Az egyetlen becsületes megoldásnak azt tartom, ha támogatjátok Gyurcsány próbálkozását. Ez nem az ő túlélését szolgálja, hanem az MSZP és az SZDSZ közötti együttműködés helyreállítását, és ezzel annak a demokratikus politikai opciónak a túlélését, amelyet a Fidesz vezette jobboldallal szemben minden különbözősége mellett is mindeddig együtt képviselt e két párt. Meglep, hogy ezt nem vetted észre, hiszen minden kommentár erről szól.

Közgazdászként lényeges kérdésekben vitám van Gyurcsány dolgozatával. Nem értek egyet azzal az elvi megalapozással, hogy a skandináv és az angolszász modell - a magas újraelosztás, illetve az alacsony adók, szűk állami juttatások - közül Magyarországnak módja lenne a skandinávhoz közel álló megoldást választani, nagyjából megőrizve az állam által finanszírozott juttatások mai szintjét. Nem gondolom, hogy programszerűen le lehet mondani a további szerkezeti reformokról. Aggaszt a szociális segélyezés szűkítésével kapcsolatos elképzelés. Kételkedem abban, hogy az adócsökkentés tervezett mértéke a fekete gazdaság kifehérítéséből finanszírozható lenne. Nekem is vannak tehát fenntartásaim a Megegyezéssel kapcsolatban.

Közéleti emberként azonban el kell ismernem: Gyurcsány megoldást keres arra a helyzetre, amely 2008 nyarára az országban kialakult. Megoldást keres, és ezt dolgozatában becsületesen a nyilvánosság elé tárja. Elismeri annak az igénynek a jogosságát, hogy a foglalkoztatás terheinek mérséklésével javítsuk a magyar gazdaság versenyképességét, ugyanakkor szembenéz azzal, hogy ma a kormánynak nincs módja a költségvetés által finanszírozott juttatások érdemi csökkentésére. Nincs, hiszen az ellenzék még olyan kis horderejű intézkedést is népszavazással támad meg, mint a vizitdíj, az Alkotmánybíróság pedig átengedi az ilyesféle kezdeményezéseket. A felelős, jövőorientált gazdaság- és társadalompolitikai mérlegelésnek szinte nem maradt helye a politikában. Ebből a feloldhatatlannak látszó ellentmondásból keresi Gyurcsány a közgazdaságilag és politikailag egyaránt működőképes kiutat. Ebben pedig megérdemli a támogatásunkat - az enyémet is és a Tiédet is.

A Tiédet, a Tiéteket, az SZDSZ mai vezetőiét különösen. Titeket ugyanis ezért a helyzetért felelősség terhel, nem is kicsi. A kormány és személyesen Gyurcsány súlyos hitelvesztése és a Fidesz megerősödése azért következett be, mert a kormánykoalíció - amelynek döntéseiben Ti részt vettetek - nemzetközileg is példátlan módon bővítette 2002 és 2006 között az állami költekezést, ugyanakkor csökkentette az adókat, és mindezt kormányzati jótéteményként állította be. Erre következtek hidegzuhanyként 2006-ban az elkerülhetetlen megszorítások. Emlékszel, Gábor, hogy valahányszor figyelmeztetni próbáltam 2002 és 2006 között az SZDSZ vezetőit, hogy fel kellene lépniük a koalícióban a fedezetlen költekezés megfékezéséért, az volt a válasz: nem, ezzel nem lehet szavazatokat szerezni. Ellenkezőleg: félresöpörve a figyelmeztetéseket, az adócsökkentést erőltettétek, amire nem volt fedezet. A felelősségben, amelyet Gyurcsányra szokás hárítani, valamennyien osztoztok. Ezért a helyzet rendbehozatala sem csak az ő dolga, hanem valamennyiőtöké: szocialistáké, szabaddemokratáké. Ezen az sem változtat, hogy kiléptetek a koalícióból. A morális adósságtól a kilépéssel sem szabadulhattok.

Gyurcsány a megoldhatatlan helyzetre keresi a megoldást. Korábban azt mondta, hogy nem lát lehetőséget adóreformra. Most - jórészt a Ti nyomásotokra - keresi az adócsökkentés lehetőségét. Nem mondhatja - mint a Fidesz, az MDF, a nyáron az Országgyűlésben az SZDSZ nevében Kóka, vagy legutóbb az adótanácsadók -, hogy mi adócsökkentést javaslunk, a kiadáscsökkentést meg vállalja fel a kormány. Nem állítja - mint a Fidesz szokta - a nem létező forrásról, hogy létezik. Anynyit mond, hogy próbáljuk megtalálni.

Ha az a kifogásotok, hogy Gyurcsány nem javasol kiadáscsökkentést, tegyétek meg Ti. Az egyetlen olyan általam ismert nyilvános javaslatcsomag az utóbbi időben, amely becsületesen számba vette a jelentős adócsökkentés ellentételezési lehetőségeit, az Oriens csoport Kilábalás című tanulmánya volt. Ebben a következő ellentételezéseket javasolták: az áfa felemelését 20-ról 23 százalékra, a családi pótlék foglalkoztatáshoz kötését (vagyis megvonását azoktól a háztartásoktól, ahol munkanélküliek vagy nyugdíjasok nevelnek gyerekeket), a gyes és a gyed időtartamának megfelezését, a nyugdíjkorhatár azonnali emelését, a reálbérek növekedését nem, csak az inflációt követő nyugdíjemelést, a közalkalmazotti (bruttó) bérek befagyasztását. Mások az értékalapú ingatlanadó mielőbbi bevezetését szorgalmazzák. Te ezek közül melyeket javasolnád? Kész vagy-e e javaslatok egy részét nyilvánosan felvállalni, mégpedig azzal, hogy azok elfogadása esetén megszavazzátok az adótörvényeket és a költségvetést? Vagy csak - mint a Fidesz és az MDF - általában beszélsz a kiadáscsökkentés szükségességéről, anélkül, hogy egyetlenegy kényes ügyet megneveznél? Mit gondolsz például a főváros állami költségvetési támogatásáról? Növekedjen vagy csökkenjen a 2009. évi költségvetésben? Magyarul: készek vagytok-e vállalni a szükséges kiadáscsökkentés politikai terhét?

Az a párt, amely aktív részese volt az elmúlt hat év kormányzásának, nem tehet most mást, mint hogy tárgyal a miniszterelnökkel, korrekt javaslatokat tesz, s elfogadható adótörvényben és költségvetésben egyezik meg a szocialistákkal. Nem könnyű, de meg kell próbálnotok.

Barátsággal üdvözöl!

Bauer Tamás

A szerző közgazdász