Lebontják a Roma Parlament épületét a Józsefvárosban, jelent meg a hír az interneten, az Építészfórum című honlapon. Eszerint a VIII. kerületi képviselő-testület a közelmúltban a Józsefvárosi Lakásépítő Társaság megalapításáról és egy új fejlesztési projektről döntött, amelynek része egyebek mellett a Tavaszmező utca 6. számú épület értékesítése. A Roma Parlamenttel, csakúgy, mint a ház többi lakójával 2009. június 30-tól felmondják a bérleti szerződést.

Lapunknak Miasnikov Péter kerületi főépítész erősítette meg a hírt. Mint mondja, Józsefváros ingatlanértékesítésből kényszerül fedezni hiteleit, s ezzel együtt megoldani az épületállomány fejlesztését. A kerületben körülbelül harminc-negyven helyszínen jelöltek ki eladásra telkeket, házakat. Ezek között található a Tavaszmező utca 6., valamint a vele érintkező József utca 37-39-41., s ezen a tömbön minden bizonnyal új beépítés lesz.

Így néz ki tehát a dolog gazdasági oldalról. Ám ez a ház érdekesebb annál, hogy csak úgy elmenjünk lebontásra ítéltetése mellett. A Tavaszmező utca 6. szép, régi épület, s bár nem műemlék, kopottsága ellenére őriz értékeket. Például azt a kazettás üvegtáblákkal beépített függőfolyosót, amely díszes öntöttvas lábakon áll. Vagy a lépcsőház mennyezetén azt a Lotz-freskót, amely a művészetet és a munkát dicsőíti, s ami nyilván az egykori tulajdonos, Seenger Béla kőfaragómester ars poeticája lehetett.

Az 1850 körül épült ház a század végén került a mester tulajdonába, aki itt, az udvarban faragta például a parlament köveit. Az udvar valaha hatalmas volt, kiért egészen a József utcáig, ahol Seenger aztán épített is egy bérházat a lánya számára, a mai József utca 37.-et. Halála után veje, egy egyetemi tanár műtermeknek adta ki a feleslegessé vált udvari kőfaragóműhelyeket, melyekben egészen máig folyik alkotómunka. A két ház, a Tavaszmező utca 6. és a József utca 37. tehát történetileg összetartozik, valaha át is lehetett menni a két utca között az udvaron. Most is együtt szerepelnek a "fejlesztési koncepcióban", mely számukra valószínűleg az eltűnést jelenti.

Pedig érdemes megállni a József utcai épület előtt s elolvasni az emléktáblát, hogy ki mindenki dolgozott ebben az udvarban. Kezdve Kós Károlytól és Maróti Gézától, folytatva Frenczy Bénin át Martsa Istvánig, kinek felesége. M. Szücs Ilona ma is itt él, és néhány évvel ezelőtt könyvben is megírta ennek a helynek a történetét. A Városvédők adták ki a kötetet. Ebből tudható például, hogy Berda József, a nagyevő, nagyivó költő is állandó vendég volt itt, s megverselte az udvar mélyén rej-lő kertet. Veres József pedig egyik regényébe szőtte bele az itt látottakat, míg André Kertész úgy fényképezte élete végén, mint a közelben töltött gyerekkor újra megtalált csodáját.