A reptéri büfében kitűnő balkáni kávét mérnek - fél euróért. Ám a tulaj szidja az új pénzt. - Addig volt jó amig dajcsmárkánk volt, az erős pénzként forgott. Aztán bejött az euró és félév alatt az árak felkúsztak a márka szintjére, noha hivatalosan kettő az egyben váltották - füstölög. Koszovó nemcsak pénzét, de létét is Európának, a Nyugatnak köszönheti. Ezt tükrözi a reptéren bábelien sok nyelven, magyarul is, az új beléptetőkapuk hátterében, bankreklámok társaságában díszelgő üdvözlőfelirat.

Magyarország sokat tesz ezért a budapestnyi lakosságú kis államért. Az ezer magyar katonából, akik külföldön szolgálnak békefenntartó missziókban, csaknem a fele itt segít az albán többségű, de soknemzetiségű új országnak. Ha kell tömeget oszlat, tüzet olt, kórházépítésben segédkezik - vagy állandó járőrözéssel ad biztonságérzést az ittmaradt kevésszámú szerbnek.

A Pristina-Pec országút mellett felrobbantott kis ortodox templom, porig égetett falu. Szerbeké volt, hallom. Nagy a kontraszt a mellette lévő vadonatúj, szépen parkosított szállodával, amely akár Németországban is lehetne. Talán onnan is származik, legalábbis a pénzt ott kereshették, amiből felépült. Noha rossznyelvek a csempészetet is fontos nemzetgazdasági ágazatnak mondják, Koszovó legnagyobb bevételi forrása a külföldön dolgozók hazautalásai. Ezekből épülnek a tarkabarka útmenti kis műhelyek, autóbontók, éttermek, benzinkutak. A fiatal országban ahány benzinkút, annyi féle elnevezés. Nincsenek még kiépült kúthálózatok, a külföldi beruházók még csak óvatosan kóstolgatják, talán még nem tartják jó piacnak, vagy nagynak ítélik a kockázatot. Pedig Európa, a Nyugat döntött: Koszovó függetlensége visszafordíthatatlan, még akkor is, ha Szerbia nehezen békél meg vele és Moszkva Dél-Oszétia, Abházia elismerésekor rá is utal. Koszovó még sokfelé kerül majd hivatkozási alapként szuverenitási viták napirendjére. És nemcsak a volt Szovjetunió területén.

Itt Pec/Peje-ben (a szerb elnevezést használja mindenki, az albán Peje még nem ment át a tábori köztudatba) a nyugat-koszovói nagy katonai támaszponton, az olasz faluban, a Villaggio Italiaban az egyik épületen ott a toro, a fekete bika, Spanyolország jelképe. Madrid nem ismeri el az államot (saját Baszkföld problémája miatt) mégis ad katonákat a nemzetközi rendfenntartó NATO/EU kontingensbe.

A magyarok a koszovói nemzetközi erő megbecsült tagjai. - Nyugodtan aludtam Pristinában, amikor magyarok őrizték a KFOR főhadiszállását, Film Cityt - mondta a vezénylő tábornok a minap. A magyarok most Nyugat Koszovóra összpontosítanak, több, mint négyszázan vannak ott. A minap minőségi előrelépést regisztrálhatott Szekeres Imre honvédelmi miniszter, az eddig szétszórtabban, különféle kis csoportokban tevékenykedő magyarok először kaptak nagyobb felelősséggel járó lehetőséget: egy nemzetközi zászlóalj vezetését. Ennek elindítási ünnepségén a miniszter aláhúzta: számunkra kiemelkedő fontosságú Koszovó, a térség biztonsága, amelyet aktívan támogatunk. Mórucz László alezredes, az új zászlóaljparancsnok feszes angol vezényszavaira, magyarok, szlovének, olaszok, amerikaiak, spanyolok tisztelegtek, fordultak, meneteltek.

Nyugati integrációnk egyik legfontosabb eszköze, előmozdítója a közös békemissziókban való részvétel, amely magyarok ezreinek adott és ad lehetőséget, hogy nemzetközi környezetben, a világ vezető hatalmai fegyveres erőivel szoros együttműködésben szerezzenek gyakorlatot, nyelvtudást, életforma tapasztalatokat. (A pec-i olasz kontingens egyötöde nőkből áll. A magyaroknál ez az arány még csak öt százalék)

Amikor koszovói benyomásairól kérdezem, Cordero hadnagy, a fiatal olasz tiszt történelmi összehasonlítással válaszol: nekünk a háború után, 1946-ban, de még 1948-ban sem volt semmink, se munkánk, se pénzünk, se ennivalónk. Türelem, Koszovó hozzánk képest hatalmas előnyökkel, nemzetközi támogatással indul. A hadnagynak valószínűleg igaza van. Ám hosszú az út a kis állam megszilárdulásáig. A leghosszabb szakaszt az a pár méter jelenti, amely a szomszédos kis, nyolcszáz lelket számláló szerb közösséget elválasztja a nem szerb többségtől. Amikor majd nem lesz szükség szögesdrótokra, éjjel-nappal járőröző külföldi (magyar) katonákra, tömegoszlató tapasztalatokra. Hogy ez mikor következhet be, nem tudni. Cordero hadnagy is évekről beszélt.

2008. szeptember, Pec-Pristina-Budapest