Boot szerint a térség országai nem ringathatják magukat abba az illúzióba, hogy válság esetén számíthatnak az Egyesült Államokra: Amerika a múltban cserbenhagyta Lengyelországot, Magyarországot és Csehszlovákiát, most pedig "nem sokat tett" Grúziáért. A "frontállamoknak" tehát saját maguknak kell gondoskodniuk védelmi képességük növeléséről.

A szerző kifejti: az amerikai katonai támogatási stratégia eddig azt célozta - s e célt jórészt sikerült is elérni -, hogy a kelet-európai országok olyan képességeket fejlesszenek ki, amelyekkel segíthetik Amerikát Afganisztánban, Irakban és másutt. Ám a NATO-stílusú expedíciós kapacitás mellett ezeknek az országoknak most már ideje lenne mélységi védelmüket is fejleszteniük.

Az Egyesült Államok úgy segítheti őket ebben, hogy nagy mennyiségben ad el nekik védekezést szolgáló fegyvereket, elsősorban hordozható rakétákat - ilyen a Stinger, a Javelin -, amelyekkel nagy károkat lehet okozni az esetleg támadó orosz légi-, illetve páncélos erőkben. Az ilyen irányú fejlesztés fontosabb lenne, mint a saját harckocsiállomány növelése vagy a vadászgépek beszerzése - véli Max Boot.

Az általa idézett adatok szerint a grúz fegyveres erők kevesebb mint 30 ezer főt számlálnak, holott az országnak 900 ezer fő a 16 és 49 év közötti - tehát hadra fogható életkorú - férfi lakossága. Lengyelországban a 7,9 millió hadra fogható életkorú férfi mellett csupán 127 266 fős a hadsereg, Magyarország pedig 1,9 millió férfit tudna mozgósítani, de csak 32 300 főt tart fegyverben - írja.

A CIA, az amerikai hírszerzés becslése szerint Grúzia 2005-ben saját bruttó nemzeti termékének (GDP) mindössze 0,59 százalékát költötte védelemre - olvasható Boot írásában. A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete szerint a kelet-európai országok közül egyedül Bulgária költ a GDP 2 százalékánál többet - 2,2 százalékot - védelemre. Románia esetében ez 1,9, Lengyelország esetében pedig 1,8 százalék.

Oroszországban eközben - folytatja az amerikai elemző - nem érvényesül a demilitarizálási trend. Több mint egymillió katonát tartanak fegyverben, és hivatalos adatok szerint a GDP 2,5 százalékát fordítják katonai célokra. Ha azonban ehhez hozzáadjuk a félkatonai erőkre szánt és egyéb pénzeket, akkor az összeg a GDP közel 4 százalékára jön ki, ami durván ugyanakkora, mint az amerikai katonai költségvetés GDP-részaránya.

(MTI)