Moszkva felszámolta a Varsói Szerződést, önként kivonult a szovjet hadsereg a katonai blokk országaiból, háború nélkül hozzájárult a volt szovjet tagköztársaságok függetlenségéhez, Németország egyesüléséhez, miközben a gazdasági nehézségek ellenére is teljesítette földgázszállítási kötelezettségeit, biztonsággal megőrizte a Föld megsemmisítéséhez elegendő atomarzenálját, miközben a kedvezményes áron adott energiahordozókon keresztül több milliárd dollárral támogatta is az önállósuló országok gazdasági talpra állását. Oroszország pontosan fizette, sőt idő előtt kifizette külföldi államadósságát.

Nagyjából így értékelik Oroszországban az egykori szuperhatalom szerepét, egyre inkább a demokráciáért önként hozott döntésnek, és nem a zsákutcába jutott szovjet gazdasági modell által diktált kényszerlépések sorozatának minősítve a birodalom felszámolódását. A Nyugat azonban "hálátlan" volt: nem szűnt meg a NATO, amely az egykori szuperhatalom ellenében jött létre, sőt kiterjesztette a tagságot a volt szocialista országokra, még az egykori szovjet Baltikumra is. Kevésbé, de neheztelt Moszkva az EU bővítése miatt is, különösen, hogy a balti államokban a lakosság 10-35 százalékát adó orosz ajkú lakosság egy része hontalan státust kapott, amennyiben nem volt hajlandó nyelvvizsgát tenni az állampolgárságért.

Oroszországban már Borisz Jelcin idejében is megfogalmazódott, hogy a Nyugat Oroszország feldarabolására játszik, pedig a néhai orosz elnöknek a demokrácia védelmének nevében sok mindent elnézett a Nyugat, többek között a demokrácia felfüggesztését is, ami a parlament 1993-as szétkergetésében és az 1996-os választások elcsalásában testesült meg. Ugyanakkor ma már egyértelműen az ország felszámolásának szándékát látják abban, ahogyan a külvilág a függetlenséget megcélzó csecsenföldi harcokat értékelte, ami Moszkva szerint - nem teljesen alaptalanul - csupán az ország területi egységét biztosító, terroristák elleni küzdelem volt.

Sok orosz ma úgy látja, hogy a Nyugat kihasználta - sőt, maga idézte elő - a kilencvenes évek pénzügyi nehézségeit, amelyek révén extrahasznot biztosító koncessziókhoz jutottak a nyugati olajtársaságok az orosz lelőhelyeken.

A volt befolyási övezetben - az európain kívül Közép-Ázsiában és a Kaukázusban is - amerikai érdekeltségek, katonai bázisok jelentek meg, majd oroszellenes katonai szövetségek jöttek létre. Ezt tetézte az afganisztáni, iraki bevonulás és az Iránra egyre nehezedő nyomás az ország atomprogramja miatt, amelynek polgári részében Oroszország is részt vett. Jóllehet Moszkvának sem áll érdekében újabb atomhatalmak megjelenése határai közelében, ugyanakkor ma már az orosz vezetés úgy látja, a cél nem volt más, mint Oroszország bekerítése újabb szövetségesekkel.

A Nyugat konstruktivitásának hiányát látta az orosz vezetés abban is, hogy a NATO tagjai nem hajlandók ratifikálni az európai hagyományos erők állomásoztatásáról szóló, 1990-ben aláírt egyezmény módosítását, noha az még egy kétpólusú világban született. Az oroszok kezdettől fogva a bekerítés szándékát látták az amerikai rakétavédelmi rendszer cseh- és lengyelországi telepítésének tervében is, amiről a múlt héten született végleges megállapodás Varsó és Washington között. A Kreml szerint a rendszer Oroszország ellenőrzésére irányul, és nem egy esetleges iráni rakétatámadás ellen nyújt védelmet.

Az ellentétek megléte ellenére is meglepő azonban, milyen gyorsasággal hűl tovább Oroszország és a Nyugat viszonya, újabban a Grúziához tartozó Dél-Oszétia és Abházia körüli vita, amely a szakadár államok orosz elismeréséhez, valamint a NATO és Oroszország közötti együttműködés részleges felfüggesztéséhez vezetett.

Az orosz elnök kedden elmondta, ha a világ kész megérteni Oroszország indítékait és a konfliktushoz vezető okokat, akkor helyreállítható a jó viszony. Dmitrij Medvegyev hozzátette: ha kell, mi a hidegháborúra is felkészültünk.