Azért ütött nagyon szíven ez a levél, mert én is utálom az állandóan mindent fikázó újságírókat. A töprengő, elemző, mérlegelő stílusban írt publicisztikának rég lejárt az ideje, helyét a mindenki hülye (a szerzőn kívül persze) attitűd vette át, amitől nekem mindig kinyílik a bicska a zsebemben, jobban mondva sose csukódik be, mert jószerével szinte csak ilyeneket olvasok. Olyan ez, mint egy járvány, és úgy látszik, én is elkaptam, amikor azon gúnyolódtam, hogy az M0-s körgyűrűnek Budán nem készültek el, és belátható időn belül nem is fognak elkészülni a további szakaszai, ezért a 260 milliárdért épülő Megyeri híd nem segít a gondokon, hanem csak az amúgy is meglévő közlekedési káoszt fogja növelni a térségben.

Most belém hasított, hogy igaza lehet az olvasónak, és hibát követtem el. Mert mi van, ha a hídépítők dühösen lecsapják az újságot, hogy itt gürizünk évek óta éjt nappallá téve, beleadjuk szívünket, lelkünket, és akkor jön a firkász, és lefikázza a munkánkat? Hidat? Ezeknek? Soha többé!

És akkor itt állunk majd, hogy az Északi összekötő vasúti úgy maradt félig szétszedve, a Szabadság felállványozva, a Margit leszakadóban... Anyám, én nem ilyen lovat akartam! A rossz lelkiismeretem minden reggel kivisz a Duna-partra, hogy a hídépítők nem hagytak-e ott csapot-papot a cikkem miatt. Szerencsére egyelőre nem. De azóta érzem, hogy a felelősség menynyire nyomja a vállamat.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy másodszor is beomlott az M6-os autópálya épülő alagútja Bátaszék térségében. Először júliusban szakadt be a födém száz méter hosszban, ahogy a szakemberek akkor megállapították, valószínűleg az esőzések miatt. Ettől persze még nem kell kiakadni, hiszen ez azt bizonyítja, hogy száraz időben jók vagyunk alagútépítésben, hát istenem, az eső nem volt bekalkulálva. Azóta azonban másodszor is beomlott az alagút, de most száraz időben. Ez azért már némileg aggasztó. Talán még nem volna késő összeírni, hogy az esőn és a száraz időn kívül mik azok a körülmények, amikre nem készültek fel az alagútépítők, és így már előre kiderülhetne, hogy szeles időben például ne tartózkodjunk magyar alagútban, mert beszakadhat.

Tanulva az előzőekből, isten ments, hogy kritizáljam az alagútépítő munkások, mérnökök és tervezők hősies munkáját, akik éjt nappallá téve, ha esik, ha beszakad, akár a föld alatt is építik az alagutat. Mint ahogy maguk is elmondták százszor, a történtekért nem ők a hibásak. A vizsgálat jelenleg is tart, de már előre tudni, hogy a felelős ki lesz: a lösz. A talaj ugyanis löszös a térségben, ez minden baj okozója.

Na persze, azonnal megszólaltak a nagyokosok, gáncsoskodók is. Egy Posta Zoltán nevű építészmérnök-tervező például azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy ő már annak idején megmondta: nem szabad alagutat építeni a térségben, mert be fog omlani. De senki sem hallgatott rá, s mert nem akart hülyét csinálni magából, otthagyta akkori munkahelyét, a Gazdasági Minisztériumot. Most azt jósolja a vészmadár, hogy ha tovább építik az alagutat, akkor megint be fog szakadni. (Ez egy Kőműves Kelemen: mit megfúrnak estére, beomlik reggelre... A negatív hozzáállás ősi magyar átok, beteljesíti önmagát.)

Visszatérve eredeti témánkra, azt tervezik, hogy az M0-s autópálya a Megyeri híd után alagutakban folytatódna a Pilis hegységben. Én a környéken lakom, már most szólok, hogy extrém körülményekre kell felkészülni: arrafelé időnként esni szokott, szárazság is előfordul, és a szeles idő sem ritka. Remélem, a tisztelt alagútépítők nem tekintenek emiatt gáncsoskodó vészmadárnak.