A dolgozat elméleti részében, miután beismerte tévedését, mely szerint az emberek mentalitását rendeleti úton meg lehet változtatni, újra lefektette a képletet: a magyar sokat vár az államtól, lehetőleg anélkül, hogy kötelezettségeit teljesítené vele szemben. Sutba hát az angolszász, avagy a svéd modellekkel, nincs mit tenni, maradjon az állami elosztás szinte érintetlenül, háborítatlanul éljenek tovább a különböző kedvezmények. Ugyanakkor marad a költségvetési szigor, a konvergenciaprogram továbbra is érvényes. Nagyobb átalakításra azért sincs szükség - állítja -, mert elérkeztünk a reformok előszobájába, az emberek maguktól akasztják majd fogasra a kerülő úton megszerzett holmikat, ha komolyan számolhatnak azzal: előbb-utóbb meg fogják kérdezni tőlük, hogy miből tellett rájuk. Gyurcsány Ferenc fájdalommentes adókönnyítésre tett javaslatot, s mindjárt egy gesztussal is élt: az első évben, 300 milliárd forint erejéig a kormány meghitelezi a "fehérítést", amelynek végösszege csaknem ezermilliárd, annyi, amennyiről a volt koalíciós partner korábban említést tett.

A mutatvány akrobatikus értéke vitathatatlan. Kérdés, hogy vitaalapnak jó-e. Persze, amikor a Fidesz erőltette e tétel gyakorlatba ültetését, tekintélyes szakértőktől hallhattuk: kockázatos a könnyítések összegével mechanikusan növelni a nagyobb kedvvel adózóktól érkező bevételt, vagy matematikai képletbe gyűrni a gazdaságélénkítésre, foglalkoztatásra gyakorolt hatását. Ezen az sem segít, ha rákoppintunk a bürokrácia orrára, s egyszerűbbé válnak az űrlapok.

A "Megegyezés" lényege, hogy a szocialisták a régóta hiányolt baloldali programként üdvözöljék, a szabad demokraták pedig lássák viszont benne az adó- és járadékkönnyítés sarokszámait. Lehet, hogy a fehérítés révén befutó tételek nagyságát sokan megkérdőjelezik, de most az időnyerés a fontos, és az is nyilvánvaló: alkukhoz a Gyurcsány-csomagban vannak még rejtett rekeszek.

Az, hogy a program az MDF számára porhintés, a Fidesz pedig beetetést emleget, nem sokat nyom a latban, politikai értelemben egyetlen párt válasza releváns: a szabad demokratáké. Idő előtti választástól szóban ugyan mindenki tart, de a korábbi nyilatkozatok alapján érzékelhető, hogy az SZDSZ-ben fordítottá vált a szereposztás: a szakítás embere, Kóka János hagyna nyitott opciót, a koalícióból való kiválást anno meggondolatlannak bélyegző Fodor Gábor ma már Gyurcsány visszafordíthatatlannak minősített hitelvesztésére fókuszál.

Hogy a kétnapos ügyvivőin eredetileg árnyaltabb nyilatkozat készült-e, mint amilyet szombat délután Dunaújvárosban Fodor Gábor elmondott, nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy miként viselkednek ezután az SZDSZ "másként gondolkodói". Bezsebelhető-e mégis a szocialisták számára a szükséges voks, mit tesz a szabad demokrata frakció, s ez milyen következményekkel jár a pártra nézve? És hol vagyunk még a költségvetés elfogadásától!

Mindenesetre a miniszterelnök egy rádióinterjúban feltett kérdésre adott válasza esetleges lemondásáról (amelyről egyébként nem ilyen neuralgikus pillanatban már szót ejtett) újra elszabadította a fantáziát a szabad demokraták ügyvivőinél, s valószínűleg néhány MSZP-s potentátnál is.

A Kiss Péter kancelláriaminiszter által még pénteken is vágyott koalíció helyreállításához Fodornak jelenleg két feltétele van. Egy Gyurcsány nélküli kormány, s persze program. Néhány szocialista gondolatai egyelőre az első pontnál köröznek kedvtelve. Kérdés, hogy ki, miként gondol a másodikra.