A szakértők régóta panaszkodtak, hogy nagyon kevés kutató tanulmányozhatja a tekercseket.

Az első holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezte fel egy barlangban az elkóborolt birkáit kereső fiatal beduin pásztor. Az i. e. 250 és i. sz. 70 közötti időből származó 900 tekercset - több mint 15 ezer bőr- és papiruszdarabon - 1947 és 1956 között találták 11 barlangban a Holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek a kumráni tekercsek.

A felfedezés a XX. század egyik legjelentősebb régészeti szenzációja. A tekercseket őrző korsókat a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei is elemezték. Úgynevezett neutronaktivációs vizsgálattal arra keresték a választ, hol készülhettek. A vizsgálatot vezető, Balla Márta lapunknak elmondta: a helyben gyártott korsókon túl Hebron környékéről, Jerikóból, de a Holt-tenger túlsó partjáról származó edényeket is találtak.

A modern kori archiválás gondjaira mutat rá, hogy míg az időszámítás kezdete körül keletkezett tekercseket viszonylag jó állapotban találta meg a pásztorfiú, azóta elképesztő minőségromlás következett, ráadásul a múlt századi kutatók olyan ragasztót használtak a darabok összeillesztésére, mely további károkat okozott. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tekercsekről az elmúlt fél évszázadban eltűnt adatokat az azóta szintén veszélyeztetett állapotú, korabeli fényképek őrizték meg egyedül. Ha valamilyen forradalmi technológiai újítás nem történik, akkor valószínűleg ez a digitalizálási munka lesz az utolsó, amikor emberi kéz érintheti a felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat.

Újabb, továbi gondot jelent, hogy az infravörös felvételek felfedték a tekercsekre korábban írt szövegeket is - ezeket eddig nem ismerték. (Ö. Z.)