Az orosz elnök elismételte: népirtást állítottak le, emberéleteket mentettek meg. Nem sokkal később azt mondta, országa a hidegháború kiújulásától sem fél. A hírre Szuhumiban (Abházia fővárosa) és a dél-oszétiai Chinvaliban utcai karnevál kezdődött. "Oroszország szíve velük dobban." Kommunista pártvezér és egész Oroszország pátriárkája, ellenzéki publicista és az utca embere is egy hangon mondja: ideje volt odacsapni a grúzoknak, mindenekelőtt az izgága Szaakasvilinek, s megmutatni az amerikaiaknak és a NATO-nak, hogy az oroszokkal nem lehet packázni. És ha a tények esetleg másról szólnak, mint a nyilatkozatok, nos, akkor "annál rosszabb a tényeknek".

A Medvegyev-nyilatkozatot elítélte az Egyesült Államok, Németország, az EBESZ, Ukrajna, Franciaország is nemtetszését hangoztatta, Észtország pedig sürgősen NATO-támaszpontokat kért területére. Egyre több a hadihajó a grúz partok közelében. Lavrov orosz külügyminiszter kijelentette: az amerikai jelenlét növeli a bizonytalanságot, hadihajókkal nem szokás humanitárius segélyeket kézbesíteni. (Harckocsioszlopokkal viszont felettébb praktikus.) Moszkvát támogatja Szíria, Irán, Líbia és Kuba. Még Fehéroroszország is csak vonakodva állt szövetségese mellé. Oroszország gyakorlatilag egyedül maradt.

Az is feltűnő, hogy még az elismerés bejelentése előtt az oroszok a minimálisra korlátozták a NATO-val való együttműködést. Dmitrij Rogozin orosz NATO-képviselő előző napi nyilatkozatában azt mondta: a helyzet hasonló az első világháború kitörését megelőző állapotokhoz. Szaakasvilit egyenesen Gavrilo Princippel, Ferenc Ferdinánd gyilkosával azonosította. A történelemből azonban tudjuk, hogy nem a merénylet robbantotta ki a háborút. Ehhez harcra kész és kompromisszumra képtelen nagyhatalmak kellettek, amelyek biztosak voltak benne, hogy legyűrik az ellenséget. Ilyen magatartást most Oroszországban látunk. Félretéve a Koszovó esetében oly fontosnak állított nemzetközi jogot, Moszkva egy szuverén állam belügyeibe avatkozik, sőt megszállva tartja annak területét. A nemzetközi közösség, a "Nyugat" viszont eddig felettébb mérsékelt volt. Ezért is értelmezhetetlenek a sértett, támadó gesztusok.

Azt gondolom, a moszkvai politikai technológusok azt ötölték ki: országuk most átveheti a világpolitikai napirend feletti befolyást. Derüljön ki: nincs Oroszországot megkerülő energetikai útvonal, nem lehet zónájában döntéseket hozni, kormányokat alakítani és leváltani moszkvai jóváhagyás nélkül. A jelek szerint azonban ezt a lépéssorozatot Oroszország legközelebbi üzletbarátai sem nyelik le. Ukrajna és Grúzia atlanti tagsága sokak szerint közelebb került a megvalósításhoz, az orosz részvények esnek, a Déli és Északi áramlat gázvezeték sorsa bizonytalanabb lett, s a Nabucco esélyei javulhatnak.

Ez történt kedden.