Még sokan emlékeznek arra, hogy a hatvanas-hetvenes években divat volt nyelvleckét hallgatni - éjszaka, alvás közben.
Ne alváskor - szieszta előtt tanuljunk
Ez a tanulási hóbort azóta kimúlt, és nemrég egy Vjazovszkij nevű amerikai tudós két kísérlettel is bebizonyította, hogy miért. Patkányokon igazolta, hogy alvás alatt a tanulás szempontjá-ból alapvető fontosságú agykéreg és a hippocampus nevű agyrész közötti szinapszisokon (átkapcsolódási helyeken) rendkívüli módon lelassul az ingerületvezetés. Másrészt az alvó állatoknál a memorizálásért felelős agyrészek egyáltalán nem reagálnak hangingerre. Azaz alváskor egyszerűen kikapcsolódnak a memorizálásért felelős agyrészek.
Ha éjszaka az ágyban nem is szivárog hangokkal tudás a fejünkbe, azért a délutáni alvás valóban jótékonyan hat a tanulás és a memorizálás folyamatára - ha előtte, vagyis délelőtt tanulunk. Egy izraeli kutatócsoport a haifai egyetemen ezt igen egyszerűen bebizonyította. Önkéntes diákokkal végeztettek ujjgyakorlatokat. Nem átvitt értelemben, valóban az ujjukat kellett meghatározott sorrendben a hüvelykujjukhoz illeszteniük, majd megjegyezniük ezt a mozdulatsort. Aztán az egyetemisták egyik része ebéd után jó másfél órát durmolt, a kísérleti alanyok másik fele pedig nem. Amikor a reggel tanultakat este meg kellett ismételniük, a kialvatlan csoport sokkal rosszabbul memorizálta a gyakorlatokat.
Azért kíváncsi lennék, mikor vezetik be az egyetemen is a kötelező csendes pihenőt. Az unokáim már az óvodában prüszkölnek ellene...