A kulcsszereplő egy svájci mérnökcsalád, a 71 éves Friedrich Tinner és két fia. Az apa, a vákuumtechnológia szakértője, már a '70-es évek közepétől kapcsolatban áll Abdul Kadir Hánnal, a pakisztáni atombomba későbbi atyjával, aki azonban a "nukleáris feketepiacon" is üzletelt. Nem egyértelmű, hogy Tinneréket a "jó fiúk" vagy a "rossz fiúk" kategóriájába lehetne-e beilleszteni a kémtörténetben. Annál is kevésbé, mivel a svájci kormány az ügyben illetékes vizsgálóbíró, Andreas Müller nem kis bosszúságára megsemmisítette a dr. Hánnal ápolt kapcsolatukat felfedő dokumentumokat - ezt Pascal Couchepin svájci államfő maga ismerte el.

Számos jel, köztük a maláj rendőrség bizonyítéka utal arra, hogy Tinnerék dr. Hán (alkatrészekkel, tudással, információkkal) feketén üzletelő hálózatának részei voltak. Márpedig az "őrült tudósként" is leírt pakisztáni maga ismerte el, hogy nemcsak Líbia, de Irán és Észak-Korea is az "ügyfelei" között szerepelt. Ugyanakkor számos forrás, köztük Gary Samore, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács az atomsorompóért felelős irodájának korábbi vezetője neve megjelenését vállalva vallja, hogy a mérnökcsalád milyen jó szolgálatot tett a CIA-nek. Persze nem ingyen: tízmillió dollárért, amelyet részben bőröndben átadva kapott meg. Samore szerint tőlük származik az értesülés, hogy Irán urándúsításba fogott. Szerepük van a líbiai atomprogram leállításában, egy, az észak-afrikai országnak szánt centrifugaszállítmány lefoglalásában.

- Egyezséget kötöttem: nem beszélhetek - mondja udvariasan az idősebb Tinner a riportereknek. A kérdőjelek tömege nem oszlik.