Nem igazította el a piacokat a jegybank arról, mit is várhatnak tőle a következő néhány hónapban. Anynyit lehet tudni, lassan csak megérik a helyzet arra, hogy az MNB csökkentse az irányadó kamatot, ám még mindig kérdés, mikor foghat a ráta mérséklésébe a monetáris tanács, és milyen ütemben csökkenthet.

Tegnap a várakozásoknak megfelelő döntések születtek: a kamat maradt a májusban meghatározott 8,5 százalékos szinten, a kormány pedig sikeresen megállapodott a testülettel abban, hogy a 3 százalékos inflációs cél a későbbiekben is meghatározó lesz. A kormány és a jegybank között kötött megállapodás kitér arra is, hogy a kormány is segíthet (alacsonyabb hiánnyal, adósággal, megfelelő adópolitikával és ármeghatározásokkal) az infláció letörésében. A jegybank pedig igyekszik minél kisebb áldozat, vagyis minél nagyobb növekedési ütem mellett elérni az alacsonyabb drágulási ütemet.

A hangsúly a kamatdöntés és a negyedévente szokásos inflációs jelentés ismertetésekor is ez utóbbin volt - a jegybank láthatóan aggódik a túlzott áldozat miatt. A negyedévente kiadott - most aktualizált - inflációs jelentésben immáron a jegybank szakértői is arról beszélnek, hogy "az április óta tartó jelentős forintárfolyam-erősödés növekedést mérséklő hatása is jelentkezhetett" a hazai konjunktúra lassulásában, ám ezt leginkább azért a nemzetközi gazdasági visszaesésre vezetik vissza.

Az MNB inflációs kockázatnak tekinti a vállalati szféra válaszát a mostani helyzetre. A cégek elbocsátásokkal reagáltak a rosszabbá váló értékesítési lehetőségekre, ami persze természetes - ám ez nem hozza magával a béremelési ütem mérséklődését. Normális esetben az elbocsátásoknak a munkaerő-piaci kínálat növekedésével kellene járnia, ami relatíve olcsóbbá kell tegye a béreket. Ám nálunk az elbocsátottak zöme kivonul a munkaerőpiacról (nyugdíjba megy), így a bérszínvonal sem rendeződik a megszokott módon. Ezért fordulhatott elő, hogy a béremelkedési ütem a leépítések ellenére is magas maradt. A jegybank inflációs kockázatot abban lát, ha mindez így folytatódik. Ennél is nagyobb rizikót jelent azonban, ha a gazdasági szereplők az elmúlt időszak magasabb inflációjához igazítják a béremeléseiket: ekkor ugyanis több mint egy százalékponttal volna magasabb az áremelkedési ütem 2010-ben, mint most várják.

A jegybank - a nemzetközi folyamatok miatt - mindezek ellenére nem lett kevésbé bizakodó. Sőt. Míg májusban "felfelé ható" kockázatokról beszélt az inflációs jelentés, addig a most kiadott friss elemzésben már "szimmetrikusakról" van szó: vagyis egyes folyamatok az árnövekedési ütem ellen hatnak. Ezek: az olajárak és a forint árfolyamának alakulása.

A friss inflációs prognózis csak minimálisan javult: jövőre az eddigi 4,2 százalék helyett 4,1 százalékos fogyasztóiár-növekedést jósolnak (az idei maradt 6,3, a 2010-es pedig 3 százalék). Ám ez a jóslatkészítés mechanizmusa miatt van így. Az MNB a múltbéli adatokat vetíti előre: így például hosszú távra kénytelenek voltak 140 dollár körüli olajárat figyelembe venni, miközben úgy tűnik: az energiahordozó ennél azért olcsóbb lehet a jövőben. Vagyis: inflációs szempontból jobban állunk, mint ami a mostani hivatalos jóslatból látszik. Az elemzők a jegybanki döntést kommentálva azt emelték ki, hogy ha az olajárak alacsonyan maradnak és a forint árfolyama is erős lesz (a jegybank most 232 forintos euróárfolyammal számolt), nem lesz akadálya a kamatcsökkentésnek.

Simor András jegybankelnök azért ennél árnyaltabb megfogalmazásában ez úgy hangzott, hogy a rendkívül változékony energiaárak és árfolyamok mellett mindaddig fenntartja a jegybank a szigorú monetáris kondíciókat (magas kamatot), amíg a "folyamatok nem jelzik egyértelműen a felfelé mutató inflációs kockázatok csökkenését". Értsd: a bérek alakulására nagyon fog figyelni a jegybank - és ennek szerepe lesz a következő kamatdöntésekben.