Révész Sándor egy vezércikkben fejtette ki már korábbról is ismert véleményét a vörös csillag tiltásával kapcsolatban (Jelkép és erőszak, augusztus 8.). A tőle megszokott kiváló stílusban próbálta meggyőzni az olvasókat igazáról, de - meglepő módon - érvelésébe valótlan állítások is csúsztak.
A jognak asztalánál
Tiszteletreméltó vitapartnerem azt állította, hogy a strasbourgi ítéletet nem lehet a fasizmus és kommunizmus összemosásával szembeni állásfoglalásként értékelni. Ha alaposabban tanulmányozta volna az ügy dokumentumait, akkor ő is szembesülhetett volna azzal a ténnyel, hogy a strasbourgi emberi jogi bírósághoz a magyar kormány által megbízott jogi képviselő olyan beadványt nyújtott be, amelyben egyértelműen kérte annak megállapítását, hogy a vörös csillag viselését kezeljék a náci beszédhez hasonló kategóriaként. Ezentúl: ebben a beadványban idézte az Alkotmánybíróság 2000-ben hozott ítéletét, amelyben a taláros testület többsége a következőt állította: "... a törvény hatása tehát éppen az, hogy megszünteti az önkényuralmi jelképek korábbi kezelésében mutatkozó indokolatlan különbségtételt." A Magyar György nevével fémjelzett ügyvédi iroda által készített felperesi beadvány pedig ezzel szemben bemutatta, hogy a vörös csillagot - többek között - a fasizmus elleni harc jelképének is kell tekinteni, és már csak ezért sem lehet "indokolatlan különbségtételről" beszélni. A két beadványt mérlegelő emberjogi bíróság a vörös csillag felszabadítása mellett érvelőknek adott igazat, amivel egyben elutasította a fasizmust és a kommunizmust összemosó álláspontot is. Ezért joggal tiltakozhatunk, ha bárki is lefasisztázza a kommunistákat.
Hangsúlyozni kell, hogy a tiltás ellen fellépő szervezetek és személyek kommunizmuson nem egy korábban létezett államformát értenek, hanem egy olyan mozgalmat, amely a nemzetközi munkásmozgalom részeként a kizsákmányolás és a szegénység megszüntetését tűzte ki célul. Érthetetlen és hamis Révész állítása, miszerint Magyarországon a vörös csillagot demokratikus mozgalmak nem használják, mert azt a diktatúra sajátította ki. 2004-ben számos közéleti személyiség petícióban tiltakozott a vörös csillag betiltása miatt, és nem mellékesen a Munkáspárt 2006 képviselőin kívül a Magyar Antifasiszta Liga is beadvánnyal fordult a strasbourgi bírósághoz az adott ügyben. Túl sok - a demokratikus elkötelezettségéről ismert - közszereplő és szervezet szállt szembe a véleménynyilvánítás szabadságát megsértő magyar törvénnyel ahhoz, hogy antidemokratikusnak minősítse bárki is a vörös csillag védelmezőit. Még a strasbourgi ítélet indoklása is leszögezi: "Tény, hogy a kérelmező a csillagot törvényesen szervezett, békés tüntetésen viselte egy totalitárius ambícióiról nem ismert, bejegyzett politikai párt alelnökének minőségében." Az ügy során adódó minden eddigi megnyilatkozásban pártunk egyértelművé tette, hogy elítéli a mozgalmunk nevében a múltban elkövetett hibákat és bűnöket. Számunkra a szocializmus és a demokrácia szétválaszthatatlan fogalmak, és egyértelműen a jövő társadalmát jelentik.
A Munkáspárt 2006 azzal is bizonyítja a demokrácia melletti elkötelezettségét, hogy következetesen fellép a szociális igazságtalanságok ellen. Az újfasizmus és az idegengyűlölet a globális kapitalizmus növekvő egyenlőtlenségeiből táplálkozik. Az elégedetlenkedőkkel és kilátástalan helyzetbe szorult emberekkel láthatóan könnyű elhitetni, hogy balsorsukért a kommunisták, a zsidók, a cigányok, a melegek és úgy általában az idegenek a felelősek. Ezzel szemben a vörös csillag felszabadítása a kapitalizmus igazságtalanságai ellen fellépő baloldali és demokratikus erők erősödését hozza magával. A kapitalizmus csak a társadalom szűk kisebbsége számára teremt jólétet. A demokrácia azonban nem létezhet szociális biztonság nélkül. A transznacionális tőkés társaságok (multik) diktatórikus hatalmának megtörése a demokrácia egyik alapfeltétele. A ma uralkodó kisebbség szabadsága a többség felett: a kizsákmányolók látszólagos demokráciája. Velük szemben minden állampolgár számára biztosítani kell a szociális biztonságot, ami a demokrácia mindenkire érvényes szabadságát hozhatja magával. Csak az lehet demokrata, aki csökkenteni tudja a szegénységet. A vörös csillag védelmezői tehát nem a diktatúrát, hanem a jólétet biztosító, demokratikus társadalmat tartják magasabb rendűnek a jelenlegi rendszernél, a 200 ezer éhező gyermek országánál.
A szerző a Munkáspárt 2006 alelnöke
Nem állítottam, hogy "a strasbourgi ítéletet nem lehet a fasizmus és kommunizmus öszszemosásával szembeni állásfoglalásként értékelni". Bármit, bárhogy lehet értékelni. Csupán azt állítottam: nem igaz, "hogy Strasbourgban törvénytelennek ítélték a fasizmus és a kommunizmus összemosását". Ez viszont ténykérdés. Az ítéletet és a peres felek beadványait nem illik összekeverni. Nem kell két dolgot összemosni ahhoz, hogy mindkettő engedélyezése vagy betiltása mellett érveljünk. A fasizmus és a kommunizmus között lényeges különbségek és lényeges hasonlóságok vannak. A strasbourgi ítélet éppenséggel megerősítette a lényeges hasonlóságok egyikét. Az ítélet szerint "a kommunizmus által elkövetett közismert és tömeges emberi jogi jogsértések hiteltelenné tették a vörös csillagot, s nyilvános használata rossz érzéseket kelthet a múltbeli áldozatokban és hozzátartozóikban". A vörös csillag az ítélet értelmében éppúgy eszköze lehet a totalitárius propagandának, mint a náci jelképek, a totalitárius propaganda pedig tiltható. A strasbourgi bíróság (Vajnaival és velem ellentétben) sajnos nem általában ítélte el a vörös csillag betiltását, hanem csak azokban az esetekben, amikor az nem minősül totalitárius propagandának.
Vajnai egyetlen mai, magyarországi demokratikus szervezetet sem tudott megnevezni, mely jelképeként kívánná használni a vörös csillagot. Egészen más kérdés, hogy ki tiltakozik a betiltása ellen. Például én is tiltakoztam számos cikkben, noha a vörös csillagot igazán nem érzem a magaménak.
Abban egyetértünk, hogy hazánk és bolygónk legsúlyosabb gondja a szegénység. Vajnainak és elvtársainak joguk van hinni abban minden eddigi tapasztalatunkkal ellentétben, hogy lehetséges a kommunizmusnak olyan demokratikus formája, mely a nyugati típusú társadalmaknál többet tehet a szegénység enyhítéséért. De aki ellátogat a Munkáspárt 2006 honlapjára, látni fogja, hogy ott nem a demokratikus szocializmus legjelentősebb magyarországi kísérletét, az '56-os forradalmat dicsőítik, hanem a diktatúrát újjáépítő gyilkosokat. A diktatúrával szembeforduló kommunisták gyilkosait.
Révész Sándor
