Ütközőponttá vált az MSZP és az SZDSZ viszonyában a két párt szociális juttatások elveit érintő állásfoglalása. A liberálisok a rászorultság elvét kérik számon a baloldaliságát őrző kormánypárton, amely most a biztos parlamenti többségre szorul rá.
Segély - kiáltások és kilátások
Felértékelte a politikai patthelyzet a két (ex)koalíciós párt szociális téren lévő alapvető nézetkülönbségeit. Ez a terület a most meghirdetett Gyurcsány-féle cselekvési terv egyik központi helye. A koalíciós szakítás után a liberálisok szinte azonnal közölték: rászorultsági alapra kell helyezni a családi pótlékot. A szocialisták fontosabb társadalmi összetartó erőnek tartják az alanyi jogon járó támogatásokat, és nem akarnak engedni belőlük.
A liberálisok tavasszal bejelentették, hogy megemelnék a családi pótlékot és az emelt összeget megadóztatnák. Ez szerintük a rászorultsági elven alapuló változtatás, amely erősíti az igazságosságot, csökkenti a jövedelmek közötti különbséget. Az idő haladtával - miközben továbbra sem volt ismert még az egypárti kormány stratégiai koncepciója - a szabad demokrata politikusok egyre erélyesebben vetették fel a rászorultság kérdését. Kóka János szabad demokrata frakcióvezető - immár nem kormánytagként és koalíciós partnerként - közölte: túlságosan magas Magyarországon a szociális-jóléti kiadások mértéke; az efféle juttatások odaítélésekor jobban figyelembe kellene venni a rászorultság elvét. "A családi pótlék ügyében például lehetne lépni, hiszen ma a tehetősebbek is részesülnek e juttatásban."
A szociális juttatások szerkezetének korrekciójára szükség lehet, a kérdés csak az, hogy melyik irányban. Idén közel másfél millió gyermek kezdte meg tanulmányait, közülük majd minden harmadik (körülbelül 517 ezer) kap valamilyen módon és mértékben ingyentankönyvet vagy jelentős étkezési támogatást. A rászorultak. Ennyien talán nincsenek. De a kedvezménycsomag szűkítése esetén a megtakarítás mindössze 2-3 milliárd forint lehetne; ez pedig "politikailag" nem éri meg. Nagyobb megtakarítást lehetne elérni a 13. havi nyugdíjak eltörlésével vagy rászorultsághoz kötésével. Erre tavaly 193,6 milliárdot fizetett ki az állam, idén 210,5 milliárd forintot számoltak. A 13. havi nyugdíjhoz hozzányúlni azonban komoly politikai döntést igényel; Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legutóbb egy nyugdíjasfórumon (elsősorban Orbán Viktor kiszivárogtatott beszédére utalva) azt mondta: "az MSZP nyugdíjügyben tíz éve ugyanazt az álláspontot képviseli, és soha nem jutott eszükbe, hogy a nyugdíjakhoz hozzányúljanak". A kormányfő ezt a Megegyezésben is világossá tette.
Az idén gyedre 82 milliárdot, gyesre 62 milliárdot, a három- és többgyermekes szülőknek a legkisebb gyermek nyolcéves koráig járó gyetre pedig 16 milliárd forintot költ a költségvetés. Ezt a segítséget is elvileg a kevéssé jó szociális helyzethez lehetne kötni, de erről most nincs szó.
Talán a legérzékenyebb terület a családi pótlék, amelyben szegény és gazdag szülő egyaránt alanyi jogon részesül. Ez évi 370 milliárd forintos kiadást jelent. Ha a leggazdagabb tíz százaléktól elvennék a családi pótlékot, az csupán négyszázaléknyi, azaz 15 milliárdos megtakarítást jelentene, tekintettel arra, hogy a magas jövedelmű családokban kevesebb a gyerek.
1995-ben a Bokros Lajos pénzügyminiszter által kidolgozott megszorító csomagban a rászorultság elve alapján leszűkült azok köre, akik gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra vagy gyermeknevelési támogatásra jogosultak - az intézkedés a korábbi jogosultak legtehetősebb tíz százalékától vonta meg a jogot. A szociális ellátásokat érintő megszorítások több mint 42 milliárd forint bevételt, illetve megtakarítást hoztak.
Kései kompromisszum
Vasali Zoltán politológus úgy látja: a magát modern, baloldali pártnak tartó MSZP-nek éles helyzetben kell meghatároznia, hogy mennyit hajlandó áldozni a szociális állam ideájából. Ma már nem elég az, amit Medgyessy Péter még elegendőnek tartott: a közszféra kiadásainak csökkentése. Ma már egy olyan adócsökkentés költségvetési hátterét kell megteremteni, ami a rászorultsági elv szerint közelíti a támogatások kifizetését a valós igényekhez. Ez az, amit elsősorban a liberálisok szeretnének, a szocialisták viszont túlérzékeny baloldalisággal féltik az álmaikat. A két pártot emiatt nem kell sajnálni, hiszen ezt a kompromisszumot még házasságuk alatt kellett volna elfogadniuk, nem most - mondja Vasali.
