Fekete János önmagáról szólva így vélekedik: abban, hogy kilencvenedik életévében kiváló szellemi és fizikai kondíciónak örvend, nagy szerepe van a genetikai örökségnek és a szerencsének - hiszen például a háború alatt akár többször elpusztulhatott volna. Ám legalább ekkora jelentőséget tulajdonít három további tényezőnek. Legelőször annak, hogy hatvankét éve boldog házasságban él feleségével. Azután annak, hogy mértékletes volt egész életében. Evésben, ivásban, de minden másban taszította a szélsőségesség. És végül: mindig azt csinálta, amit szeret. Amint mondja, képtelen egy szöget beverni, nem tud biciklizni, autót vezetni. Egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon: a nemzetközi pénzügyekhez. És mindig ezekkel foglalkozhatott - nem kevesek szerint eredményesen. Ma is ez a munkája, egyben a hobbija. Ezen belül is kilencvenévesen is a jövő érdekli leginkább. Hogy miként lehet az előttünk álló belátható időt az ország számára kamatoztatni?

Erre a kérdésre azonban csak a világban zajló folyamatok ismeretében lehet válaszolni - figyelmeztet. A globalizáció jelenlegi fejleményei nem érthetők meg a múlt eseményeinek ismerete nélkül. A második világháború után kialakult egy sajátos világrend, amelyre korántsem csupán a kétpólusúság volt a jellemző. A győztes hatalmak - az első világháború utáni megoldással ellentétben - segítettek talpra állítani a veszteseket. Ez is hozzájárult például a német, az olasz, a japán gazdasági csodához. Mára az egykori vesztes országok és mellettük mások is gazdasági nagyhatalommá váltak, ám a világpolitikai jelentőségű döntések joga továbbra is a hajdani győztesek monopóliuma. Ez a leglátványosabban az ENSZ Biztonsági Tanácsában mutatkozik meg, ahol az öt állandó tag kivételes hatalmat gyakorol. Ugyanakkor például Indiának ugyanannyi joga van, mint egy nála százszor kisebb országnak. A politikai hatalmat meg kell osztani, olyan országokat, mint Japán, India, Németország és mások, be kell vonni a BT tevékenységébe. A helyzet ma merőben más, mint 1945-ben. Akkor az USA volt a világ legnagyobb hitelezője, ma a legnagyobb adósa.

Az utóbbi negyedszázadban egyébként is nagy változások zajlottak a világban. Fekete János arra hívja fel a figyelmet, hogy ma azok az országok a gazdasági növekedés éllovasai, amelyekben a piacgazdaság mellett igen jelentős az állam szerepe. Kínát hozza szóba elsőként, ahol két ízben is dolgozott kormánytanácsadóként a bankszektorban, de megemlíti Indiát, Tajvant és Szingapúrt is. Ezekben az országokban az államnak jelentős befolyása van a gazdaságra. Ott viszont, ahol a gazdaságban túlzott szerepet szánnak a piacnak, bajok mutatkoznak. Ez a helyzet az USA-ban. Az Európai Unióban a közgazdász véleménye szerint a túl szigorú pénzügyi politika nagyban akadályozza az optimális gazdasági növekedést. Pedig Európának óriásiak a lehetőségei: magas a technikai színvonal, kiválóan képzett a munkaerő, tetemes a civilizációs előny a világ más területeivel szemben. Az inflációtól való félelem azonban béklyóba köti a pénzügypolitikát.

Hazánk gazdasági helyzetére térve Fekete János erős bírálattal illeti azt a szerinte politikai indíttatású kampányt, amelynek jelszava: elsőből utolsó lettünk. Amint mondja, nyári szabadsága alatt európai uniós statisztikákat tanulmányozott. Ezek szerint a világ legfontosabb 34 országa közül 33-ban lassul a növekedés, csupán egyben gyorsul, s ez Magyarország. Igaz, hogy ez a növekedés nagyon alacsony szintről indult, de immár felülmúlja az EU átlagát.

Kétségtelen - utal a múltra a közgazdász -, 2000-ben megkezdődött egy olyan osztogatási verseny az egymást követő kormányok között, amely túlfogyasztást, ennek eredményeképp költségvetési, fizetési és kereskedelmi hiányt eredményezett. 2006-ban azonban megszületett az új kormányprogram, amely az egyensúly helyreállítását tűzte ki célul. E törekvésnek 2007-től számottevő eredményei mutatkoznak. A magyar gazdaság így mára egyensúlyi vagy egyensúlyközeli állapotba jutott. Ezt az adatok is bizonyítják. A költségvetés hiánya 2006-ban a GDP 9,2 százaléka volt, a 2007-es terv 6,8, az eredmény 5,5 százalék. 2006-ban a külkereskedelmi mérleg óriási deficitet mutatott, 2007-ben aktívvá vált. Az infláció nálunk lefelé mozog, míg világszerte felfelé. A növekedés 1,3 százalékról 2008-ban várhatóan 2,6-2,7 százalékra emelkedhet. Ez nem látványos, de ahhoz képest, hogy az EU-ban csökkenés tapasztalható, mindenképpen pozitívan értékelendő. A legfontosabb azonban az, állapítja meg Fekete János, hogy a 2007-ben megindult gazdasági javulás 2008-ban tovább folytatódik. A költségvetés hiánya tovább csökken, az infláció ugyancsak enyhül. Azok a folyamatok, amelyek hazánk gazdasági egyensúlyának helyreállítását eredményezhetik, nem törtek meg. A gazdaság mutatószámai azt jelzik, hogy az ország kilábalóban van a túlelosztás okozta bajokból. Tovább csökken a deficit a költségvetésben, aktív a külkereskedelmi mérleg, javulnak az inflációs számok, növekszik a nemzeti össztermék. Ilyen körülmények között gazdasági csődről beszélni szerinte felelőtlenség, kizárólag pártpolitikai, nem pedig nemzeti célokat szolgál.

Fekete János jó véleménynyel van a néhány napja közzétett kormányprogramról. Úgy véli, az teljes mértékben realista, jelenleg többet nem lehet ígérni. Négy esztendőre vállalható az 1200 milliárdos terv. Ha a körülmények javulnak, lehet módosítani. Márpedig javulhatnak. A közgazdász azt mondja, ő mindig optimista volt, jelenleg is az. Hazánk földrajzilag kiváló helyen fekszik, azokat a természeti csapásokat szerencsére csak hírből ismerjük, amelyek sok más országot oly tragikusan sújtanak, tranzitszerepünkben pedig óriási lehetőségek rejlenek. Újabban megdőlni látszik az a tétel, hogy nyersanyagban szegény ország vagyunk. A mind modernebb technikák jelentős gáz- és színesfémvagyon felszínre hozását teszik lehetővé. Vízben gazdag ország vagyunk egy olyan korszakban, amikor a víz nagyobb érték kezd lenni, mint a kőolaj. Mezőgazdasági adottságaink kiválóak egy olyan korban, amikor az élelmiszer stratégiai áruvá válik. Mindehhez megfelelő szellemi kapacitás is járul.

Az ország jelenlegi megosztottságának a közgazdász szerint nincsenek valós okai. Nincs ok rá, hogy magyar ember szemben álljon a magyarral. Számos jele van annak, hogy a jelenlegi helyzetből van valamiféle kiút. Csak egyet említ a beszélgetés befejezéséül. Térségünkből az utóbbi években milliók mentek dolgozni Nyugat-Európába. Hogy nálunk a migrációs kedv minimális, arra is utalhat, hogy nem olyan rossz a közérzet ebben az országban, mint amilyennek azt nem kevesen látni, láttatni szeretnék.