Rozsdásodó végű, ledugózott csövek állnak ki a földből minden porta előtt a mezőzombori Zrínyi utcában, jut belőle a félig összedőlt, senki által nem lakott házak elé is. Némelyik nem is látszik már, a gaz teljesen benőtte. A föld alatt húzódó gázvezeték sehová nem vezető leágazásai ezek, hiszen az utca egyetlen lakója sem kötött rá a hálózatra. A Szerencs melletti település hiába büszkélkedhet húsz kilométeres közműhálózattal és kiépített csatornával, a Zrínyi utcában a legtöbb házba még a vizet sem vitték be, az itt lakóknak minden jel szerint elég a közkút.
Levelek a Zrínyi utcába
A házakban rendszerint hiába keresnénk fürdőt, konyhát vagy vécét. Az épületekben jobbára csak lakószobák vannak, ezek egyikében áll a kályha, amelynek platnija tűzhelyként is szolgál.
Pontosabban: a házak belső elosztása lakószobákra és lakatlan helyiségekre tagolódik.
Az ok alighanem egyszerű: nincs miből befűteni az összes helyiséget. A télen üresen hagyott szobákat nyáron ugyan belakhatnák, de nem teszik. A néhány évtizede épült házak így olyan benyomást keltenek, mintha túlnőttek volna lakóikon. Vagy inkább ők fogytak ki a normális méretű terekkel tervezett egykori otthonokból. Az egyik ilyen, félig lakott épület a 9-es szám alatt található, ahol Farkasné él unokáival. Az ötvenkilenc éves özvegyaszszony két fia börtönbüntetését tölti, a betegségekkel küszködő, segélyből élő nő így újra kisgyerekeket nevel. Az utca felé néző ablakukban a redőnyt évek óta nem húzták fel, valószínűleg már nem is lehetne, a padló kipúposodott, a fal repedt, a tető széles nyílásain egyszer a nap süt, máskor az eső folyik be. A négyszobás házból csak két helyiséget használnak.
Farkasné egy kopott fényű szekrényben tartja iratait, ezek nagy részét hivatalok levelei teszik ki. A hatóságok által használt nyelvezet olykor nehéz feladat elé állítja, ezért semmilyen papírt nem dob ki, aktuális leveleivel évekkel ezelőtti idézések, rég aktualitásukat vesztett iratok keverednek. Pedig messziről felismerhető lenne az utoljára kapott levele, hiszen az üzenetet színes lapra nyomtatták, és meglehetősen velősen fogalmazták. Ennyi állt benne csupán: hívja fel az alábbi telefonszámot. A vonal túlsó végén egy budapesti adósságbehajtó cég jelentkezett, mivel Farkasné házát kifizetetlen bankkölcsön terheli. Az asszony egy rokona által felvett hitelhez írt alá papírokat, így lett egy kölcsönügylet fedezete a Zrínyi utcai ház. Az épület piaci értékét nehéz lenne számszerűsíteni, az asszony azonban aggódik, mi lesz velük, ha ezt is elveszik tőlük. Hiszen fizetnie nincs miből.
A srégen szemközti házban élő B. Ferencnek nemrég börtönbehívót hozott a postás, egy tizennyolcezer forintos szabálysértési bírságot váltott át a bíróság száznyolcvan napi elzárásra. Az egyedül élő fiatal férfi nem először keveredik szerencsétlen kalandba az ital miatt, legutóbb, míg részegen feküdt az utcán (legalábbis így mondják), valakik lehúzták a nadrágját. Ami biztos: közszeméremsértés miatt büntették meg. Csakhogy a huszonötezer forintos segélyéből a büntetést nem tudta befizetni, így nem maradt más, mint a remény, hogy a család, amelyik korábban befogadta, valahogy összeadja majd a pénzt, mielőtt elvinnék.
B. Ferenc egyébként a durva tréfákat kedvelő kocsmai közönség kedvelt célpontja, akit büntetlenül lehet alázni, mi több, bedagadt arca és a szeme körül nem múló lila foltok tanúsága szerint pofozni is. Ha pénzhez jut, mégis az italmérésbe vezet az első útja. Ezért azután igazolványait (rég elveszített tajkártyája kivételével) és egyéb papírjait, mint például a befizetendő büntetés csekkjét, a falu másik végén lakó barátja őrzi. Ferenc ugyanis képtelen bármire is vigyázni. Nincs is semmije, csak a rongyai, amelyek az ajtók és ablakok nélküli háza egyetlen, nejlonzsákkal zárt helyiségében a földön hevernek.
A Zrínyi utca 3-as szám alá augusztusban két csekket küldött az áramszolgáltató. Egyet 14 022 forintról, egyet 15 ezerről. Előbbi az aktuális számla, utóbbi a tavalyi 62 ezer forintos túlfogyasztásra engedélyezett négyhavi részlet esedékes törlesztése. A fogyasztóként feltüntetett B. Katalin azon töri a fejét, melyiket fizesse be ötvenkétezer forintos segélyéből. Az összegen már nem csodálkozik, bár egy villanybojleren és egy tévékészüléken kívül nincs más elektromos berendezésük, igaz, ami van, az üzemel folyamatosan. Fizetne is meg nem is, hiszen iskolakezdés jön, a gyerekeket mégsem engedheti el otthonról mezítláb, rongyokban, tavaly is szóvá tették a tanárok, hogy néznek ki a fiúk.
Az utca lakóinak nemrégiben az egyik egyház küldött levelet. A rászorulókat invitálták adományosztásra, egységcsomagokban cukrot és lisztet hoztak a településre. Mezőzombor 2600 lakója közül több mint háromszáz él szociális segélyből.
Az idén talán ez volt az első alkalom, amikor a nekik címzett boríték nem rossz hírt rejtett.
