A nemzetközi politika azonban láthatóan nem ezt az utat választja: nem készül elszigetelni Moszkvát, hanem a párbeszéd fenntartásában érdekelt. Az Európai Uniónak világos nyelven kell beszélnie Oroszországgal, de a párbeszéd lehetőségét sem szabad feladnia - mondta szerdán Brüsszelben Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament (EP) elnöke. A német konzervatív politikus annak kapcsán nyilatkozott, hogy az EU jövő hétfőn rendkívüli csúcstalálkozón vitatja meg az orosz- grúz konfliktust. Oroszország kedden elismerte Dél-Oszétia és Abházia Grúziától való függetlenségét.

Nem lesz könnyű egységre jutni az EU-csúcson a két szakadár tartomány függetlenségének kérdésében, mert néhány uniós tagállam eltérően vélekedik a konfliktus okairól. Csehországban például Václav Klaus államfő nem ért egyet a Grúzia területi integritásának helyreállítását szorgalmazó kormánya álláspontjával, és azt hangoztatja: hamis a jó Grúzia, rossz Oroszország kép, hiszen a dél-oszétiai háborút Tbiliszi kezdte. Robert Fico szlovák kormányfő is azt az álláspontot látszik képviselni, hogy Oroszország volt a megtámadott fél ebben a konfliktusban.

Egyértelmű viszont a magyar álláspont. Göncz Kinga külügyminiszter lapunknak adott nyilatkozatában világossá tette, hogy Grúzia területi épsége, szuverenitása, nemzetközileg elismert határai kerültek veszélybe, és a rendezés alapelve csakis az eredeti állapotok visszaállítása lehet. Ez annál inkább evidensnek tűnik, mivel az EU soros elnöki tisztét betöltő Nicolas Sarkozy és Dmitrij Medvegyev orosz elnök között megállapodás jött létre erről, amelynek betartására szerdai nyilatkozatában Angela Merkel német kancellár is felhívta a figyelmet.

Moszkva azonban ahelyett, hogy teljesítette volna az általa is aláírt hatpontos rendezési tervet, váratlanul a két szakadár tartomány függetlenségének elismerése mellett döntött. Ez egyoldalú lépés volt és meglepte a világot, hiszen nem fér össze Oroszország legutóbbi időkben játszott szerepével, békefenntartó missziójával a világ számos pontján.

A magyar diplomácia vezetője nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy Moszkva a két tartomány függetlenségének elismerésével Koszovóért vágott volna vissza. A helyzet teljesen más, noha az oroszok a különböző tartalmakra ugyanazokat a kifejezéseket használják, így próbálván összemosni Koszovót Dél-Oszétiával és Abháziával. Koszovóban hoszszú évek nemzetközi békefenntartó missziója közben erőfeszítések történtek a konfliktus tárgyalásos rendezésére. S csak amikor ennek reménye végképp elszállt, akkor merült fel az elszakadás. Koszovó esetében a függetlenségről hosszú egyeztetés folyt a nemzetközi közösséggel, itt egyetlen ország döntött erről.

A kérdésre, hogy a történtek után fenntartható-e a párbeszéd Moszkvával, Göncz Kinga így válaszolt: erre mindkét oldalon készség mutatkozik. Miközben a konfliktus igen éles, észre kell venni, hogy a globalizált világ erőssé tette a gazdasági összefonódás kötelékeit. Az egymásra utaltság, a kölcsönös függés minden egyebet másodlagossá tesz. A külügyminiszter annak sem látja jelét, hogy a konfliktus visszavetette volna a kétoldalú magyar-orosz kapcsolatokat. A válság megmaradt a politika színterén, nem terjedt át a gazdaságra, és reményeink szerint ezt a jövőben sem fogja érinteni.