ügyvéd

Az ügyvédtársadalom jó része idegenkedett az ad hoc módon szabályozott rendszertől, ami nem meglepő. Az e-cégeljárás ugyanis nem egyszerűbbé, hanem jóval bonyolultabbá tette a már bejáratott hagyományos cégbírósági ügymenetet. A hagyományos eljárásban a végzések postán érkeztek, mindenki pontosan nyilván tudta tartani az eljárási határidőket, és ez megfelelő (jog)biztonságérzetet okozott, ami ebben a szakmában elég lényeges.

Az e-cégeljárás viszont rengeteg hibalehetőséget rejtegetett. Kezdetben csak anynyiban volt egyszerűbb a hagyományos eljárásnál, hogy a cégaktákat e-mailen lehetett beküldeni a cégbíróságra, és nem kellett sorban állni. Viszont az összes többi eleme csak bonyolította az ügymenetet. Első lépésként minősített elektronikus aláírási jogosultságot kellet igényelni. Az aláírásra jogosító csipkártyát az ügyvéd jó esetben egy hónap alatt megkapta egy hevenyészett oktatás keretében. Továbbá egy internetről letölthető kártyaolvasó programra és egy elektronikus cégaktát összeállító programra is szükség volt. Ha megvan a csipkártya és a program, a cégiratok elektronikus formátummá alakításához be kell szerezni egy lapolvasós szkennert. Ugyanis a hagyományos módon elkészített cégdokumentációt első lépésként be kell szkennelni meghatározott formátumban. Ez egy kisebb teljesítményű, nem lapolvasós szkennerrel iszonyatosan időigényes, idegőrlő munka. Persze kell egy közepes teljesítményű számítógép, megfelelő sávszélességű internet és az átlagosnál erősebb informatikai szakismeret. Az illeték és a költségtérítés fizetése is csak elektronikusan történhet, aminek az elszámolása cégalapítás esetében igen nehézkes és adójogilag nem tisztázott. Szkennelés után egy segédprogrammal lehet összeállítani az ún. e-aktát, amit elektronikus aláírással és időbélyeggel kell lezárni, és így elküldeni az illetékes cégbíróságra. A cégbíró manuálisan vitte be az adatokat a cégbíróság rendszerébe. A cégbíróság kezdetben csak e-mailben kommunikált az ügyvéddel, a hiánypótlások is így érkeztek. Már ha megérkeztek, mert az intelligensebb vírusszűrők nemritkán egyből a szemétkosárba irányítják-irányították az e-aktákat, miközben a határidők persze ketyegtek. A végzést tartalmazó e-mail néha egyszerűen eltűnik a cybertérben. A határidő elvétése komoly presztízsveszteséget is okozhat az egyébként vétlen ügyvédnek és komoly károkat az ügyfélnek. Mindemellett súlyos jogértelmezési különbségek jelentkeztek az ország cégbíróságainál, az ügyvédek csak kapkodták a fejüket az elutasító végzések láttán. A cégbíróságok döntéseit meg lehet fellebbezni, de tudvalévő, hogy nem érdemes, mert a hosszadalmas eljárás a cég gazdasági működését veszélyezteti.

Mire valamelyest kikristályosodott a gyakorlat, néhány táblabíró észbe kapott, és kiadtak egy állásfoglalást, miszerint minden egyes dokumentumot alá kell írni elektronikusan. Így is ment jó két hónapig, amikor jött a következő körlevél, hogy mégis elég csak a kérelmet aláírni. Megjegyezném, a jogszabályok alapján nem tisztázott, hogy a csatolt bejegyzési kérelem nyomtatványt kell aláírni vagy az egész aktát tekinti a jogalkotó kérelemnek.

Közben ketyegett a július elsejei határidő, amikortól a jogszabályok szerint a kérelem nyomtatványt már nem szkennelve, hanem csak úgynevezett XML formátumba lehet beadni. Ez azt jelenti, hogy egy nyomtatványkitöltő programba kell felvinni az adatokat, ami átkonvertálja megfelelő formátumba az adathalmazt, amit a cégbíróság rendszere így elvileg felismer és a megváltozott adatot automatikusan beépíti a saját adatbázisába. A helyzetet jól jellemezte, hogy a hatálybalépés előtt egy nappal nem volt megfelelően letesztelt nyomtatványkitöltő program a piacon, mert nem hozták meg a paramétereket meghatározó jogszabályt. A július elsejei határidőt jó érzékkel határozták meg a jogalkotók, ugyanis egybecsengett egy másik határidővel: eddig a napig kellett átalakítani a gazdasági társaságok tevékenységi köreit a 2008-as TEÁOR-nak megfelelően. Az eredményt előre meg lehetett jósolni: a cégbíróság rendszere összeomlott. A cégbírók, ha a program valami hibát talált a beadványban, rosszabb esetben helyből elutasították a kérelmeket. Nemegyszer úgy, hogy az ügyvédnek gyakorlatilag fogalma sincs, hogy mi az elutasítás valódi oka. Gyakran az is előfordul, hogy eleget tesz a hiánypótlásnak, de a program újabb hibát talál a kérelemben. Ilyenkor a cégbíró vagy a szerkesztő jóindulatán múlik, hogy manuálisan kijavítja a hibát vagy elutasítja a kérelmet. És a cégbíróságok hozzáállása is nagyon különbözik. Egyes megyékben felveszik a telefont és segítenek, de a legtöbb helyen elérhetetlenek és semmiféle információval nem szolgálnak. Néhány lyukat azért befoltoztak a folyamatban: az e-mailben megküldött végzéseket elektronikusan alá kell írni, akkor minősül kézbesítettnek; ha az ügyvéd nem veszi át, levélben is megküldik, akkor a hagyományos kézbesítési szabályok az irányadók.

Sokan találgatják, mi volt a rapid, előkészítetlen bevezetés valódi oka. Néhányan az ügyvédi szakma megszűrésére tippeltek. Ebben van valami igazság. A heterogén ügyvédtársadalom nem kis részének komoly megterhelést jelent a cégeljáráshoz szükséges eszközök beszerzése, az ügyvédek nagy része koránt sincs felvértezve azzal az informatikai tudással, amit a rendszer üzembiztos kezelése igényel. Néhány idősebb kollégának a PDF formátum értelmezése is nehézséget okoz, s kíváncsi lennék, hány átlagember tudja, mit takar az XML formátum. Mindezen felül új rizikófaktorral kell szembenézni: az informatikai hibával. A helyzet korántsem megnyugtató. A cégeljárások bizonytalansága kihat a gazdaság egészére. Egy változásbejegyzés meghiúsulása megakadályozhat cégfúziókat, korlátozhatja a döntési folyamatokat, vezetőcseréket, tulajdonosi változásokat. A helyzetet jól illusztrálja az egyik jogi blogon hozzászóló ügyvéd véleménye:

Bojkott a cégbíróságokon

A teljesen elektronikus, automatizált cégeljárásban az ügyvéd átvette a bíró, a bíró meg a titkárnő szerepét. Az ügyvéd ellenőrzi és hitelesíti az okiratokat, a bíró meg regisztrál. Az automatizálás eredménye, hogy a cégbíróságokon sem a kiszolgáló személyzetből, sem bíróból nem kell majd annyi, mint eddig. A munkanélküliség rémével szembeni védekezésként a bírák minden eljárásnak keresztbe tesznek, lassítják azokat, demonstrálva túlterheltségüket, áttételesen nélkülözhetetlenségüket. Így fordulhat elő, hogy az 1 órás cégeljárás (bejegyzés) átlagosan 2-3 hétig, a változásbejegyzési eljárás még annál is tovább tart. A sorsát senki nem kerülheti el. Előtte azonban még kalimpálhat kicsit.

Az élet ezt is megoldja majd. Ügyvéd lesz belőlük is. Valamennyiünk sérelmére.

T.