Az ingatlanon belül vagy húsz állig feketébe öltözött, mogorva, jókötésű férfi, akiknek nincs sok gondjuk hajszárításra. Ők vannak birtokon belül. Az utcán vagy két tucat ember téblábol, köztük kamerás, jegyzettömbös érdeklődők. A kőbányai ingatlan körül vita alakult ki, a felek álláspontja pedig megingathatatlan.

Mintha csak a történteket illusztrálnák, a kapun lóg egy viseltes lánc egy levert lakattal, mellette pedig egy fényes lánc vadonatúj lakattal, amely hétfő reggel fél hét óta tölti be funkcióját. Ekkor jelentek meg a fekete férfiak, hogy elfoglalják az ingatlant, illetve annak udvarát egy cég megbízásából, amely magáénak tekinti az udvart és az öreg árnyas fák közti kúriaszerű régi épületet.

Az ember már előre érzi, hogy hamarosan előkerül egy ember, kezében papírokkal részletesen magyarázni kezdi a történetet, amivel kel és fekszik, amelyek kitöltik minden gondolatát. Mutatja a pecséteket és aláírásokat, miközben nyomatékkal hívja fel a figyelmet a keltezésekre, amelyek közül több még tavaly került az A4-es formátumú, sűrűn teleírt dokumentumok aljára. Az ember pedig ilyenkor akárhogyan is figyel, hamar elveszti a fonalat, és mindössze annyit ért meg az egészből, hogy valami nagy disznóság történt, amelynek kibogozásához legalább mérlegképes könyvelőnek és jogásznak kell lenni, vagyis itt most semmiképpen sem derülhet ki, hogy kinek van igaza. Ahogy ez már lenni szokott.

És az előérzet valósággá lesz: jön Mikó István, a Portál Ingatlan Kft. ügyvezetője, kezében papírokkal és magyarázatba kezd...

A rendőrök is megjelentek, és megállapították, hogy nincs mit megállapítaniuk, ez már meghaladja az ő kompetenciájukat. Az ügy eljutott arra a pontra, ahol valakik erőből szereznek érvényt vélt igazuknak...

Valami olyasmi történt, hogy a Transnational Hungária Kft.-től bérelt, időközben életveszélyessé vált épületből évek után kiköltözött a Szivárvány Magántanoda, ezért az ingatlant a Portálnak adták bérbe, akik egy megállapodás értelmében belül felújították a kúriát, amit azonban a megállapodás dacára a bérbeadó nem fizetett ki. Közben a régi bérbeadó - a bérlő állítása szerint - mindenféle adóhivatali és pénzügyőri fenyegetettségtől vezérelve valami követhetelten, állítólag külföldi kanyarokkal átalakult egy másik kft.-vé. Az ingatlan különös módon jegyeztetett be a földhivatali nyilvántartásba, így a bérlő bérbeadója már nem az volt, aki volt valaha, tehát a bérleti díjat az egyiknek már nem, a másiknak még nem tudta fizetni. Így a régi, új bérbeadó felmondta a szerződést, és a fekete emberekkel lezáratta a telket, amelyen az épületben viszont bennrekedtek a bérbe vevő emberei, akik bizony onnan nem mozdulnak. Vagyis ketten is vannak birtokon belül, mint a Matrjoska babák.

A blokád szigorú. Amikor jármű hagyná el a leláncolt ingatlant, a biztonságiak főnöke kiadja a parancsot: "élő lánc, kocsi mögött összezár!" Kemények a fekete ruhás emberek, itt tudják, több is kell a marcona tekintetnél, akár Afganisztánban...

Délután a helyi jegyzőn volt a sor, hogy döntsön az ügyben. Végül is mindegy, hogy miként döntött, a tanulság a kisember számára annyi: tegyünk fel ingatlanunkra néhány komoly lakatot, mert manapság nem lehet tudni...