Az olimpia nyertese: Kína. Ötvennégy aranyéremmel. Ebből egy a rendezésé, egy a megnyitóé és egy a záróünnepségé.
Kínai étlapon ötvenegy fogás
Ötvenegy diadal pedig a versenyeken született.
Ötvenen felüli elsőséget (ötvenötöt) legutóbb húsz éve számlált az éremtáblázat vezetője, az egykori Szovjetunió. Azóta negyvennégy győzelem volt a maximum: 1996-ban az Egyesült Államok "vitt el" enynyit a legértékesebb medálból. (Az idézőjel azért indokolt, mert az amerikai versenyzők valójában otthon tartották az aranyakat, hiszen tizenkét esztendeje az USA ugyanúgy házigazda volt, mint most Kína.) Ám az ázsiai ország már akkor jelentkezett: a negyedik helyet szerezte meg az éremtáblázaton, 16 diadallal. Aztán az ezredfordulón a harmadik, majd 2004-ben a második helyre lépett előre - 28, illetve 32 első hellyel -, vagyis ezúttal "csak" folytatta azt, amit egyáltalán nem ma kezdett.
Három sportágban egyenesen tarolt: a férfi tornászviadalok nyolc aranya közül hét a kínaiaknak jutott - a lengyel Leszek Blanik elsősége tehát "kétszeres" világszám -, s ehhez járult két arany a nőknél és további kettő az ugróasztalon. Súlyemelésben nyolc, műugrásban hét, sportlövészetben öt alkalommal hirdettek kínai győztest, míg asztaliteniszben a vendéglátóknak csupán azért kellett beérniük négyszeri mennybemenetellel, mert több pingpongszám az olimpián nem volt. (A keveset úgy is kihasználták a házigazdák, hogy a női egyesben aranyat, ezüstöt, bronzot egyaránt "lefoglaltak".)
S hogy melyik sportágban aratták a legváratlanabb győzelmet? Alighanem vívásban: a férfi kard egyénit Zhong Man nyerte. (Hej, Gerevich, hej, Kárpáti!) De - ha nem voltak is ott minden kilométerkőnél - elegáns névjegykártyát hagytak birkózásban, evezésben, íjászatban, kenuban, ökölvívásban, úszásban, vitorlázásban. (A számukra három-három elsőséget tartogató cselgáncs és tollaslabda mellett.) Atlétikában leginkább azért nem, mert népi hősük, Liu Xiang, aki - napjaink kifejezésével - "az olimpia arca" volt, sérülése miatt csak néhány métert tett meg a 110 méteres gátfutás selejtezőjében.
Joggal nevezte hát egy pekingi lap az ötkarikás játékok tizenhat napját "kínai mézesheteknek". A cikkben - egyebek közt - ez állt: "Honfitársaink soha nem voltak oly elégedettek, és soha nem bíztak annyira hazánk további fejlődésében, mint manapság." Na igen, az olimpia után végképp nem csak kiterjedését és lakosainak számát tekintve igaz: Kína nagy ország.
Tessék a tabellára nézni...
Így látta a világ