Zsúfolásig telt tárgyalóterem, feszengő, illetve nyugodtnak tűnő vádlottak, és a néhány ülőhelyért tolongó hallgatóság - így kezdődött pénteken a Fővárosi Bíróságon a Kulcsár Attila és 23 társa ellen indult büntetőper tárgyalása. Varga Zoltán bíró elnézést kért a kényelmetlenségekért; mint mondta, a legnagyobb tárgyalótermet felújítják, így nem áll rendelkezésre megfelelő helyiség.

A huszonnégy vádlott többsége élt az utolsó szó lehetőségével a meleg és levegőtlen teremben, ahol ezúttal megengedettek voltak a nyitott ablakok és ajtók, de ez sem segített sokat. De azért mindenki megpróbálkozott azzal, amivel csak lehetett: a korábbi, maratonira nyúló tárgyalásokból okulva volt, aki kispárnával érkezett a hallgatóság soraiba. Miután sikerült az összes vádlottnak és védőnek helyet szorítani - e célból a hallgatóságnak egy időre egyébként még a teremből is ki kellett mennie - érdemben is megkezdődhetett a tárgyalás.

Az eljárás során Kulcsár Attila korábban magára és mostani vádlott-társaira nézve is terhelő vallomást tett. Elismerte, hogy megforgatta a más célra szánt pénzeket, de azt állítja, hogy ez nem egyéni akciója volt.

A vádlottak ugyanakkor tagadják bűnösségüket, és védőik a felmentésüket kérték. Védekezésük logikája gyakorlatilag közös: ők nem tudták, hogy Kulcsár Attila a K&H üzletág-igazgatójaként illegális célokra használja fel a cégnél törvényesen elhelyezett pénzüket. Illetve: többnyire az általuk irányított vállalkozások számláin lévő összegekről van szó. Ezeket forgatta Kulcsár, a maga - és kérdéses még, ki más - hasznára.

A tárgyalást legutóbb azzal napolták el, hogy az utolsó szó jogán előadott vádlotti védekezéssel folytatódik majd. Erre azonban tegnap is néhány órát várni kellett az időközben bekövetkezett új fejlemények miatt. Jelesül arról van szó, hogy Kulcsár Attila ügyvédjét feljelentették hamis vád miatt.

Az ügyész úgy fogalmazott: szerinte a feljelentés célja egész egyszerűen csak az időhúzás. Ezt követően a vádlottak belefogtak az utolsó szó jogán előadott védekezésükbe, már aki élt ezzel a lehetőséggel. Néhányan hoszszabbra fogták mondandójukat, mások két-három gondolat erejéig kértek szót, s akadt, aki nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Bármelyik módot választották is, Kulcsár kivételével közös volt bennük, hogy ártatlanságukat hangoztatták. Azt, hogy nem követtek el bűncselekményt, s éppen ezért felmentésüket kérték. Akadt, aki nem is értette, miként került vádlottként ebbe az ügybe. Sokan szóvá tették, hogy szerintük az ügyészség kizárólag a bróker vallomására alapozta a vádat, ezzel az ő bűnösségükről kialakított meggyőződést is. Így volt, aki Kulcsár Attilát elsőrendű vádlott helyett elsőrendű vádlónak nevezte, míg más közönséges "bizonyítékgyárnak" titulálta. Kulcsár ezúttal sem szólt. Úgy fogalmazott: amit az üggyel kapcsolatban tud, azt már mind elmondta.

A vádlottak többsége ellen vagy azt hozta fel az ügyészség, hogy anélkül, hogy erre joguk lett volna, a bróker rendelkezésére bocsátottak óriási összegeket, vagy azt, hogy részt vettek Kulcsár pénzügyi műveleteiben.

Kerék Csaba, a Britton Kft. volt ügyvezető igazgatója ártatlanságát hangsúlyozta. Szerinte a vádirat 80 százalékban Kulcsár Attila vallomásán alapul. Úgy vélte, ő csak azért került a vádlottak padjára, mert Kulcsár rá vallott, azt mondta, az ő cégén futott keresztül az elsikkasztott pénz. Szerinte az ügyészség és Kulcsár "egyeztettek". Kerék Csaba úgy vélte: sérültek a jogai, mert nem bizonyították, hanem eldöntötték a bűnösségét.

Rejtő E. Tibor, a K&H egykori vezérigazgatója csupán annyit mondott: "Veritas omnia vincit." (Az igazság mindent legyőz.)

Bitvai Miklós, az Állami Autópálya-kezelő Rt. volt vezérigazgatója ártatlansága mellett érvelt, s mint mondta: nyugodt lelkiismerettel áll a bíróság előtt. Úgy vélte, koncepciós módon van ebben az ügyben. Elmondása szerint azért került ide, mert tudtán kívül ő robbantotta ki a botrányt azzal, hogy kivette a K&H-nál legálisan elhelyezett pénzt, és ezzel jelentős hiányt okozva megbuktatta Kulcsár piramisjátékát. Felvetette, hogy Kulcsár azért vallott ellene hamisan, mert ő akaratán kívül leleplezte Kulcsár tevékenységét.

- Tiszta lelkiismerettel, emelt fővel állok a bíróság előtt - jelentette ki Forró Tamás az utolsó szó jogán. A volt riporter, ma műkereskedő szerint a vád kizárólag Kulcsár vallomásán alapul, s az nem bizonyít. - Határtalan az ügyészség felelősségre vonási kényszere, s mintha esetemben a megtorlás lenne a cél - fogalmazott Forró, aki hangot adott annak is, hogy egzisztenciálisan mekkora károkat okozott neki ez az eljárás.

Schönthal Henrik úgy fogalmazott: annak idején azért jött önként haza Magyarországra, hogy tisztázza magát, hogy elmondja, nem volt tudomása arról, hogy az általa kezelt pénz bűncselekményből származik. - Bízom abban, hogy nemhiába jöttem haza - zárta mondandóját.

Varga Zoltán bíró augusztus 28-ára napolta el az elsőfokú ítélet kihirdetését, amit a büntetőügy terjedelmével és bonyolultságával indokolt.

Az ilyen szövevényes és sokvádlottas ügyekben általában ez a bírói gyakorlat, s tudomásunk szerint Varga Zoltán korábbi nagy pereiben is ennek megfelelően járt el. Mindemellett ezúttal a feljelentés új fejleménynek számít, amelynek minden bizonnyal legalább az elsőfokú elbírálását meg szerette volna várni a tanácselnök. Feltehetően elgondolkodtatták az utolsó szó jogán elhangzottak is. Ennek során felvetődtek olyan kérdések is, amelyek igénylik a bírói tanács alaposabb tanácskozását. Azaz idő kell, hogy megalapozott döntést hozzon a Fővárosi Bíróság az olykor indulatokkal küszködő, elcsukló hangú vagy épp könynyeikkel küszködő vádlottakról.