A hír: Elbert Gábort, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium távozó sport-szakállamtitkárát választották a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkárává. A 37 éves sportvezető nem érzi visszalépésnek új megbízatását.
Helyzetben - Elbert Gábor
- Miért éppen a futball?
- Kezdjük onnan, hogy miért éppen Magyarország! Bár sokáig vacilláltam rajta, arra jutottam, ha szólistaként külföldre megyek, akárhol is telepszem le, idegen leszek, és talán soha nem alapítok családot. Folytassuk azzal, hogy miért a sport! Azért, mert amióta híre ment, távozom a szakállamtitkári posztról, anynyi szeretetet és törődést kaptam a sportélet szereplőitől, hogy nem dönthettem másként. S hogy miért a futball? A hazai igazolt sportolók több mint a fele labdarúgó, ráadásul a sportág mifelénk nem ezekben az esztendőkben éli virágkorát. Akad tehát értelmes tennivaló.
- Az állami sportirányítás után nem tartja visszalépésnek a munkakört?
- A legkevésbé sem, sőt. Azt hiszem, az új munkahelyen egy csomó olyan elképzelésemet megvalósíthatom, amelyet a Hold utcában már nem tehettem meg. Ráadásul meggyőződésem, hogy a sport csapatjáték, s a csapatban mindegy, hogy az ember milyen poszton járul hozzá a sikerhez.
- Az utóbbi jó néhány évtizedben Magyarországon futballvezetői állást vállalni kockázatmentes döntés: mondjuk úgy, hogy biztos bukás. Mazochista?
- Maradjunk abban, hogy a szakállamtitkári kinevezésem előtt hasonlókkal riogattak, mondván, akármit csinálok, a politika befolyása alá kerülök. Most is az felelem, amit akkor: szeretem a kihívásokat.
