Szombathely megkapja az 1,35 milliárd forintos támogatást a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől az Iseum újabb rekonstrukciójához, a hét végén ezt szerződésben is rögzítették az állam és a város vezető tisztségviselői.
Feltámad a szombathelyi Iseum
Az Iseum, vagyis a római kori Isis-szentély 1955-ben felfedezett épületcsoportja Szombathely egyik legjelentősebb idegenforgalmi látványossága volt 1963-tól, amikor rekonstrukciója Hajnóczi Gyula tervei szerint elkészült. Az emlék azért nagy jelentőségű, mert itt volt Pannonia legfontosabb Isis-kultuszhelye az ókorban. Az egyiptomi eredetű istenségnek valamikor Hadrianus uralkodása körül emelték a szóban forgó, nagyméretű templomot a borostyánkőút mentén, Savariában, de a birodalom más területein is. - Valószínűleg már akkor is "állami támogatással" - mondja Sosztarits Ottó, a most folyó, újabb ásatások vezetője -, hiszen egy ilyen méretű épületegyüttes meghaladta Savaria kapacitását. A templommal és a körítőépületekkel együtt 70x42 méter alapterületű komplexum minden bizonnyal egy korábbi, kisebb méretű Isis-szentély helyén emeltetett, legalábbis erre utal a templom felirata, melyet a szakemberek - legfőképp Aczél Géza epigráfus, a heidelbergi egyetem professzora - csak a most előkerült újabb töredékek alapján tudtak teljes egészében értelmezni. Az "állami támogatás" oka az ókorban az lehetett, hogy a kultusz öszszekapcsolódhatott a császártisztelettel.
Az egész birodalom területén több mint negyven hasonló méretű kultuszközpont működött. Amikor azonban Nagy Konstantin a kereszténységet tette államvallássá, a császári finanszírozás kivonult az Iseumok mögül, s a savariait például lebontották. Köveinek nagy részét más építkezéseknél használták fel. Sok minden azonban a helyén maradt a föld alatt. Ezeknek körülbelül egyharmadát tárta föl Szentléleky Tihamér 1955 és 1961 között, majd a leletek alapján 1963-ban elkészült a közönség által jól ismert Iseum-rekonstrukció, amelyet 1964-ben már úgy ünnepeltek, mint a frissen elfogadott Velencei Charta elveinek első megvalósulását. A 60-as, 70-es évek hatékony kultúrmenedzsmentjének eredményeként az Iseum az ókori Savaria ikonszerű helyszínévé vált, amelynél számos emlékezetes Varázsfuvola-előadást tartottak anno.
Ez a Hajnóczi-féle Iseum-épület már nem látható, mert 2006-ban lebontották. Ugyanis az ezredforduló táján régészeti, építészeti és vallástörténeti kételyek merültek fel pontosságát illetően. Másrészt a rekonstrukcióba beépített, eredeti márványelemek erőteljes romlásnak indultak, s emiatt is kezdeni kellett valamit az építménnyel. Már 2001-től újrakezdődtek az ásatások, majd a régi és az új leletek ismeretében friss tervek
is készültek egy pontosabb Iseum-rekonstrukcióra. E rajzokat az egykori Hajnóczi-tanítvány, Mezős Tamás készítette Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régész főmuzeológusa és Sosztarits Ottó közreműködésével. Az átrajzolás újszerűségére jellemző, hogy a műemlékhivatalban nyolcszor dobták vissza, mielőtt elfogadták. Akkor Mezős Tamás a Műegyetem tanszékvezető tanára volt, s a tervek elfogadása után egy évvel a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke lett. Már csak ezért is kiemelt figyelem kíséri az Iseum-helyreállítást.
A Hajnóczi-féle épülethez képest az új szentélyrekonstrukción több jelentős változtatás lesz. Az elbontott rekonstrukció egy jelzésszerű, lapos tetős betonépítmény volt, bejáratánál négy oszloppal. Az új hat oszloppal épül, timpanonnal és lapos szögű nyeregtetővel. Illúziókeltőbb, érthetőbb s - mai tudásunk szerint - formailag hitelesebb lesz tehát, mint a korábbi. A helyszínen talált domborműves kövek - melyek egyikén a kutyán lovagoló, kezében csörgőt tartó Isis istennő is látható - most csak másolatban kerülnek vissza a falakba. Az eredetieket a szentélyt körülvevő, modern körítőépületben állítják ki. Ez az üvegfalas, vasbeton szerkezetű, múzeumi építmény a hajdani kísérőépületek alapjaira épül rá, alapvonalaiban és tömegében érzékelteti hát az egykori szentélykörzet oldalépítményeit. Benne egy modern szemléletű, interaktív kiállítás készül majd, amelyben a régebbi és a mostani ásatások fontos leleteit mutatják be úgy, hogy azokat Pannonia és a birodalom vallástörténeti összefüggésrendszerében helyezik el. A helyreállítás jelentőségét talán érzékelteti, hogy a birodalomszerte több mint negyven Iseum-maradvány közül egy sincs teljesen rekonstruálva.
A savariai Iseum ügye kapcsolódik Szombathely belvárosának megkezdett rehabilitációjához, ennek részeként újult meg például a közelmúltban a Fő tér is. A szentély feltámasztásának projektjét a Nyugat-dunántúli operatív program részeként főként EU-s pénzből finanszírozzák. Teljes költségvetése 1 milliárd 594 millió forint, melyből 85%-ot (1,35 milliárd forintot) fedez az operatív program, s 15%-a Szombathely önrésze (239 millió Ft). A támogatásról szombaton írták alá a szerződést az állam és a város vezető tisztségviselői. A helyreállított történelmi látványosság 2010 nyarától lesz látogatható.