar közvéleménynek se tudása, se emléke egyikről se. Gyurcsány viszont legutóbbi röpiratában roppant világossá tette, mit akar. Olyan kompromisszumot, amilyent hajdanán Schmidt kancellár is akart.

De kettejük között van egy súlyos differencia, amely történetesen a regnáló magyar miniszterelnöknek kedvez. Schmidt, amikor odaállt a parlament elé azzal, hogy koalíciós barátainak bizalmát elveszítette, tudta, hogy amikor bizalmi szavazást - konstruktívat, tehát kormányfőváltót - kér, veszteni fog, mert a liberális frakció nagy többsége a CDU/CSU-t fogja választani. Vagy ha nem is nagy többség, akkora legalábbis ami a bukásához elegendő. Úgy is lett.

Fodor SZDSZ-e a hajdani német FDP-hez képest nagyon gyöngén áll. Az ő befolyása nem mérhető Genscheréhez és Lambsdorfféhoz. Hajszállal lett csak elnök, az is csak minap, és a parlamenti frakció egy ismert része a szocikhoz húz. Jobbára Orbánra - de a Fodor-antipátiára is - visszavezethető okok miatt, melyeket immár nem érdemes részletezni. Gyurcsánynak tehát, amikor okos, diplomatikus, ám kissé álszent logikával a "végsőkig" kitartani látszik az MSZP és az SZDSZ koalíciója, mi több, sorsközössége mellett, voltaképp csak egy praktikus feladatot kell megoldania. Elegendő SZDSZ-es képviselőt állítani a maga (és az ezúttal feltehetően megint összezáró MSZP-frakció) oldalára ahhoz, hogy meglegyen az a bizonyos "parlamenti többség" a sorsdöntő pillanatokban - például a költségvetés megszavazásakor.

Az SZDSZ-ben csak a pártszakadás mértéke az, ami kétséges. Máris jönnek a jelzések, hogy megyék szembefordulnak Fodorral. Mit mondjak? Évtizeden át a fél SZDSZ szemben állt Fodorral. Aki máris elkövetett egy óriási hibát. Gyurcsány meg húzott egy remeket. Utóbbi az elmúlt 48 órában soha, egy szó erejéig se az MSZP-t, hanem az (SZDSZ-t is magában foglaló) "egész balliberális oldal" jövőjét kezdte félteni a "magyar Wendétől" - a fordulattól tehát -, miközben Fodor (a nemzet érdekére hivatkozva) csak és csakis az SZDSZ jövőképét eszményítette. Vagy inkább próbálta lenyomni a magyar nép torkán.