A rendszerváltás idején a Kommunista Ifjúsági Szövetség vagyonának egy részét a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványra hagyta. Ez az alapítvány most megszűnik. A sok milliárdot érő ingatlantömegből mára három, fogyatékosokkal foglalkozó intézmény maradt.
Egy milliárdos vagyon fogyástörténete
Ha volna verseny abban, hogy mely szervezetek ellen indult a legtöbb vizsgálat a rendszerváltás óta, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány (NGYIK) bizonyára dobogós helyen végezne. Rendőrségi, ügyészségi, bírósági és állami számvevőszéki vizsgálatok sokasága indult ellenük. Pedig "álomrajtot" vettek.
A Minisztertanács 1990. március 29-én fogadta el az előterjesztést, amely szerint a KISZ vagyonának az "ifjúság kezében", vagyis egy közalapítványban kell maradnia. Az alapító okiratot Németh Miklós írta alá. Az alapítvány elnöke az ifjúságpolitikai kormánybiztos, Králikné Cser Erzsébet lett. A kuratóriumba az ifjúsági szervezetek, a pártok és a szaktárcák delegáltak tagokat.
A KISZ vagyona a szervezet megszűnése után a jogutód DEMISZ-hez került, majd e vagyon egy része lett a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványé. A DEMISZ gondosan osztott: nem került az alapítványhoz például a Csillebérci Gyermektábor, amit a Magyar Úttörő Szövetség kapott meg, s megtartott olyan vagyonelemeket is, mint mondjuk az Ezermester Vállalat, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat és az Expressz Utazási Iroda.
A Németh-kormány a vagyon egy részét a központi alapítvány kezelésébe utalta, a maradékot a helyi, többnyire megyénként szerveződő nemzeti gyermek- és ifjúsági alapítványoknak adta át. A központnál 70, a helyi alapítványoknál 30 ingatlan maradt.
Az ingatlanvagyonon - közte táborok, pihenőparkok, gyermeküdülők - felül pénzügyi támogatást is kaptak a működtetésre: ezek egyik legfőbb tétele a játékautomaták adózott nyereségének 50 százaléka volt. Az NGYIK megkapta az éves idegenforgalmi alap 5 százalékát is.
Az ingatlanvagyon összértéke akkor hárommilliárd forint volt. (1990-ben egy Dél-Pestet ellátó kórház éves költségvetése alig érte el az egymilliárd forintot.)
Az alapítvánnyal kapcsolatos nehézségek pár évvel később jelentkeztek először, akkor, amikor az Antall-kormány drasztikusan csökkentette a működési támogatást. Elvette a játékautomatákból származó bevételt és az idegenforgalmi alapból befolyó pénzt. Cserébe a költségvetés helyzetétől függő, évről évre változó támogatást ígért.
A kabinet a korábbi alapító okiratból kivette a nyilvános beszámoló kötelezettségére és a parlamenti ellenőrzésre vonatkozó passzust is.
Az alapítvány a kisebb-nagyobb összegű állami támogatást üzleti vállalkozásokkal próbálta pótolni: ingatlanokat adott-vett. Erre volt jogosultsága.
A kérdés, hogy ezek milyen befektetések voltak. Bárdos Balázs, a MeH ifjúsági ügyekért felelős politikai államtitkára '92-ben óvatosan, de sokat sejtetően fogalmazott, amikor azt nyilatkozta: ,,a szemük láttára vándorolt jóval a piaci értéke alatt a vállalkozásokba a vagyon, ami ellen nem tettek meg mindent".
Nem sokkal az MSZP győzelmét hozó 1994-es választások után a kormány ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett az alapítvány ellen azzal, hogy "gyanítható, a vagyont törvénytelenül kezelték az elmúlt években". Tény, hogy az alapítvány - kuratóriumi döntés nélkül - hiteleket vett föl és adott másoknak. Az adósok akkoriban 350 millió forinttal tartoztak. A kuratórium a vagyont nem az alapító okiratban meghatározott célokra használta. "Az ifjúsági célú kiadások az összes kiadás 10 százalékát sem érik el" - mondta ki a vizsgálat. Az alapítvány néhány volt vezetőjét ekkor egyebek mellett jogosulatlan pénzintézeti tevékenységgel vádolták meg: családtagjaik kft.-inek több tízmilliós hiteleket nyújtottak, a pénz nem térült meg, a cégek ellen pedig felszámolási eljárás indult.
Varju László szocialista országgyűlési képviselő, a kuratórium elnöke akkor elmondta: az NGYIK korábbi vagyonkezelési vezetője a felügyelőbizottság elnökének közreműködésével csaknem 670 millió forint értékű pénzügyi befektetéseket hajtott végre, de ezek még annyi hasznot sem hoztak, hogy a felvett hitelek kamatait ki tudták volna egyenlíteni. Ez nyilvánvalóan így is volt. Hogy az alapítvány vagyona mekkora mértékben csökkent, már az is jelzi, hogy 2000 környékén - egy ÁSZ-jelentés nyomán - már "csak" 17 millió forint miatt vonták kérdőre Varju Lászlót, aki akkoriban már nem kötődött az NGYIK-hoz.
De ne szaladjunk ennyire előre. A Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas nyomására az 1998-as, a Fidesz győzelmét hozó választás másnapján a közalapítvány vagyonát a Talent Kft.-be apportálták. A kft. ezután jó néhány, igen értékes ingatlant eladott azzal, hogy így törlessze az alapítvány adósságát.
A Talent Kft.-t az NGYIK alapította pénzügyeinek szakszerű kezelésére. A cégbe az alapítvány 1,3 milliárd forintnyi ingatlant apportált. Ebből a Talent a tulajdonos utasítására 30 százaléknyit értékesített.
A bevételből három, fogyatékosokat foglalkoztató intézményt alakított ki. Ezek még megvannak.
És csak néhány példa a pénzzé tett épületekre: egy csopaki kastély, egy sződligeti hotel, a győri Aranypart Hotel, az NGYIK központjául szolgáló pesti, Amerikai úti telekrész és abádszalóki telkek sokasága mind-mind úgy kelt el, hogy tartozásért adták cserébe. Az NGYIK 1995 és 1999. június 30. között összesen 14 ifjúsági ingatlant és 146 abádszalóki telket bocsátott áruba. A 602 millió forintos bevételből - az ÁSZ jelentése szerint - 482 milliót az 1995 előtti tartozások törlesztésére fordítottak.
Ezt követően az NGYIK tulajdonában már csak az ingatlanok töredéke maradt - bakonyoszlopi, nyíregyházi és a balassagyarmat-nyírjesi épületek, valamint a püspökladányi és véneki jurtatábor.