Búcsú a Madárfészektől

Akármilyen aspektusból is nézzük az elmúlt csaknem két és fél hét eseményeit, abban megállapodhatunk: a rekordok olimpiája volt a pekingi. Magyar szempontból - az utóbbi bő nyolcvan évet tekintve - negatív rekordé, tudniillik a százhetven tagú küldöttség mindössze három arany-, öt ezüst- és két bronzérmet szerzett. Ennél gyatrábban 1924-ben teljesített a hazai ötkarikás mozgalom - Párizsban két első, négy-négy második és harmadik hely jutott a csapatnak -, ebből adódóan nem akad olyan elöljáró, aki ne az élsport stratégiájának, struktúrájának, lehetőségeinek "átgondolásáról" nyilatkozott volna Kínából.

A hirtelen jött felismerések közepette azért ne feledkezzünk meg arról, hogy pozitív rekord is fűződik a magyar különítmény nevéhez: a férfi vízilabdadöntőben győztes válogatott sorozatban harmadszor nyerte el az olimpiai bajnoki címet; ilyesmire még nem akadt példa. (Triplázásra igen, ám a brit pólósok 1908-ban kezdődött és 1912-ben folytatódó szériája - az első világégés miatt - csak 1920-ban teljesedett be.) A Kemény-legények produkcióján túl a hét végén egy "plusz" diadalt láthattunk: miután a topfavorit Kovács Katalin negyedikként zárt a kajak egyesek mezőnyében, a Janics Natasával alkotott duója ugyanolyan sikeres volt, mint Athénban. Egyebekben néhány adat a "rekordolimpia" alátámasztására: 204 ország részvétele mellett 132 olimpiai és 43 világcsúcs született a tizenhat versenynapon, miközben a kiegyenlítődés jegyében Bahrein, India, Mongólia és Panama története során először szerzett aranyérmet,  Afganisztán, Mauritius, Tádzsikisztán és Togó pedig medált. A "globális üzlet" immár mindenhová elér; az új, digitális rendszerű tévéközvetítéseket soha ennyien nem látták, miként az is óriási szám, hogy a vetélkedőn csupán hat sportoló bukott le dopping miatt. Magyar nem volt köztük.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.