Bár a földrengések pontos idejét, helyét, erejét nem lehet előre jelezni, ez semmiképp sem jelenti azt, hogy az esetleges károkat ne lehetne megelőzni, vagy legalább mérsékelni. A földrengéseknek ellenálló modern technikákat elsősorban Japán kezdte kifejleszteni és alkalmazni. A tervezést szolgálják azok a motorokkal működtetett rázóasztalok, melyekkel modellezni és számítógépekkel mérni lehet az épület viselkedését földrengéskor. Az erőfeszítések elsősorban az oldalirányú elmozdulások kivédését célozzák, hogy az épületek összedőlését, a födémek beomlását megakadályozzák.

A védekezés sokféle korszerű eljárását alkalmazzák a magas építményeken; ezek egyike a Tajpej 101 nevű tajvani felhőkarcoló, ahol a 91. és a 87. emelet között egy gömbszerű, 750 tonnás acél-beton tömböt függesztettek fel, alulról pedig hidraulikus oszlopok támasztják alá. Földrengéskor (vagy nagyon erős szélben) az épület ingó, oszcilláló mozgásba kezd, ilyenkor a szeizmikus hullámok energiáját ez a szerkezet veszi át, és saját, ellenirányú mozgásával csillapítja.

Hasonlóképpen létfontosságú a hidak és felüljárók védelme, nemcsak azért, hogy a leszakadó felépítmények ne pusztítsák el a hidakon és az alattuk tartózkodókat, hanem azért is, hogy a mentőcsapatok eljuthassanak a katasztrófa sújtotta területre. Milyen jó lenne, ha olyan kábelekkel tartanák a helyükön ezeket a hídelemeket, amelyek a földmozgások idején megnyúlnak, majd ha vége a rengésnek, visszahúzzák őket eredeti helyzetükbe. Ennek megoldásán dolgozik most egy atlantai kutatócsoport Reginald DesRoches vezetésével. Ők mutattak be először olyan megoldást, melynek során a felüljárók elemeit nem hagyományos acélkábelekkel, hanem emlékező fémekből készült ötvözetekkel horgonyozzák le a támpillérekhez. Az acélkábelek hátránya, hogy továbbítják a rengéskor fellépő energiát a tartóelemekhez, és annyira megnyúlnak, hogy nagyon költséges módon utólag pótolni kell őket. A speciális eljárással készülő emlékező fémötvözetek ezzel szemben megnyúlás után nem károsodnak, hanem visszanyerik alakjukat. Az emlékező fémek nem új találmányok, már a múlt század második felében a tudományos érdeklődés homlokterébe kerültek, a műszaki gyakorlatban éppúgy alkalmazzák őket, mint pl. az orvostudományban. A gyakorlatban a legjobbnak a nitinol (nikkel-titán ötvözet) bizonyult. DesRoches kutatócsoportja most először tesztelt az említett rázóasztalon ilyen hídmodelleket, és az eredmények nagyon ígéretesek. Bár az emlékező fémekkel való felszerelés igen drága, hosszabb távon mégis megéri, hiszen túl azon, hogy sok emberélet menthető meg általa, a hidak, felüljárók újjáépítése sokkal többe kerülne.