"A bíróságnak szemernyi kétsége sem maradt, hogy a rablást önök követték el" - közölte az első fokon eljáró bírónő azzal a két cigány férfival, akit csoportosan elkövetett rablás vádjával négy év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, mellesleg a közügyektől is eltiltottak.
Gyenge lábak
A két férfi mindvégig ártatlannak vallotta magát. Most - fellebbezések, ügyészi visszakozás és mintegy másfél évig tartó előzetes letartóztatás után - a bíróság jogerős ítéletében mindkettőjüket felmentette. Nyilvánvalóan azért, mert szemernyi kétsége sem volt, hogy ez a helyénvaló döntés. Ami pont az ellenkezője a korábbinak.
A történet kellőképpen zavaros és annyira abszurd, hogy a részletekbe menő esetleírástól könnyű szívvel eltekintünk. A lényeg: 2005 nyarán egy sértett és élettársa bejelentette a rendőrségen, hogy a hajnali órákban kirabolták őket a Keleti pályaudvarnál. Az igazságügyi szakértő 114 400 forintban állapította meg a kárt. A sértettek - akik később többször is módosították vallomásukat - felismerni vélték az elkövetőket, két büntetlen előéletű cigány férfit. Egyikük gondnokként dolgozik egy kft.-nél, másikuk portásként egy roma szakközépiskolában, mellette több együttesben zenél. A gondnok tanúkkal igazolta, hogy a rablás időpontjában otthon aludt, a zenész pedig előző este a fővárostól távol, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városban lépett fel. A fizikai teljesítőképesség határát súrolta volna, hogy hajnalra visszaérjen Budapestre, de ettől eltekintve is, számos olyan körülmény akadt, ami valószerűtlenné tette, hogy a rendőrség az igazi elkövetőket kapta el.
Ennek ellenére, tudjuk, a bíróságnak szemernyi kétsége sem maradt. Legalábbis első körben. A jogerős felmentő ítélet már így szól: a sértettek "egymásnak is ellentmondó bizonytalan vallomásain kívül egyéb terhelő bizonyíték a vádlottak ellen az eljárás során nem merült fel".
Az egyik cigány férfi védelmét ellátó ügyvéd szerint Magyarországon leginkább romákkal fordulhat elő, hogy valakit ilyen gyenge lábakon álló bizonyítékok alapján börtönnel büntessenek. Nehéz lenne megmondani, mi a rosszabb: ha igaza van, és a bírói tévedések elsősorban csak cigányokat fenyegetnek, vagy ha nincs igaza, és bármikor, bármelyikünkkel megtörténhet ugyanez. Tényleg: melyik az ijesztőbb? Az előítéletesség vagy a felkészületlenség?
Mielőtt túlságosan messzemenő következtetéseket vonnánk le egyetlen furcsa bírósági procedúrából, nézzük inkább az ügy jó oldalát. Ha kínkeservesen is, de végső soron kiderült az igazság, a felmentett vádlottak tisztes kártalanításra számíthatnak az ártatlanul leült másfél évért. Akár a jogállam győzelmét is ünnepelhetjük: mármint azok, akiknek kedvük van hozzá.
