Ez az olimpiai licit viszont új.

Nem is arról volna itt szó, hogy a pólósok fejenként ne kaphatnának nyolcmillióval többet, s még csak nem is arról, hogy a kenupáros ne érdemelné meg a kiegészített összeget. Rendben. Hanem az a módszer, ahogyan Gyenesei István sportot felügyelő önkormányzati és területfejlesztési miniszter satírozgatja a rubrikákat és húzogatja a vonatkozó passzusokat: ez kissé necces. Hogy mást ne mondjunk: ilyen-olyan alapon mindenki kaphatna pluszt, például az ismeretlen Fodor birkózó, aki a pekingi drámában csodás bravúrral szerzett ezüstérmet. Soroljuk?

Jó lenne azt gondolni: nem népszerűség-hajhászás húzódik meg a mögött, hogy a közvélemény szíve csücskébe kiérdemelten beköltöző pólós-kenus különítmény többet kap majd, amennyi papíron, előre rögzítetten, mindenkinek járna. Ám pillanatnyilag más ötletünk nincs. Illetve van, de azzal se vagyunk beljebb, sőt: a feltételezett jó szándék is egyenlőtlenségnek, demagógiának, továbbá rendszertelenségnek ágyaz meg. De legalább "karácsonyi" történetünk is van, amennyiben Demján Sándor cége sajtóközleményben tudatta, hogy az üzletember kiegészíti Cseh László keresményét hatmillió forinttal, mert nála az úszó háromszoros aranyérmes. Hogy a háromszoros ezüstérmes Cseh László átvette-e (átveszi-e) a PR-adományt, az rá tartozik, ellenben annyit azért jegyezzünk meg: ha az ember valóban önzetlen, s meghatódottságában valóban adni akar, akkor nem az az első dolga, hogy részletes sajtóközlemény diktálásába kezd.

El lehet ezt intézni szépen, csöndben, kulturáltan, mint teszik azt annyian belülről, önzetlenül.

Október 27-én vagy február 16-án.