Maximálisan egyetértek azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint nem kell több állami pénzt tenni a versenysportba - mondja Hadas Miklós szociológus. Hozzáteszi: másfélszer annyit áldozott a kormány Pekingre, mint Athénra, mégis sokkal kevesebb érmet nyertünk. Nem ért viszont egyet Gyenesei István sportért is felelős miniszter azon kijelentésével, hogy az olimpiai kudarc után mindenképpen tovább kell fejleszteni a hazai sportegészségügyet.
Hadas Miklós: Tornaórát mindennap, edzőket az iskolákba
- A nemzetközi doppingversenyben úgysem nyerhetünk - állítja. Hadas Miklós szerint az élsport túl sok áldozatot kíván, úgy anyagit, mint egészségit.
A szociológus inkább a tömegsportot alakíttatná át radikálisan, mégpedig az oktatás kontextusába helyezve. - Az egész iskolarendszert át kell szervezni, ennek részeként pedig nagyobb szerepet kell kapnia a testnek, a testtel kapcsolatos tudásnak. - Például már 7-8. osztályban taníthatnák az életmentés alapjait - mondja. Hadas Miklós szerint mindennap szükség lenne testnevelésórára. Igaz, a mostanitól lényegesen eltérő formában.
Most ugyanis, véli, a torna dominál az órákon, mégpedig a XIX. századi német és svéd hagyományok szerint. A gyerekek tornaszereken egyensúlyoznak, kötélre másznak, szintidőknek próbálnak megfelelni. - A brit iskolákhoz hasonlóan több labdajáték kellene - állítja.
Ez a jelentős plusz anyagi ráfordítás nélküli, az iskolában megvalósítható tömegsporthoz vezető első lépés. - Erre kellene használni ezt az olimpia utáni, áltragikus pillanatot - teszi hozzá.
Hadas Miklós szerint az így fölfuttatott tömegsportból felszínre kerülhetne egy-két tehetséges élsportoló is, de nem ez lenne az elsődleges cél. - Az egészséges, fair play elv által áthatott társadalom megteremtése a legfontosabb - állítja.
Ami a tehetséggondozást illeti, a szociológus szerint ez is az iskolák falai között lenne a leghatékonyabb. Azt mondja, hogy az iskoláknak kellene átadni azokat a funkciókat, amelyeket korábban a sportiskolák vagy az egyesületek láttak el.
- Pályákra, uszodákra, sokoldalúan képzett testneveléstanárokra és edzőkre lenne szükség - mondja. Szerinte az élsport felé haladó tehetséges gyerekeket így kellene támogatni, a megfelelő szakemberek biztosításával, hogy ne a szülőknek kelljen anyagi terheket vállalniuk. - Be kellene vinni a vívó-, a tenisz- vagy az ökölvívóedzőt az iskolába, hogy ott tartson foglalkozásokat - javasolja.
Ami a felnőtt tömegsportot illeti, Hadas Miklós szerint - ahogy az egészségügyi vagy a postai szolgáltatásoknál - meg kellene oldani, hogy például 50 ezer főre jusson egy uszoda vagy egy sportpálya, melyet a közösség tagjai kedvezményesen használhatnak.
Szerencsemilliárdok
Nálunk a sportfogadásokból befolyt pénzre sem lehet számítani. Olaszországban a nemzeti olimpiai bizottság (CONI) az állami szervezésű sportfogadások után keletkezett profitot megkapja. Az ilyesfajta pénzekből Magyarországon a MOB vajmi keveset lát - mondja a szervezet nevében Molnár Zoltán. A Szerencsejáték Zrt.-nél viszont azt mondták, hogy tavaly a totó és a góltotó játékadójának 100 százalékát, a tippmixnél ugyanennek az összegnek az 50 százalékát, míg a sorsolásos játékoknál 12 százalékot sporttámogatás céljára fizettek be a költségvetésbe. Mindez összesen 4,1 milliárd forintot tett ki. Feldmajer Sándor szponzorációs igazgató szerint ezen felül évente mintegy 800 millió forintot szánnak különböző mecenatúrákra, ebből mintegy 300 millió forint jut a sportra.
