A lelkésszel a lakótelepi vallási közösség kialakulásáról, a templomépítésről és terveiről, Rákos András szociális munkással a templom körül élő állatokról, beszélgettünk.

26 évvel ezelőtt, a boltban, sorban állás közben hátulról valaki, egy bottal megveregette a hátam, és így szólt: „Tiszteletes urkám, maga itt nem törődik a lelkekkel?” ‒ Józsi bácsi a hadifogságban kommunistává lett, majd az ’56-os forradalomban is részt vett, két évre bebörtönzött lópatkoló kovács kezdeményezésére így kezdődött 1980-ban Békásmegyeren, a panelház III. emeletén a lelkekkel való foglalkozás. 10 éven keresztül a lakásunkban gyűlt össze heti rendszerességgel mintegy 20-30 ember, akik meghitt beszélgetésre, bibliamagyarázatra, éneklésre, törődésre vágytak. A gyerekek is megtaláltak minket. Volt, amikor nyaranta 50 gyerekkel indultunk biciklitúrára, táborozásra. A gyerekekkel Húsvét előtt eljátszottuk az utolsó vacsora, illetve a Peszah történetét is ‒ emlékezik a békásmegyeri közösség születésére Iványi Gábor lelkész.

S ami ma már történelem ‒ jegyezte meg a lelkész: 1981-ben az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánította a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, s 1988-ban kiutalta a békásmegyeri gyülekezet számára a panelház szuterénjét. A szuteréntemplom a következő 10 évben a lakótelepi játékok, találkozások, tanfolyamok, bibliai drámajátékok helyszíne lett. De ezt is kinőttük, és 1991-ben a lakótelep szélén, a senkinek sem kellő szemétdombot a Fővárosi Önkormányzat 99 évi használatra átadta egyházközösségünknek templom építésére.

Pénz nélkül, a felajánlásokra támaszkodva fatemplom építésén gondolkoztunk, hiszen vándorlásai során a zsidóság is szétszedhető, hordozható templomokat épített. S bár Magyarországon már a XVI. században (a világon először) törvény biztosította a vallásszabadságot, de ma, a hétköznapokban az egymás tisztelete, az egymással szembeni türelem, megértés valahogy mégis hiányzik. Sajnos, a tűzoltósággal nem tudtunk megegyezni, így a fatemplom tervével fel kellett hagyni. 1992-ben az alapkőletétel helyett egy, a Göncz Árpád köztársasági elnök által elültetett fával kezdtük el az építkezést. Egy évig álltak és áztak a falak tető nélkül, suhancok kétszer is felgyújtották, a falát összefirkálták, de nagyon sok önkéntes munkával öt év alatt felépült a templom. S mi ez az öt év ahhoz képest, hogy a milánói dóm 500 évig épült? Eredetileg nem terveztünk a templom mellé parókiát, de a sok rongálás miatt be kellett látnunk, hogy nem maradhat a templom őrizet nélkül ‒ mondta Iványi Gábor.

A felépült templom mindennapjairól is beszélt a lelkész: ‒ A templom mindenki előtt nyitva áll, aki segítséget kér, nem számít a vallási hovatartozás, „parókiám az egész világ” ‒ John Wesley, anglikán teológus jelmondata szerint. Meggyőződésem, hogy az egyháznak nem diktálnia, hanem szolgálnia kell az emberek igénye szerint. Az emberek különböző kultúrákból érkeznek, és a mi templomunk szimbólumaival ‒ kereszt, menóra, Dávid-csillag, kőtábla, bárka, kakas, halacskák ‒ is hangsúlyozza a különböző kultúrák, vallások összetartozását. A templomban a bitófát szimbolizáló kereszt helyére szőlőkarót állítottunk, és tövébe szőlőt ültettünk. Időnkét kis fürtöt is találni rajta.

A kedd esti bibliaórára és a vasárnapi istentiszteletre 30-50 ember rendszeresen eljön. Kis templomunkban gyakran tartunk esküvőket, olyanok is kérik szolgálatainkat, akik különböző kultúrákból jönnek, nem tartoznak egyik egyházhoz sem, de keresik az Istent, és mi nem diktáljuk a feltételeket. A temetések után is összejövünk a templomban, hogy az itt maradók közösen imádkozhassanak, emlékezhessenek az eltávozóra.

Péntekenként beszélgető sarkot nyitunk, ez amolyan klubdélután, és minden hónap utolsó hétfőjén klasszikus zenei koncerteket rendezünk, ahol a Zeneakadémia végzősei, és alkalmanként ismert és kevésbé ismert művészek is fellépnek. A kertben van játszótér is, és 1-1 nap a gyerekeké játékkal, zenével, állatsimogatással. Tartunk kerti mulatságokat, gyakran látogatnak ki hozzánk a főiskolás diákok is, és immár harmadik éve látunk vendégül a háború által sújtott izraeli területekről gyerekeket.

A hajdani szemétdomb ma zöld liget. A majd 5000 négyzetméteres területre több mint ezer facsemetét ültetettek el. Sajnos, a rossz talaj, a rongálások és főleg a lopások miatt, csak alig felük lombosodott meg. De a világ kerekségéből nem hiányozhatnak az állatok sem, hiszen a közösség egységében az emberek mellett ott vannak az állatok is. Ezt szimbolizálja Noé bárkája is ‒ kapcsolódott a beszélgetésbe Rákos András, aki szabadidejében gondozza az állatokat. A véletlen úgy hozta, hogy 2005 telén hozzánk került egy csacsi, majd egy kiszuperált ló, kutyák, macskák, és ma már a betlehemi jászol állatai is itt vannak. Ezek az állatok is díszei a templomkertnek. A környék gyerekei bejönnek, ismerkednek, simogatják az állatokat, a fogyatékkal élő gyerekeknek gyógylovaglást szervezünk, természetesen ingyen. Legutóbb a Vakok Intézetéből jöttek hozzánk gyerekek. Az egyház által fenntartott iskolák diákjai is rendszeren ellátogatnak hozzánk, hogy az állatokkal barátkozzanak. Arra nagyon ügyelünk, hogy az immár EU által is szabályozott állattartási szabályokat betartsuk. A baj csak az, hogy bár a kert körül több száz méterre nincs lakóház, a III. kerületi önkormányzat egy lakossági bejelentésre hivatkozva szeretné megszüntetni a templom körüli Noé bárkáját. Meglepetésszerűen jöttek ki az önkormányzattól ellenőrizni. Jegyzőkönyvet vettek fel, ami tartalmazza, hogy az állatok itt vannak, hogy az állattartás formai szabályait betartjuk, nincs se bűz, se zaj az állatok körül ‒ mondta Rákos András, aki szívén viseli az állatok sorsát.

Hangsúlyozta: ‒ kértük az önkormányzatot, hogy maradhassanak az állatok, hiszen a környékbeli lakosok soha nem panaszkodtak az állatokra, sőt szeretik és látogatják őket. Több száz békásmegyeri lakó írta alá azt az ívet, amit az állatok megmentése érdekében kiraktunk a kapu mellé és a templomban. Az önkormányzat egy rendeletre hivatkozik. Mi meg a gyerekek, a környék lakóinak az érdekére hivatkozva úgy gondoljuk, hogy egy rendelet sem kőbe vésett. Remélem, sikerül az önkormányzatot meggyőzni arról, hogy az itt élő állatok az emberi közösség részei, hogy kis állatkertünkkel ‒ a város utolsó telkeinek egyikén, a panel erdő szélén ‒ e közösség érdekeit szolgáljuk ‒ fejezte ki aggodalmát a szociális munkás.

Áll a templom, működik az Oltalom Karitatív Egyesület, sok gyerek jár és végzi el az általános iskolát az egyház által működtetett iskolákban. De az élet nem áll meg. Iványi Gábor beavatott terveibe is: ‒ igaz, az álmodozás fázisában van, de a templomkerttől északra fekvő üres telken szeretnénk felépíteni egy idősek otthonát. Nem szociális otthont, hanem apartman jellegű lakásokban a szociális ellátáshoz kapcsolt egészségügyi ellátásról álmodozunk, hogy munkánkban jelen legyen a gyerekekről való gondoskodás mellett az öregekkel való törődés is. Biztos vagyok abban, hogy a reményből előbb, utóbb valóság lesz. „Tóvá lesz a délibáb” ‒ fejezte be optimistán, az Ószövetségből vett idézettel, Iványi Gábor a békásmegyeri Megbékélés házának lelkésze, az Oltalom Karitatív Egyesült elnöke.