Baljós előjelekkel futottunk rá a műélvezetre, például kinn parkoló autónkért nem fizettünk, (nem találtunk parkolóórát, ezért esett meg a polgári engedetlenség), de a sofőr kolléganőt megnyugtattuk, semmi gond, a szabálysértés, mint tudjuk, pár napi elzárásra váltható, és végül is helybe jöttünk, ha úgy fordul, már nem is kell tovább menni.

Bejárat, várakozás, a lépcsőn nem szabad ülni. Mobiltelefonokat le kell adni, egy kis szekrénykébe zárni, de kikapcsolva (!). Személyazonosságilag is rendesen le lettünk csekkolva befelé, nehogy már valaki illegálisan beköltözzön a börtönbe. Maga a műsor rendben lement, a közönség kóstolgatta kicsit a humoristát, de az nem úgy tűnt, mint aki bánja. És hát tényleg, a közönség? Fele civilben, az előzetesek, fele mintásban, a helyi divat szerint, elöl a férfiak, hátul kevés nő, persze nem vegyülnek, rend van. A humorista aggódik, nehogy felvétel készüljön a műsoráról, készül, de megnyugtatják, hogy innen az se megy ki. A You tube nem a nyíregyházi büntetés-végrehajtási intézetből építkezik. Utána fogadás, ahol kiderül, hogy a sor sokcsillagos egyenruha (bár a hölgyek civilben vannak, persze tisztek ők is, amit megtudva súlyosan megilletődöm) igazán szimpatikus embereket takar, és (bár, belátom, hogy ez itt most furcsán hangzik) vendégszeretőek, valamint még humoruk is van.

A konyha pedig egyenesen remek, nyíregyházi börtönben aligha lesz mostanában börtönlázadás az ellátás javításáért. A parancsnok (ő is civilben van amúgy) meséli is a kis privát felmérés eredményét, hogy tudniillik a nyíregyházi börtönből rendesen túlsúllyal szokás szabadulni.

A második helyszín se kutya, a megye egyik pszichiátriája, csodálatos kastély különben, a terem zsúfolásig, a konferáló főorvostól megtudjuk, hogy a közönség egy része ápolt, más része nem, benn találgatjuk, melyik rész melyik. Hát mi se tűnünk valami lazának, a törzsközönség minket méricskél, beköltözünk, vagy csak ma estére jöttünk?

Akik este a színházat választották, a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán (Oscar Wilde: Bunbury, Radnóti Színház) mesélik, hogy a nézőtéren iszonyú tömeg, lépcsőn ülés, csak talán nem híres budapesti filmsztárok játszanak?

A téren kinn nincs lépcsőn ülés, de van zene, előbb a Muzsikás, aztán a kurd Sivan Perwer csapata, amely csodálatos muzsikát csinál, az énekes a számok közti időt gyors ismeretterjesztésre használja fel, hogy hol is van Kurdisztán, és hogy lakói a kurdok. Helyesen teszi, valószínűleg Anatóliában is olvasták a legújabb PISA-jelentést a magyar oktatás helyzetéről, ez azért is jó, mert az magyar oktatásügyben úgyse nagyon lapozgatja senki, az a szomorú gyanúm. Ő az első előadó amúgy, aki magyarul köszön, ami azért is feltűnő, mert a műsorfüzet szerint először jár errefelé.

A kislányom mindkét bábszínházat elaludta, úgyhogy gyerekfronton nem tudok újat, de a Tintaló és a Vojtina amúgy is magasra tették a mércét, nehogy beleszaladjunk egy csalódásba nagy hirtelen. És még egy adósság, ezt már inkább a jövőre nézve: a fesztivál honlapcíme magyarul www.vidorfest.hu. Bár az angol nyelvű klón is üzemel, aki szereti a klónokat.