Masszívak voltak és bombabiztosak - nem estek szét, nem romlott el az elektronikájuk, nem homályosult el a digitális kijelzőjük. Fényképezhetett velük gyerek és nagypapa, háziasszony és kohómérnök, előhívhatta és nagyíthatta házi laboratóriumban a képeket, de vihette akár az Ofotértbe is. Vastag barna bőrtok járt a fotómasinákhoz, amivel szükség esetén még a szöget is be lehetett ütni a falba, így hát bizonyos, hogy a gépet is jól védte esőtől, naptól, ütődésektől.

Aztán jöttek a japán csodák, azokból is előbb a mechanikusak, majd a digitálisak. Ciki lett orosz géppel fényképezni, bár azért továbbra is akadtak, akik Lomójukat Moszkvában rendelték horribilis áron, s makacsul fotóztak tovább színes vagy fekete-fehér negatívokra.

A füzesgyarmati Kada Zoltán és a mezőtúri Fazekas Lajos is szenvedélyesen gyűjti a fotós múlt emlékeit, s legszebb darabjaikat most a mezőtúri Fazekas-múzeummá átalakított Bolváry-kúriában mutatják be az érdeklődőknek. A tárlaton akkurátus pontossággal vonultatják fel egy-egy márka összes típusát, betartva időrendet, fejlődési korszakokat, kis tájékoztató táblákkal segítve az eligazodást. A közel százdarabos gyűjteményben egész sorozatok vannak Kijev, Zenit és egyéb gépekből, a hozzájuk tartozó objektívekkel, szűrőkkel, kiegészítőkkel.

A nosztalgiára hajlamosító, akár ipartörténeti kuriózumnak is beillő tárlat október közepéig fogadja a látogatókat Mezőtúron.