- S a hümmögő válasz rendszerint úgy szól: - Hát... mindent talán még nem, de annál sokkal többet, mint amennyi normális lenne. Tényleg, szedjük már csokorba: nos, akkor mit szabad tenni ebben az országban - legalábbis az igazságszolgáltatás döntései szerint! (Kérem, ne vegye olvasóm nagyképűsködésnek, ha a friss eseményeken túl elsősorban saját, e tárgyban megjelent két könyvem [dr. Kende Péter: Védtelen igazság, illetve Elorzott igazság. Hibiszkusz Könyvkiadó, 2007, illetve 2008.] példáit használom, de hát ezeket az ügyeket ismerem alaposan.)

Nézzük először, mi mindent szabad - bírósági ítéletek szerint! - közvetlenül e téren, a gyakorta utcai zavargásokhoz, hovatovább sok helyi "kis" polgárháború rémképéhez vezető folyamat során!

Szabad már 1994-95-ben Szabó Albertnek - a Szálasi Ferenc arcképével és tőle származó idézetekkel operáló Világnemzeti Népuralmista Párt vezetőjének - a zsidókat gyalázó kifejezések mellett arra szólítani föl a hatóságokat, hogy a magyarországi zsidókat távolítsák el a közhivatalokból, rekesszék ki őket a közéletből (Fővárosi Bíróság 13.B.961/1994.).

Szabad a Gede testvéreknek a legalantasabb rasszista könyveket is kiadni és terjeszteni, különösen, ha azok "csupán" reprintek.

Szabad Mónus Áronnak szanaszerte zsidózni, Mein Kampfot, Cion bölcseinek jegyzőkönyvét kiadni és terjeszteni. Szabad Mónus Áronnal szemben az őt antiszemitizmussal vádoló Mazsihiszt és annak néhány vezetőjét kötelezni bocsánatkérésre. Bocsánatkérésre Mónus Árontól!

Ítéletek özöne mondja ki, hogy - sokaknak - szabad antiszemitizmust fröcsögni cikkeikben, a nyilvánosság előtt. Úgyszintén szabad focimeccseken és más jeles alkalmakkor kórusban ordítani: MOCSKOS ZSIDÓK! vagy INDUL A VONAT, INDUL A VONAT - AUSCHWITZBA!, meg ICIG, ICIG, NEM VISZÜNK MOST AUSCHWITZIG! Amiképpen szabad - a rendőrség és az ügyészség állandó gyakorlata szerint - bármely állami ünnep fényét azzal emelni, hogy Zsidókat a Dunába! kórusoktól zengjen az utca.

Szabad - nem a bíróság, hanem már a bírósági eljárást megelőzendő az ügyészség döntése szerint - Bácsfi Diánának, a nyilaskeresztes mozgalomhoz kötődő "Magyar Jövő Csoport" vezetőjének e szervezet céljaként a nemzetiszocialista hungarista állam tíz éven belüli létrehozását jelölnie meg.

Szabad ifj. Hegedűs Lórántnak a KERESZTYÉN MAGYAR ÁLLAM!-hoz intéznie "ezer év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: REKESZD KI ŐKET! MERT HA TE NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!" Szabad méghozzá büntetőjogilag és polgári jogilag egyaránt, hiszen ezzel nem csupán bűncselekményt, de személyiségi jogsértést sem követ el - egy kivételével az összes létező bíróság szerint. Szabad az emiatt perlő Ádám György professzor keresetét a Legfelsőbb Bíróságon végül azzal utasítani el, hogy ha egy bizonyos Nárcisz nevű férfinak nincs joga megakadályozni, hogy létezzen Nárcisz nevű WC-papír, akkor Ádám Györgynek sincs joga állami védelmet kérni a zsidók kirekesztésére fölszólítással szemben. Szabad az összes ifj. Hegedűs- és Metes-perben nem venni tudomásul, hogy az általános és a különös bizony tartalmazza az egyest: aki az összes zsidó kirekesztésére szólít fel, az egy konkrét zsidó ember kirekesztésére is felszólít. Szabad ennek során megfeledkezni arról is, hogy a harmincas-negyvenes években a zsidótörvények sem nevezték meg egyenként a kirekesztendőket, mégis egész hatékonyan sikerült a kirekesztés Auschwitzban és a Duna-parton.

Szabad az 1944-ben elkobzott zsidó vagyonokat sok kormány által ellopni, soha vissza nem adni, az emiatt pert indítókat megalázni. Sőt, a Legfelsőbb Bíróság szerint nemcsak, hogy szabad arra kötelezni a zsidókat, hogy pénzüket tegyék zárolt bankbetétekbe, hogy a Szálasi-kormány rögvest magáénak mondhassa - de ez még a jó erkölcsbe sem ütközik.

Szabad a Legfelsőbb Bíróság ítéletei szerint 1944-ben embereket kínozni - persze főként, ha zsidók is, meg kommunisták is -, sok más mellett például Kristóf László csendőrnek. És ugyanezen ítélet alapján szabad zsidótörvényeket hozni és alkalmazni, lévén azok legitim magyar jogszabályok, amelyeket mindenkinek kötelessége végrehajtani. És később a bíróságnak szabad kimondani: ezzel a megkínzottak egyikének, Pintér Mariannak nem sértik meg a személyiségi jogait.

És ugyanígy - a Legfelsőbb Bíróság 272 háborús és népellenes bűnöst fölmentő ítéletei szerint - szabad a második világháborúban SS-tagnak lenni, háborúra és népirtásra uszítani, a nyilas uralmat vezető poszton szolgálni, szabad gyilkolni, szadista módon kínozni. Az erről szóló sajtóvitában pedig szabad a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma vezetőjének egzaktan és bizonyítottan valótlan tényeket írni (Népszava, 2007. április 26, május 7, május 21, június 1 és június 4.).

Fideszes képviselőknek szabad lebontani azt a kordont, amelyről korábban másik bíróság ítélete megállapította, hogy törvényesen áll.

Valamint szabad (Budaházy Györgynek) lezárnia az Erzsébet hidat. És szabad Toroczkai Lászlónak - súlyos negyvenezer forint befizetése ellenében - tömeget vezényelni a tévészékház ostromára.

Szabad Magyar Gárda-tárgyalás idején elfoglalni a bíróság épületét, szabad a tárgyalóterembe kizárólag azokat beengedni, akik jelenlétét a Magyar Gárda illetékesei jónak látják.

És szabad - a véleménynyilvánítás adekvát formájaként - tojásokat dobálni, ha homoszexuálisok vonulnak föl. Csak azt kell mondani hozzá: azt hittem, szabad, hiszen ha szabad volt Demszkyre, a Microsoft-vezérre, akkor nyilván szintúgy szabad homokosokra (Š Kósa Lajos) is. Ha azonban e kibúvó nem jut eszébe az embernek, valamint, ha bizonyított, hogy a dobálást a rendőr ellenkező tartalmú felszólítása ellenére is folytatja - ezt csak úgy szabad tennie, ha aztán kemény negyvenezer forintot leperkál. Ám itt vigyázni kell: az eddigi ítéletek alapján mindenkire szabad tojást dobálni, egyetlen kivétellel: bíróra nem szabad, az ugyanis "alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen".

Ám nézzünk példákat más területekről is, amelyek persze szintén nagyban hozzájárulnak e folyamathoz!

Ha jobboldali politikus az ember (teszem azt, néhai Rapcsák András vagy Körmendy-Ékes Judit), akkor szabad a bíróságokat, ügyészségeket politikai félrehúzással, elfogultsággal vádolni, ha azonban baloldali (mint, mondjuk, Kovács László), akkor nem.

Szabad a Magyar Televíziónak olyan csonka kuratóriumot működtetni, amelyből történetesen éppen az MSZP-s és SZDSZ-es tagok hiányoznak.

Szabad - legalábbis a Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint - a Pénzügyminisztériumnak megtagadnia azon információ kiadását, hogy az Orbán-kormány idején állami tulajdonba került Postabank mennyit költött a Magyar Nemzet napilapra. Ugyanígy szabad a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak nem kiadnia a TASZ-nak, hogy hét államtitkár, főtanácsadó és hasonló állami alkalmazott mennyi pénzt kap a Magyar Közlöny szerkesztőbizottsági tagságért.

Szabad jobboldali kormánynak fölmondania olyan szerződést - a metróépítés dolgában -, amelyet baloldali kormány kötött.

Szabad városi önkormányzatnak - persze, csak ha jobboldali vezetés alatt áll - fiktív számlákat befogadnia, hogy azok kibocsátója aztán az így befolyt pénzt a Fidesz kampányára költhesse. Hiszen Várhegyi Attila perében ezt a vesztegetést a bíróság a társadalomra csöppet sem veszélyesnek minősíti.

Majdhogynem szabad (hatvanezer forint ellenében) Bencsik Andrásnak a halálra ítélt Mécs Imréről aljas rágalmakat írnia, hiszen azzal az állításával, hogy besúgásával társait hóhérkötélre juttatta - a Legfelsőbb Bíróság szerint "nem okoz jelentős érdeksérelmet Mécs Imrének". Noha Eörsi Istvánnak vagy Agárdi Péternek ehhez a gyalázatos aljassághoz képest nevetséges tényállításai öt- és hatszázezer forintot kóstálnak.

Fideszes képviselőnek (Koltai Tamásnak) szabad azt mondania Magyar Bálint miniszterre: korrupciógyanús utazásai vannak. Noha Áder Jánostól még azt sem szabad kérdezni újságcikkben: miért kért Kulcsár Attila védelmet Ádertől? - akkor sem, ha az állítás valóságtartalmát maga az érintett Áder is elismeri.

Szabad Lovas Istvánnak azzal gyanúsítania Juszt Lászlót, hogy műsorának köze volt Szász Károly megveretéséhez. Valamint szabad őt "a hatalom túlfizetett pincsikutyájának" nevezni. Míg Schmidt Máriáról nem írható le, hogy "politikai közéletünk egyik legzüllöttebb figurája" és "történelemhamisításra szakosodott üzletasszony", amiképpen jobboldal körül sertepertélőket sem szabad bohócoknak és könnyen megvehető szellemeknek nevezni - amely szóösszetételek nyilván sokkalta durvábbak, mint a Juszttal szembeni.

Viszont szabad Bolgár Györgyöt felsorolás részeként munkásőrnek, önkéntes rendőrnek és III/III-asnak titulálni, noha egyik sem volt. Meg Kondor Katalinnak szabad őt - Dénes Júliával, Göczey Zsuzsával, Pásztor Magdolnával és Rádai Eszterrel együtt - azzal gyanúsítania, hogy azért távoztak sietve a Magyar Rádióból, ki ne derüljön egykori ügynökmúltjuk.

A Hírtévének szabad Vásárhelyi Máriát azzal vádolni, hogy nem létező kérdőívekkel hamis kutatást végzett. (Utóbbi öt példa eredeti forrása: Vásárhelyi Mária: Ítél a tábla. Élet és Irodalom, 2006. március 31.)

Szabad aztán a Kondor Katalin vezette Magyar Rádiónak nem kiadnia a Nyilvánosság Klubnak arra vonatkozó információkat, hogy az adófizetőknek mennyi pénzébe kerülnek a Kondor hatalmas pereskedési kedve szolgálatában fizetett illetékek, perköltségek, nem vagyoni kártérítések, külső ügyvédi irodái képviseleti díjak, valamint hogy pernyertesség esetén kit illet a megítélt perköltség, illetve nem vagyoni kártérítés. Szabad ilyen perben a felperest kötelezni annak bizonyítására, hogy az általa kért adatok tényleg közérdekűek - a törvény egyértelmű ellenkező előírása dacára.

Szabad Orbán Viktornak a felesége és barátai tulajdonolta kft. megbeszélésén állami támogatásokra vonatkozó tanácsokat adnia, ezeket ügyvéd haverjainak taggyűlési jegyzőkönyv nevű iratba foglalni, lepecsételni és aláírni - ha e "taggyűléseket" nem a törvény előírta módon hívják össze, és határozatait nem nyújtják be a cégbíróságra.

Szabad a bíróságoknak - csak én öt ilyen esetet írtam meg - a törvény szabályai ellenében megváltoztatniuk a parlamenti képviselőválasztások eredményeit, megmásítva a választók akaratát, vagyis más választási végeredményt produkálva, mint amit maguk a választók megszavaznak.

És szabad a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának ügyészségi megkeresésre olyan állásfoglalást közzétenni, miszerint a bíróknak közúti ellenőrzés során nem kell megfújniuk az alkoholszondát, őket csak akkor lehet ittas vezetésen tettenérni (a tettenérés esetére nem érvényes a mentelmi jog), ha már "az alkoholfogyasztás klinikai tünetei nyilvánvalóan észlelhetők". Amely állásfoglalást az ügyészeknek szabad sebtében szétküldeni a megyei rendőr-főkapitányságoknak - miheztartás végett.

Szabad a bíróságoknak hosszú ideig nem betartaniuk az elektronikus információszabadságról szóló törvény azon passzusát, miszerint az ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság ítéleteit az interneten közzé kell tenni. Majd a LB Polgári Kollégiuma vezetőjének szabad ezt így indokolnia: "papírforma szerint továbbra is fennáll az ügyek közzétételére vonatkozó kötelezettség... ugyanakkor reményének adott hangot, hogy... az Igazságügyi Minisztérium a közzétételi kötelezettséget megszünteti" (Index.hu, 2005. március 11.).

Szabad Ádám György perében a Legfelsőbb Bíróságon a tárgyaláson kihirdetett ítéletet úgy foglalni írásba, hogy azon olyan bíró szerepeljen tanácselnökként, aki egyáltalán nem vett részt a tárgyaláson, aki viszont valóban elnökölt a pulpituson, az előadó bíróként legyen feltüntetve. Magyarán: szabad közokiratot hamisítani - ha legfelsőbb bíró teszi és nem egyszerű állampolgár.

Szabad letárgyalnia polgári pert és abban ítéletet hirdetnie annak a bírói tanácsnak, amelynek elnöke egyébként mamája a felpereseket képviselő ügyvédi iroda három tagjából kettőnek. És szabad az emiatti elfogultsági kifogást azzal az indokkal utasítani el: az ügyvédi irodának nincs mamája (Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.877/2005/4.).

Valamint szabad dr. Duschanek Valériának 14, Havrilla Istvánnak 18, Vannayné Choma Ágnesnek 22 év óta várnia arra, hogy ügyében jogerős ítélet szülessen - mindhiába.

Szabad a bíróságnak húsz évig nem átküldeni a földhivatalba ítéletét, amelybe pedig beleírta, hogy megteszi - kisemmizve ezzel Magdi nénit egyetlen kis vagyonkájából, a saját házából.

Szabad az igazáért számtalan perben harcoló Minda Zoltánt immár harmadszor elmeorvosi vizsgálatra kötelezni, hátha sikerül kimondani, azért jelenti fel az okirat-hamisításokat és seregnyi más törvénytelenséget elkövető bírókat, mert tök hülye.

Bíróságoknak szabad polgári perek tárgyalását a törvényben előírt négy hónap helyett rendszeresen hat-nyolc-tíz hónapra kitűzni, az ügyfeleket viszont jogvesztő rövid határidőkkel sújtani.

Szabad Pusoma Dénest, Kunos Pétert, Szikinger Istvánt, idősebb és ifjabb Burka Ferencet, Bogdány Józsefet, két Sztojka Györgyöt, a Gán-fivéreket, Tasi Árpádot, Vörös Lászlót, Földes Szabó Attilát, Mór dolgában Kaiser Edét ártatlanul, ezer sebből vérző ítéletekkel elítélni; szabad égbekiáltó bírói műhibákat elkövetni - következmény nélkül.

Bizonyos feltételek fennállta esetén tehát - mindent szabad.