Hang nélkül

Lassan görögnek el a nyár utolsó napjai, a harmincvalahány fokban felpuhul az érdeklődés. A televíziók levegőtlenül vergődnek, már mindenki az új idényre készül, hasítva mázolják a kulisszákat a hátsó szobákban, de ma még: érdektelenség nagytotálban.

Pedig azért nem árt figyelni kicsit!

Belebambulódom egészen Tom Hanks játékába a Terminál nevű amerikai filmben (TV2). Olyan vagyok, mint az Aranypók, annyiszor láttam, hogy már a részletekre is ügyelek. Mígnem a végén feltűnik a Vége felirat, én meg egy hangra eszmélek: A film reklám nélküli vetítését a Budapest Bank tette lehetővé. Te jó Isten, itt valami történt! Egy hirdető megvette az egész filmidőt - nekem. Végig tudok nézni egy nézhető mozit, hogy közben nem kell a hüvelygombával bajmolódnom. Aztán elszontyolodom: borzalmas alak vagyok, annyira hozzászoktam már a hirdetésekhez, hogy fel sem tűnik a nemlétük. Kopik az ingerküszöb, annyiszor belebotlottunk már.

Ámbár van, amikor jól jön ez a kopás. A Hír TV és az Echo például lankadatlan: percnyi szünetet sem tartva darálja, darálja, darálja ugyanazt. Pedig az már egy foxinál is orvosért kiált, ha csak egyetlen lábtörlőt képes egész életében csócsálni. Néha azért megszakad a csócsa. Most éppen Földesi Margit Elátkozott szabadsága. Zárópillanatként még szemrevételezhetjük négy csatakos, megfáradt közéleti csataló szellemi vánszorgását. Bíró Zoltán, Für Lajos, Pozsgay Imre és Csurka István uniszónója: rendszerváltás kell ide, de olyan, amit a magyarok csinálnak a magyaroknak. Tunya szellemem kérdése: 1989-et ezek szerint a pápuák kreálták a maszájoknak? Sóhajom: miért nem vonultok már vissza kiskertet gondozni, könyvtárszobákba bölcsülni megőszült korotokra? Miért fáj nektek annyira, hogy kiestetek a hatalomból, amelyben ti magatok csináltátok azt a rendszerváltást, amit húsz év múltán oly légszomjasan szapultok.

Vissza, vissza! Ám: Hajdú Péter és Sarka Kata házassága sem tud már megmozgatni, pedig turnéztattak velük reggel, délben, este. Közöm ugyan semmi hozzá, bár az esküvői snitteket lesve csak sűrűsödik valami a nyúltagyamban. Hogy a hatvanas éveket idézzem: nejlon májerek proccparádéja azon a pénzen, amit némely adó a nézettség(em) miatt nyel le - rólam.

Van még olimpiám, hatalmas apparátussal sírhatom vörösre a szemem, hogy hol van még arany, már-már törököt sejtek Mohácsnál, sőt mintha becsapódás előtt robogna el itt egy aszteroida, amelyet részegen elnézett valami csillagász. Ideje józanodni!

Aztán valami csak kihoz a sodromból. Úgy igazán. Hallom, hogy a Viasat3 száműzi a Bajnokok Ligáját valami ismeretlen fiókadójára (TV6). Ide jutottunk a nagy versengés közepette, amelynek a nyertese én volnék. Hát: az Eurosport magyarjai elvásárolták a Sportadóktól az angol első ligát. Kaptunk helyette nem létező skótot, meg hollandot. A spanyolokat félig megvette az RTL sportadója. Azóta nincs az a műsorújság, amelyből kiderülne, mit, hol, mikor. Most meg a BL-t száműzik az angol után a láthatatlanságba, pedig az a Viasat3-on tényleg élvezhető volt.

Undorító az egész, amit művelnek. Horribilis összegekért megvesznek népszerű sportprogramokat, hogy aztán nem létező adókon sugározzák őket. Így akarják a kábelszolgáltatókat rákényszeríteni a maguk megvásárlására. Hiába, hogy nincs mindenhol kábel, hogy a magyar Eurosportot nem veszi meg a UPC Direct, hogy a TV6 egyelőre alig létezik. Verseny címén játszadoznak itt - velünk. Teszik, mert tehetik. Mi meg a lekoptatott ingerküszöbünkkel, mint jármos barmok viseljük - őket. Hang nélkül.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.