Úgy vagyunk az ajándékokkal, mint a kormány az adócsökkentéssel. Nem jut rá sok - így jön a PR. A know-how-t a feleségem hozta be, ő volt az én szocialista vállalatomban a nyugati befektető: megtanított csomagolni. Ma már egy szál könyvből is csudálatos misztériumot varázsolok papír, ragasztó, olló, néhány szalag és apró díszítőmütyür felhasználásával.

Adóügyben (politikában, úgy általában, mindenütt a világon) eldöntendő kérdés, hogy szabad-e csomagolással feldobni a keveset? Illetve: a díszítés a választók elaltatásának vagy a meggyőzésének eszköze-e? Mindenesetre akkor biztosan nem állnék elő egy négyéves adócsökkentési tervvel, ha már volt egy ötéves, amit nem hajtottam végre, és amiről utóbb ki is jelentettem, hogy "nem tártam fel az igazság minden szeletét".

Kétszer ugyanazt a csomagolást nem jó elsütni - főleg, ha az első nem volt túl sikeres. Esetleg megpróbálnám jobban csinálni.

Az 1200 milliárdos adócsökkentésről viszont azonnal kiderült: alig van meg belőle valami. Az első évre konkrétan ígért 300 milliárdos mérséklésnek valójában a fele sem. Ezt így bejelenteni nem jó taktika. Főleg akkor, ha a többi intézkedésre csak abban az esetben kerülne sor, amennyiben az adóterhek összesen 1,2 százalékos csökkentésének hatására elkezd fehéredni a gazdaság. Az minimum kétséges, hogy az az adózó, aki eddig százegységnyi teher leperkálását jól megkerülte, most, hogy már alig 98,8 egységet kell fizetni, hirtelen meggondolja magát.

A meggyőző erőt tovább rontja, hogy a kormány eleddig azért utált el minden más szakértői (és politikai) javaslatot, mert ezermilliárdos volt. És ugyan ezek a javaslatok gyorsabban növelték volna a gazdasági teljesítményt, mint a kormány terve (mert nem kötötte az alkotóit az adómentes minimálbér drága és egyébként feketegazdaságot erősítő, de politikailag a szocialistáknak kötelező ígérete), mégis azt mondták: a fehéredésből nem jöhet össze ennyi. A kormány megpróbálta tehát - politikai okokból - becsomagolni a jövő évi adóterveket. Ha lefejtjük a körítést, marad egy nem túl látványos adóváltozás, amely itt enged, ott szorít, és néhol korrigál.

A kormányzati csomag egyetlen pozitívuma, hogy talán elfogadhatják a szabad demokraták. Szakmailag azonban igencsak bírálható: azt a kicsi jövő évi adócsökkentési lehetőséget is elaprózza, így hatása alig lesz - viszont bonyolultabb rendszert hoz. (Például: új adózási formák a természetbeni juttatásoknál, két kulcs a járulékoknál, teljesen átírt társasági adó.) Ebből a pénzből lehetett volna jobb jövő évi rendszert is alkotni.

Mert azért számít az, hogy a végén előbukkanó kicsi ajándék tetszik-e az ünnepeltnek. Ez a csomag a semminél persze több. Egy igazi gazdaságélénkítő programnál viszont jóval kevesebb.