"Kétmillióért eladom családi házam. Amennyiben megveszi az optimális kártyaszámmal működő praxisomat is, a rendelő melletti házat ingyen átadom" - olvasható az egyik szaklap apróhirdetései között. Tucatszámra kínálnak háziorvosi körzeteket, ám a vevők csak nem jelentkeznek.

Egy Győr melletti településről hónapok óta hirdeti körzetét dr. Édes Katalin. Két év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt. Akkorra szeretné megtalálni az utódot. Aktív élete nagyobb részét ezen a településen töltötte. Valamennyi beteg kórtörténete a fejében van, de elfáradt, nem akar nyugdíjasként dolgozni. Héthavi bevételért már odaadná a praxist, miközben az átlagos ár egyévnyi OEP-bevétel. Ám hiába hirdet. Pedig a falu szép, csendes. Eddig mindössze hárman jelentkeztek, valamennyien az Alföldről települnének át. Az üzlet azonban nem jött létre. Van, akit az riaszt el, hogy vannak cigány családok is a körzetben. Egy másik jelentkező, aki megnézni is eljött, azt kifogásolta, hogy negyven kilométeres körzetben nincs piac, illetve nagyobb bevásárlóközpont. Pedig az önkormányzattal is jó a kapcsolat, szükség esetén szolgálati lakást is biztosítanak az új orvosnak.

Még régebben próbálkozik az eladással dr. Nyéki András zalaszentgróti háziorvos. Ő két éve hirdet. Még egyetlen érdeklődő sem volt. Közel a Balaton, központi ügyelet működik, hiába. Nyéki doktor hatvannyolc éves. - Csinálom, amíg bírom - mondja. - Aztán nem tudom, mi lesz.

Nyolc éve alanyi jogon, úgymond nemzeti ajándékként jutottak hozzá a háziorvosok praxisuk működtetési jogához, de azóta a meglévő 6800 körzetből alig több mint kétszáz cserélt gazdát. A fővárosban, a nyugati országrészben még csak-csak, de keleten alig lehet praxist eladni. A bankok kedvezményes hitelt adnak a vásárláshoz, üzlet mégis csak ritkán köttetik.

- A probléma annál sokkal mélyebb, mint hogy egy-egy orvos nem tudja pénzre váltani a nemzeti ajándékot - mondja Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója. Véleménye szerint az egészségpolitikusoknak a teljes háziorvosi rendszert újra kellene gondolniuk, mert meglehet, hogy egy évtizeden belül a praxisok kifogynak a doktorokból. A most praktizálók átlagéletkora 52 év, s körülbelül harmaduk már elérte a nyugdíjkorhatárt. Évente levizsgázik 80-90 rezidens, ám a körzetekbe valami okból már nem érnek oda. Az intézet adatai szerint az elmúlt 12 évben mindössze a praxisok 20 százalékába érkeztek új orvosok. Ez nagyon kevés.

Az okok sokfélék: a praxisjogról szóló törvény megérett arra, hogy igazítsanak rajta: sem az eladót, sem a vevőt nem nagyon védi. Ha egymásra találnak is, az ügyintézés hónapokig eltart. De előfordulhat, hogy az önkormányzatnak nem tetszik az új doktor. Volt olyan fiatal orvos, aki arra panaszkodott, hogy ő hozzájutott ugyan a praxishoz, de akitől megvette, miután rájött, hogy a nyugdíja kevés, és egyébként is unatkozik, vissza-visszajárt magánorvosként a betegekhez. A "kettős" ellátás konfliktusokat okozott. "Nem könnyű rendre azzal szembesülni, hogy az öreg doktor nem ezt szokta adni, vagy nem ugráltatott ilyen vizsgálatokkal" - mondta lapunknak egy praxisvásárló. De kiszállni már nem tud. Nincs vevő a körzetre.