"Hallgassanak, inkább ne ébresszék fel az alvó óriást!" - kapták a kutatók az utasítást még 1978-ban a Philip Morris egyik vezetőjétől, mikor kimutatták az egyik legveszélyesebb radioaktív anyag jelenlétét a cigarettában. A polónium-210 a dohánylevél egyik összetevője. A dohánycégek az 1960-as évektől kutatják, illetve keresik a megoldást a megsemmisítésére, kivonására. Igaz, mindezt titokban teszik. Legalábbis ezt állítja az egyik legtekintélyesebb amerikai orvosi folyóirat, az American Journal of Public Health legújabb számában megjelent cikk szerzője, aki 1500 dokumentumot, közöttük dohánygyártó cégek belső feljegyzéseit tanulmányozta át, s kiderült számára: például a Philip Morris már az 1960-as években tudta, hogy termékeiben radioaktív anyag van. Mindenféle módszerekkel próbálkoztak, hogy "kimossák". Sikertelenül: 1975-ben arra hivatkozva vetettek el végül minden ilyen módszert, hogy élvezhetetlenné teszi a terméket, ugyanis egyúttal minden aromát és illatanyagot kiszed a dohányból. A cég később külön laboratóriumot is felállított a radioaktivitás mérésére, de amikor az egyik kutatójuk bizonyította a polónium jelenlétét, a kutatóhelyet felszámolták, mondván: erre hivatkozva bárki pert indíthatna a cég ellen. A francia Figaro című lap tegnapi számában is feldolgozott amerikai cikk szerint az RJ Reynolds cég rövid ideig egy újfajta füstszűrővel kísérletezett, de a radioaktív szennyezettséget harminc százalékkal csökkentő filter gyártását túl drágának találták. A cikk számos idézettel illusztrálja, hogy a nagyvállalatok vezetői tudtak a veszélyről, de mindent megtettek, hogy az erre vonatkozó dokumentumokat megsemmisítsék, a szakembereknek pedig megtiltották a publikálást.

"Független" kutatók viszont szabadon figyelik a dohánytermékeket. Egy portugál kutatócsoport kimutatásai szerint például valamennyi termék tartalmaz polónium-210-et, márkától, minőségtől függően különböző mennyiségben, ahogy az is eltérő, hogy a veszélyes anyag hány százalékát lélegezzük be végül. A portugál szakemberek szerint egy dohányos, aki napi egy doboz, vagyis húsz szál cigarettát elszív, ötvenszer annyi Po210-et lélegez be, mint az, aki nem dohányzik. Ez az anyag a véráramba jutva - lévén radioaktív - elraktározódhat, és hosszabb távon károsítja a szervezetet, elsősorban a tüdőt.

Magyar dohányzáskutatók is folyamatosan vizsgálják a sugárzó anyag jelenlétét. Dr. Somlai János egyetemi docens azt mondja: ha abból indulunk ki, hogy valaki napi 16 száz cigarettát szív, egy év alatt 0,1-03 msievertnyi sugárterhelésnek teszi ki a szervezetét, ami éppannyi, amennyit a csernobili katasztrófa okozott Magyarországon.

- Az vitatott, hogy a cigarettából a polónium hány százaléka jut a szervezetbe. Van, aki szerint húsz, van, aki szerint akár 100 százaléka is. Az általunk kiszámolt "csernobilnyi sugárteher" egyébként a húsz- százalékos, vagyis legkisebbre becsült polóniummennyiség esetét vette alapul. Tény azonban, hogy ez a mennyiség komoly, s elég, ha csak azt vesszük, hogy a paksi atomerőműnél a sugárzás a 0,1 msievertnél magasabb nem lehet - mondja a kutató, aki kétli, hogy fel lehetne venni a harcot a Po210 ellen: lehetetlen ugyanis kivonni a cigarettából. Ráadásul - mondja ő - egyelőre azt vizsgáljuk, vajon a talajból vagy a levegőből jut-e a dohánylevélbe a méreg. (Egyes kutatók szerint a magas rádiumtartalmú foszfátműtrágya révén kerül a termőföldbe, s onnan a növénybe.)

Pontos adatokat a kutató sem ismer, mert a cigaretták bevizsgálása is bizonytalan Magyarországon. Korábban Egerben volt egy erre hivatott intézet, amit az ottani dohánygyár megszűnésével felszámoltak. Úgy tudjuk, az ellenőrzőhelyet elvileg Budapestre helyezték volna át, azonban a költözés másfél éve várat magára. A kérdésben egyelőre a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóosztályán nem tudtak segíteni, az illetékes ugyanis szabadságon van.