Megalakult az erőszak, a gyűlölet és kirekesztés ellen létrehozott Magyar Demokratikus Charta. Az alapítók között számos szocialista politikus, értelmiségi, és néhány szabaddemokrata képviselő is megtalálható.
Útjára bocsátották a Demokratikus Magyar Chartát
A melegfelvonuláson történtek miatt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szeptember 6-ára tüntetést hívott össze az erőszak ellen, ám most csak a Demokratikus Magyar Charta alakult meg. Háromszázan jelezték, hogy csatlakoznak az új szervezethez, ám a dokumentumot egyelőre nem mindenki írta alá. A Művészetek Palotájában szombaton kétszázötvenen voltak jelen, közöttük a kormányfő is, aki azonban nem szólalt fel, és újságírók kérdéseire sem kívánt válaszolni.
A veszély nagyobb, mint tizennyolc éve bármikor: a radikális szélsőjobb egyenruhában masíroz, egyre több a fegyveres
FELHÍVÁS
Magyarországon immár közel két évtizede demokrácia van. Mi, magyarok- történelmünkben először - szabadok vagyunk, a szabadság rendjében élünk. A magyar demokrácia azonban ingatag, szabadságunkat veszély fenyegeti. Mi, a Magyar Demokratikus Charta részesei azért jöttünk össze, hogy figyelmeztessünk erre a veszélyre, és kezdeményezzük az elhárítását. Az elmúlt két évtizedben megtanultuk, hogy a demokráciához nem elég, ha törvények rögzítik a választás, a vállalkozás, a véleménynyilvánítás szabadságát. A demokrácia csak akkor működőképes, ha a nemzeti politikai közösség minden tagja a közösség tagjaként fogadja el a többieket. Akkor, ha a nemzet dolgaiban másként gondolkodókat, más jövőképet követőket politikai vetélytársnak, nem pedig kiküszöbölendő ellenségnek tekinti. Csak ha verseny és partneri viszony érvényesül a sokaknak mintát adó politikai szférában, akkor számíthatunk arra, hogy a másik elfogadása életünk minden területén elterjed és uralkodóvá válik. Az elmúlt években ennek ellenkezőjét tapasztaljuk: az antidemokratikus politikai erők újra meg újra magukkal azonosítják a nemzetet, és megtagadják politikai vetélytársaiktól a nemzeti ügy képviseletének legitim voltát, idegen érdekek követőiként állítva be őket. A kirekesztés járványként terjed a társadalomban, s egyes csoportok újra meg újra elvitat ják a kisebbség hez tartozóktól, a másként gondolkodóktól, más nézetet vallóktól, más életmódot követőktől, más szenvedélyeknek hódolóktól a jogot, hogy egyenrangú polgárokként a nemzeti közösség tagjai lehessenek. A mindennapi kirekesztést, rasszizmust és a terjedő erőszakos fellépést megtévedt polgártársaink szemében a politikai kirekesztés legitimálja. Amit évek óta tapasztalunk, az a nemzeti közösség visszafordíthatatlan szétesésével fenyeget. Akinek drága a magyarok szabadsága, aki híve a magyar demokráciának, annak szembe kell szegülnie ezzel a veszéllyel. Ennek jegyében újjáalakítjuk a Demokratikus Chartát. Figyelmeztetünk, tiltakozunk, szembeszegülünk, hogy együttes erővel megvédhessük a magyarok szabadságát, a fiatal magyar demokráciát.
atrocitás, a másság kirekesztése, a tojásdobálás, sőt a kődobálás is – ezzel magyarázta szenvedélyes felszólalásában a „magyar demokratáknak, a demokrata magyaroknak” Vitányi Iván szocialista politikus, hogy miért kell életre hívni a Magyar Demokratikus Chartát. Amely – elődjével szemben – elvi okból magyar, mert ez a fenyegetés Vitányi szerint mindazt veszélyezteti, amit elértünk, ezért az egész nemzetnek kell összefognia, hogy felvegye a küzdelmet mindezzel szemben.
Nem valami ellen, hanem egy közös cél, a nemzet felemelkedése érdekében hirdetnek összefogást – hangsúlyozta a politikus. A jobboldal azt ígéri, hogy ráolvasással vezeti el nemzetet el a Kánaánba – fogalmazott –, de maga inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzet értékeit és érdekeit sértő jelenségek ellen együttműködésre van szükség. „Nem akarjuk az igazságot kisajátítani, de más se tegye ezt" – zárta felszólalását a veterán politikus.
A magyar Gárda akciói termékeny talajra hullottak, mert sokan viszolyognak a cigányságtól magatartásuk miatt – ez Mizsei Béla egykori kisgazda képviselő álláspontja. Megoldás, hogy a romákat ki kell művelni, és a vezetőik „regulázzák meg őket”.
Ungvári Rudolf történész nem hiszi ugyan, hogy chartákkal és aláírásokkal túl sokat lehetne elérni. Az sem tetszik neki különösebben, hogy a miniszterelnök kezdeményez egy efféle mozgalmat, és zavarja, hogy olyanokkal van együtt, akik – például a szocialisták – nem szövetségesei, de az még jobban zavarná, ha nem lehetne itt – jelentette ki. A sok rossz választás közül szerinte a mai helyzetben talán ez az egyik legkevésbé rossz, hiszen a magyar politikai élet a velejéig hazuggá vált, és együtt kell élni nyílt antiszemitákkal és nyilasokkal, akik persze magukat nem vallják annak.
A társadalom a különbözőségükben kezelje az embereket egyenlően, és ne a megkülönböztetésükben legyen egyenlő – ezzel indokolta Szigeti Tamás egyetemi hallgató, hogy mit keres egy olyan fiatal a charta alakuló rendezvényén, aki már készen kapta a demokráciát.
Fleck Zoltán jogszociológus kijelentette: „Álmom az unalmas jogállam, amely a mindennapok része, és nem kell harcolni érte”. Ám ha ez a jogállam gyenge – tette hozzá –, időről-időre fel kell mutatni a toleranciát és az emberi méltóságot, és oda kell állni a jogállami intézmények mellé.
Az újfasizmus visszaszorításához vár segítséget a charta résztvevőitől Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, aki Mizsei kérésére „megregulázta magát”, és igyekezett visszafogott lenni a magyar politikusokkal és értelmiséggel szemben. Szerinte a gettók kriminalizált világa felerősíti a faji ellentéteket, ráadásul a kapitalizmus feudalizmussal kevert magyar változatának jobb- és baloldali Csák Mátéi kenyéren és vízen dolgoztatnák a romákat, s akinek ez nem tetszik, eltakarodhat.
Az internetről ömlik a népirtó propaganda, a kormány és az igazságszolgáltatás pedig tehetetlen ezzel szemben – hangoztatta Horváth Aladár. Most érti meg, milyen lehetett az Magyarország, amely hagyta deportálni a polgárait. Így üzeni mindenkinek: hagyjanak fel a hagyományos öngyilkos forgatókönyvekkel, álljanak ki együtt, utasítsák el az erőszakot, mondják ki, hogy jogállamot akarnak. Még nem késő, emberéletekről van szó – mondta.
Ahol a kormányt akarják destabilizálni, a demokráciát akarják destabilizálni. Akik pedig több, mint kormányváltásról beszélnek, előbb-utóbb korlátozzák a demokráciát, ellehetetlenítik a demokratikus intézményrendszert, kiközösítik politikai ellenfeleiket, és azon vannak, hogy jó ideig ne is legyen ismét kormányváltás. Bauer Tamás közgazdász, volt szabaddemokrata politikus indokolta ezekkel a szavakkal, hogy miért csatlakozott alapítóként a chartához. Végezetül – nyilván egykori párttársainak üzenve – kijelentette: kizárt, hogy a demokrácia hívei a több mint kormányváltókkal akár csak taktikai szövetséget is kössenek.
Ki fél itt a nyilasoktól? Legfeljebb néha a föld alá kell bújni, meg vissza kell ütni – hangoztatta Donáth László lelkész. Szerinte a charta megalakulása jó alkalom arra is, hogy édesapjára emlékezzék, aki most lenne 95 esztendős. Ő minden rendszert „végigült” – Nagy Imre munkatársaként 1958-ban tizenkét év börtönre ítélték –, és a fia szerint most is bizonyára csatlakozott volna. Mert tudni kell, mit jelent magyarnak, demokratának, asszonynak vagy férfinak lenni; „itt a helyünk, ide szült az anyánk, ez a sorsunk, innen minket csak a halál vált ki”.
A charta megalakítását a Fidesz a kezdetektől ellenezte, de a kormányfő kezdeményezését az SZDSZ is fenntartásokkal fogadta. Jelezték: csak akkor vesznek részt abban, ha az nem lesz pártrendezvény. Ennek ellenére a párt politikusai közül tegnap megjelent – és csatlakozott – Eörsi Mátyás, aki azért jött el, hogy „a velünk élő gyűlölködés kisebb legyen”. A felhívást aláírta Béky Gabriella is, aki azonban távol maradt.
Bejelentették: a charta első nagyobb rendezvényét szeptember 20-ára szervezik. Vagyis: az MTV ostromának második évfordulóját követően alig néhány nappal kívánnak az utcára vonulni.
Az eseményen közzétették a Magyar Demokratikus Chartához csatlakozók névsorát:
Ádám Zoltán
Agárdi Péter
Ágoston Vilmos
Almási Miklós
Alpár Zsuzsa
Andor Mihály
Andrassew Iván
Angelusz Róbert
Antal László
Antos György
Arató András
Bacsó Péter
Bak Imre
Balassa Péter
Balázs Elemér
Bálint György
Balla Zsófia
Bán Mariann
Bán Zsófia
Bárándy Péter
Bárdos Judit
Báthori Csaba
Bauer Tamás
Békés Pál
Békesi László
Béki Gabriella
Berényi Ildikó
Bíró Kriszta
Bitó László
Bognár Róbert
Bojár Gábor
Bojtár Endre
Bolgár György
Boros László
Böjte József
Bródy János
Czeizel Endre
Csáki Judit
Csécsey Béla
Csehák Judit
Csengery Adrienne
Csillag György
Csorba László
Dalos György
Darvasi László
Deák Péter
Debreczeni József
Dés László
Deutsch Zsuzsa
Diósi Pál
Donáth Ferenc
Donáth László
Dornbach Alajos
Dragomán György
Eörsi Anna
Eörsi László
Erős Ferenc
Fábri Péter
Farkas Zoltán
Fehér László
Fencsik Flóra
Ferenczi Attila
Feuer Mária
Fischer Iván
Fleck Zoltán
Forgács Éva
Föld S. Péter
Frőhlich Róbert
Furmann Imre
Gábor György
Gács Judit
Galambos Katalin
Gálvölgyi János
Garai László
Garas Dezső
Gáspár István
Gáspár Vilmos
Göbölyös N. László
Göczey Zsuzsa
Göllner András
Göncz Árpád
Görgey Gábor
Gréczy Zsolt
Gusztos István
Gyekiczki András
Györe Balázs
Győri Sándor
Gyurcsány Ferenc
Halász Tamás
Hámor Szilvia
Haraszty István Édeske
Hegedüs D. Géza
Hegyesiné Orsós Éva
Hell István
Heller Ágnes
Hernádi Miklós
Hoffmann Andrea
Horn Miklós
Horváth Ágnes
Horváth Aladár
Horváth Dávid.
Huszár Tibor
Husztiné Péceli Rita
Inotai András
Iványi Gábor
Iványi György
Jánosi Ferenc
Jánosi Katalin
Kállai Ferenc
Kállai R. Gábor
Kálmán C. György
Kálmán László
Kamarás István
Kamondi Zoltán
Kapás Irén
Karafiáth Orsolya
Kardos Julianna
Kartal Zsuzsa
Kelemen János
Kende Péter
Kertész Ákos
Kertész Erzsébet
Kertész Péter
Klimó Ágnes
Klimó Károly
Knopp János
Koltai Róbert
Koltai Tamás
Komoróczy Géza
Kósáné Kovács Magda
Kovács Péter
Kovalovszky Márta
Kováts Kriszta
Kozák Gyula
Kőrössi P. József
Köteles György
Kulka János
Kun István
Ladányi János
Lánczos Veronika
Lángh Júlia
Lantos Péter
Laurenszky Ernő
Lázár András
Lendvay Kamilló
Lengyel Péter
Lévai Katalin
Litván Györgyné
Litván Katalin
Lugosi Győző
Lukáts Andor
Miklós Mák Ibolya
Malek Zsuzsanna
Marosán György
Márton László
Mayer István
Mécs Imre
Mélykuti Ilona
Méray Tibor
Mérei Anna
Mészáros Márta
Mihancsik Zsófia
Mizsei Béla
Mohácsi Viktória
Moldován Domokos
Molnár Adrienne
Molnár Éva
Molnár György
Molnár Kati
Molnár Piroska
Montágh Nelli
Moór Mariann
Moskovits Péter
Mundruczó Kornél
Müller Péter Sziámi
Nádasdy Ádám
Neményi Mária
Németh Pál
Németh Péter
Németh Zsolt
Novák Péter
Nyers Rezső
Orbán Júlia
Orbán Katalin
Ormos Mária
Orosz József
Orsós István
Ördögh Csilla
P. Szűcs Julianna
Pál László
Palánkai Tibor
Palya Bea
Papp Judit
Papp Oszkár
Parti Nagy Lajos
Pataki Ferenc
Péter Vladimir
Petőcz András
Pinczehelyi Sándor
Pogány Judit
Pók Attila
Pomogáts Béla
Poszler György
Rádai Eszter
Radnóti Sándor
Rainer M. János
Ranschburg Jenő
Réti Ervin
Ripp Zoltán
Roskó Gábor
Salamon András
Sándor Iván
Schiffer János
Selmeczi Tibor
Seregi László
Simkó János
Simon Zsuzsa
Simonovits András
Somlai Péter
Somló Tamás
Somogyvári Mari
Soproni Anna
Surányi András
Sz. Bíró Zoltán
Szabó István
Szabó Lászlóné
Szabó T. Anna
Szalai Júlia
Szalóki Ágnes
Szász István
Szatmári Marianna
Szegedi László
Szekeres Gábor
Szekeres Varsa Vera
Szigeti Tamás
Szilágyi Anna
Szilágyi Péter
Szirányi János
Szűcs Katalin
Szűcs Miklós
Tábor Ádám
Takács Ferenc
Tamás Gáspár Miklós
Teleki László
Terebes Mária
Tétényi Pál
Till Attila
Tillmann J.A.
Török András
Török Ferenc
Tverdota György
Ungvári Tamás
Ungváry Rudolf
Vágó István
Valachi Anna
Valki László
Vámos Tibor
Váradi András
Váradi Júlia
Vásárhelyi Júlia
Vásárhelyi Mária
Vekerdy Tamás
Vékony Sándor
Veress Mariann
Vígh Tamás
Virág Zsolt
Vitányi Iván
Vojnich Erzsébet
Volosin Hedvig
Weiler Árpád
Zachár Zsófia
Zalai István
Závada Pál
Zelki János
Zentai Ágnes
