Van azonban egy olyan cég Magyarországon, amelynek a felszámolása immár tizenhét esztendeje tart.

A hajdani Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát 1991-ben jelentett csődöt, ekkor jelölte ki a bíróság az állami vállalat felszámolására a Reorg Rt.-t. Korábban úgy tűnt, a lassan két évtizede tartó eljárás végére az idén végre pont kerülhet, a felszámoló ugyanis elkészítette az ügyet lezáró végelszámolást. Ezt azonban a bíróság előtt megtámadta a borkombinát egyik hitelezője, az Egri Csillagok Zrt., arra hivatkozva, hogy a felszámolás során nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és csődbűntett történt: 504 millió forint jogtalanul került ki a cég vagyonából. Ez a pénz - a bírósághoz forduló szerint - a hitelezőket illeti, nem pedig azt a magánvállalkozást, amelyiknek a számláján végül kártérítés címén landolt a félmilliárdos összeg.

Ahhoz, hogy nyomon követhessük a pénz útját, vissza kell tekintenünk 1993-ig: ekkor értékesítették a borkombinát vagyonát.

Tóth Nikolett, a cég jelenlegi felszámolója - aki négy évvel ezelőtt vette át az ügyet elődjétől - azt mondja: akkoriban az volt a cél, hogy a nagy múltú, patinás borkombinát működését fenntartsák, a vagyont egyben értékesítsék, a munkavállalókat tovább foglalkoztassák. Így azt a pályázatot részesítették előnyben, amelyik mindezt vállalta - cserébe a felszámoló ígéretet tett arra, hogy a nyertes juthat hozzá a borkombinát tulajdonában lévő több száz hektáros - csaknem 20 ezer aranykorona értékű - földterülethez, amelyből kétszáz hektárnyi a legkiválóbb minőségű egri szőlődombok közé tartozott. Ez a terület volt a garancia arra, hogy a borkombinát vevője saját ültetvényein biztosítsa bortermelése alapanyagát.

Ám azt már a felszámolás kezdetekor tudni lehetett - s erről a pályázókat is értesítették -, hogy a Heves Megyei Kárpótlási Hivatal az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát mezőgazdasági földterületére kiterjesztette igényét, s a jogviták miatt ezt a területet nem lehetett eladni. Így, amikor 1993. június 4-én a KGT Mérnöki Iroda - amely később névváltoztatással, teljes körű jogutódként TIMESCO Rt.-vé, majd Zrt.-vé alakult - csaknem 550 millió forintért megvásárolta a borkombinátot, a földeket nem kaphatta meg, csupán vételi jogot szerzett azokra. A szerződés szerint a szőlőültetvényekhez aranykoronánként 800, míg az egyéb termőföldekhez aranykoronánként 500 forintért juthatott volna hozzá - akkori árakon. Ez az egész termőterületet nézve nagyjából 15 millió forintos vételárat jelentett 1993-ban. A vételi jog részét képezte a vételárnak, ugyanúgy, ahogyan a borgazdaság eszközei, pincéi, tartályai, nemkülönben egy sokat érő védjegy, az Egri Bikavér használatának joga is. A részvénytársaság a megvásárolt eszközöket később apportként bevitte egy új cégbe, az Egervin részvénytársaságba, amelynek ma is az egyik tulajdonosa. Az Egervint emiatt sokan ma is a borkombinát "utódcégeként" azonosítják.

Ha nincs a kárpótlási igénybejelentés 1993-ban, majd egy évvel később Torgyán József minisztersége idején nem változik a földtörvény oly módon, hogy gazdasági társaság immár nem vehet termőföldet Magyarországon, a TIMESCO a kilencvenes évek elején hozzájuthatott volna az ominózus földterülethez. Így azonban a vételi jog fenntartása mellett jelképes összegért bérbe vette a földet, amelynek szőlőültetvényeiről az évi tízmillió palackos forgalmához szükséges termés harmadát biztosította, miközben a többit termelőktől vásárolta fel.

A Heves Megyei Kárpótlási Hivatal a kilencvenes évek elején előbb csak 4983 aranykoronányi borkombinátos területre nyújtotta be kárpótlási igényét, ennyit vontak volna be kárpótlásra kijelölt területbe. A felszámoló azonban jogi szakértőkkel egyezetve úgy vélte: mivel a borkombinát sem állami gazdaság, sem szövetkezet nem volt, hanem állami vállalatként működött, rá nem vonatkozik a kárpótlási törvény. Ezért bíróság előtt támadta meg a kárpótlási hivatal igényét: ez a lépés pedig tízévnyi pereskedést vont maga után. A kárpótlási törvény értelmében ugyanis, ha egy egybefüggő termőterület bizonyos része vitatottá válik, akkor az egész földet kárpótlási földalapnak tekintik a jogvita lezárásáig.

Vagyis, miközben a borkombinát öszszes földjének csak egynegyedéről folyt az egyezkedés, a többi terület eladását is megakadályozta a per.

- Talán ez volt az egyetlen hiba, amit a felszámoló az eljárás során elkövetett - mondta Sike József egri ügyvéd, aki az elmúlt években egyes bírósági tárgyalásokon a felszámolót képviselte. - Ugyanakkor ez a lépés is logikus volt, hiszen a borkombinát valóban nem állami gazdaságként működött, így elvileg nem vonatkozott rá a kárpótlási törvény.

A kárpótlási vita 2003-ban, tíz évvel a per kezdete után azzal zárult, hogy a bíróság a 20 ezer aranykorona értékű földterületből 4983 aranykoronányit kárpótlási földalapnak tekintett, s azt kivonta a felszámolási eljárásból. Maradt tehát 15 ezer aranykoronányi terület - erre viszont a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet nyújtotta be igényét 2005-ben, s kérte a terület kezelői jogának átadását. Újabb per kezdődött a megmaradt földért. A felszámoló közben bírósággal egyeztetett: azért, hogy ne húzódjon tovább a felszámolási eljárás, meghirdeti eladásra ezeket a földeket, úgy, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet perfeljegyzési joga rajta lesz a tulajdoni lapokon. Ezt a bíróság jóváhagyta, a felszámoló pedig, 2005 novemberében árverésre bocsátotta a kezelésében lévő 15 ezer aranykorona értékű területet. A licit nyilvános volt. Az új tulajdonosok között találni híres egri borászt, fővárosi üzletembert, s elvétve néhány kisbefektetőt is. Két évvel később, 2007 márciusában a földalapkezelő szervezet kérését a bíróság elutasította, a perfeljegyzés lekerült a tulajdoni lapokról.

A földek eladásából befolyt összeg valamivel több mint 550 millió forint volt.

Ebből a felszámoló nem sokkal később 504 millió forintot átutalt a TIMESCO Zrt. részére kártalanítás címén.

- Majdnem rám omlott a föld a döbbenettől, amikor a felszámoló mérlegében megláttam ezt az összeget - mondja Tóth István, az Egri Csillagok Zrt. - korábban Egri Csillagok Termelőszövetkezet - elnöke. Nekik közel kétszázmillió forinttal tartozott a borkombinát a korábban leadott, de ki nem fizetett szőlők után. A felszámolási eljárásban a vagyoneladásból befolyt pénzből - a többi hitelezőhöz hasonlóan - már megkapták ennek ez összegnek a nyolcvan százalékát, így mostanra 13 millió forintos követelésük maradt a felszámoló felé.

- Gondolkozzunk józan paraszti észszel: jön egy vevő, 500 millió forint körüli összegért megveszi a teljes borkombinátot, s vételi jogot kap annak a földjére is. A vételi jog azt jelenti, hogy később megveheti a területet, de külön vételárat kell érte fizetni. Ehhez képest, nemhogy ő fizet a földért, hanem még neki fizetnek - majdnem ugyanannyi pénzt, mint amennyiért 1993-ban az egész céget megvette. Szeretnék én is ilyen jutányosan, szinte nulla forintért állami vagyonhoz jutni - méltatlankodik Tóth István. Szerinte a földeladásból befolyt összegből előbb a hitelezők maradék követelését kellett volna kiegyenlíteni, a fennmaradó pénzt pedig az államnak visszautalni.

- A borkombinát felszámolója nem tehet arról, hogy 1994-ben megváltozott a földtörvény, s emiatt a TIMESCO már nem vehette meg azt a földet, amelyre vételi joga volt - véli Áncsán András, az Egri Csillagok Zrt. jogi képviselője. - Ez tipikusan vis maior helyzet, a felek előre nem láthatták a kedvezőtlen fordulatot, ilyenkor az a szokás, hogy visszaállítják az eredeti állapotot. Ehhez képest itt kártalanítás címén kifizettek egy "feltételes" megállapodás, vagyis egy opciós jog elvesztéséért félmilliárd forintot.

Fodor László, a TIMESCO Zrt. vezérigazgatója demagógiának tartja, ahogyan a földügyletet az Egri Csillagok Zrt. képviselői tálalják.

- Aki összemossa a kilencvenes években megállapított vételi összeget a mostani kártalanítás értékével, s az egyikből kivonja a másikat, majd közli: potom pénzért jutottunk hozzá a borkombinát vagyonához, az nem mérlegeli a tényeket - mondja. - Azt minden közgazdász, de akár egy nyolcadikos iskolás is tudja: ami 1993-ban ötszázmillió forint volt, az a mai árakon számítva annak többszöröse lenne. Ugyanígy változtak a földárak is, a szőlőültetvények esetében akár lényegesen meredekebben nőttek, mint más földterületek esetén. A mi hajdani opciós vételi árunk és a mostani piaci ár között is hatalmas a különbség - de pusztán a számokkal nem lehet zsonglőrködni, itt egyéb gazdasági összefüggéseket is látni kell.

A vezérigazgató szerint azért illette meg őket kártérítés, mert nem gyakorolhatták azt a vételi jogot, amelyet egyébként az adásvételi szerződés tartalmazott.

- A vételi jog megléte gazdasági érték, azt jelenti, számíthatok valamire, az enyémnek mondhatom, csak még nem jutottam konkrétan hozzá - magyarázza Fodor László. - Ha a vételi jog valamilyen okból elvész, engem kár ér, vagyis kártérítés illet meg: esetünkben az 1993-ban rögzített opciós vételár és a mostani piaci ár különbözete. Ha ugyanis már 1993-ban a miénk lett volna a föld, s azt mi most értékesítjük, ugyanígy a mi zsebünkbe folyik be a félmilliárd forintos vételár, azzal a különbséggel, hogy ez ellen most senki nem emelne kifogást.

Fodor László hozzáteszi: a felszámoló 2005-ben csak azzal a feltétellel értékesíthette a földeket, hogy a vételi joggal rendelkező TIMESCO ehhez a hozzájárulását adta. Lemondott a vételi jogról, de bejelentette egyben a kártalanítási igényét.

- Ragaszkodhattunk volna a vételi joghoz, hiszen 2011-ben a tervek szerint feloldják a gazdasági társaságok termőföldvásárlására vonatkozó korlátozást, s akkor a mi tulajdonunkba kerül a föld, mi vásárolhatjuk meg azt az 1993-ban rögzített áron. (Ez, ahogyan fentebb már írtuk, nagyjából 15 millió forint lenne.) Ebben az esetben azonban újabb éveket csúszott volna a felszámolás - mondja a vezérigazgató.

Arra a kérdésünkre, hogy ha kivárják a 2011-et, és a tulajdonukba kerül a föld, vajon jobban járnak-e, mint így, hogy felszámoló bonyolította az üzletet, s kártalanításként fizette ki a félmilliárd forintot, Fodor László azt válaszolta: a mai magyar gazdasági helyzetben semmit nem lehet előre kiszámítani, lehet, hogy jobban jártak volna, de az is elképzelhető, hogy nem.

Azt egyébként a felszámoló is tapasztalhatta, hogy a vételi jog meglehetősen erős. Korábban ugyanis a Heves megyei önkormányzat kérésére, vízkivételi mű építéséhez eladták a vízműnek a 0560-as helyrajzi számú, kétezer négyzetméteres földterületet, amelyért 260 ezer forintot kaptak. A TIMESCO ezt az ügyletet bíróságon azonnal megtámadta, mondván: olyan földet értékesített a felszámoló, amelyre neki elővételi joga volt. A bíróság jogerős döntése végül kártalanításra kötelezte a felszámolót: itt is az 1993-as kialkudott ár, és a jelenlegi piaci ár különbözetét tekintették kártalanítási alapnak.

- Végig lehetett volna zongorázni ugyanezt az összes helyrajzi számmal, a végeredmény ugyanez. A bírósági ítélet ugyanis precedensértékűnek tekinthető ilyen esetekben - vélte a felszámoló jogi képviselője.

Tóth István, az Egri Csillagok Zrt. elnöke azonban nem nyugszik bele a szerinte igazságtalan ügyletbe. Csődbűntett és különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt feljelentést tett a felszámoló ellen. Utóbbi viszont kilátásba helyezte: hamis vád miatt indít eljárást az elnök ellen.

Vagyis a perek folytatódnak. S velük együtt egy tizenhét évvel ezelőtt elkezdett felszámolási eljárás, s egy hajdan patinás egri bortermelő cég kálváriája is.

Az APEH 2006. október 20-án adóellenőrzést tartott a felszámolás alatt lévő Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinátnál, s megállapította: a TIMESCO Zrt. által, kártalanítás jogcímén kiállított közel félmilliárd forintos számla nem valós gazdasági eseményen alapul. Ezért megtagadta a felszámoló közel 63 millió forintos áfa-visszaigénylését. A felszámoló bírósághoz fordult. Az ez ügyben született ítélet kimondja, hogy a felszámoló és a TIMESCO Zrt. közötti szerződés polgári jogi értelemben érvényes, adójogi szempontból azonban nem. A bíróság ezért helybenhagyta az APEH azon döntését, amelyben megtagadta az áfa-visszaigénylés lehetőségét. Az ítéletet maguk az ügyvédek sem értik.