Mintha ezt is Bob Geldof szervezte volna. A 46 évesen is álomszép Sheryl Crow, továbbá Michael McDonald, Stevie Wonder, a „Let the Sunshine In” a Hairből, és több mint nyolcvanezres, önfeledten táncoló, ujjongó tömeg a denveri futballstadionban. Amerika utcai kivetítőkön követi – több százan a New York-i Times Square-en -, meg persze az esti főműsoridőben a nappalikban. A zene közé egyre nagyobb dózisban adagolt politika, a többi között Al Gore volt alelnök és Dwight D. Eisenhower egykori republikánus elnök Obama-párti unokája melegiti be a tömeget a demokrata konvenció záróeseményére.

  Barack Obama negyvenhat perces beszédben fogadja el pártja elnökjelöltségét. Az elsők között Hillary és Bill Clintonnak mond köszönetet. Felszólalásában hangsúlyt kapnak az amerikaiak nap mint nap megélt gazdasági problémái (ingatlanpiaci válság, az egekbe szökött üzemanyagárak, stb.), valamint az Egyesült Államok elhibázottnak tartott stratégiája a világban. – Önök közül egyre többeknek van olyan autója, amelyet vezetni már nincs pénze, hitelkártyaszámlája, amelyet nem tud kiegyenlíteni, és olyan tandíja, amely meghaladja az erejét – mondja. Egyértelművé teszi, hogy a demokraták a kisemberek pártján állnak. „Gazdaságunk erősségét nem milliárdosaink számán mérjük le..., hanem azon, hogy valaki, akinek van egy jó ötlete, vállalhat-e kockázatot, hogy új céget alapítson, vagy azon, hogy a borravalóból élő pincérnő kivehet-e egy napot anélkül beteg gyereke ápolására, hogy elveszítené az állását.”

- Nem lehet úgy legyőzni egy nyolcvan országban működő terroristahálózatot, hogy megszálljuk Irakot. Izrael nem védhető meg, Irán pedig nem rettenthető el pusztán azáltal, hogy keményen beszélünk Washingtonban. Nem lehet igazán kiállni Grúziáért úgy, hogy legrégebbi szövetségeinket torzítottuk el. Ha John McCain George Busht akarja követni a keménykedésben és rossz stratégiában, úgy az szíve joga, de nekünk nem ilyen változásra van szükségünk – fogalmaz Obama, miközben a tömeg a szervezők által kiosztott „Változás” táblákat tartja a magasba. Obama szerint McCain szereti hangoztatni, hogy a pokol kapujaiig kíséri Oszama bin Ladent, de a barlangig sem jut el, ahol él.

Illinois szenátora – az első afroamerikai, aki idáig eljutott a politikában a 40 milliós közösségből - Martin Luther King nevének említése nélkül utal a napra pontosan 45 éve, Washingtonban elmondott „Van egy álmom” beszédre. Obama elébe megy a bírálatoknak, és kimondja: „Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a legnyilvánvalóbb jelölt erre a hivatalra. Nem illek a tipikus pedigrébe, nem a washingtoni folyosókon telt el a pályám”. – De az ilyen meghatározó pillanatokban, mint ez, a változás, amelyre szükségünk van, nem Washingtonból jön; a változás jön Washingtonba – teszi hozzá.

McCain kampánystábja azt közli, a republikánus jelölt egyelőre nem nevezi meg alelnökjelöltjét. Az arizonai szenátor szóvivője, Tucker Bounds mindamellett azonnal reagál a maratoni denveri beszédre. – Amikor vége a tűzijátéknak és a szavaknak, a tények maradnak: Obama szenátor továbbra sem vett részt kétpárti konszenzusban, továbbra is ellenzi a mélytengeri olajfúrásokat, továbbra is megszavazta az évente csak 42 ezer dollárt keresők adóemelését, és továbbra is a csatasorban lévő amerikai csapatok támogatása ellen szavazott. Marad a tény: Barack Obama továbbra sem kész rá, hogy elnök legyen – közli. A hatalmon lévő párt elnökjelölő konvenciója hétfőn kezdődik Minnesota államban.   

Szőcs László,
Washington