- Igaz, hogy ezért a filmért jelzálogkölcsönt vett fel az aspeni birtokára?

- Eredetileg húszmillió dollárt, amit a végén meg kellett toldanom még másfél millióval, mert a rendező kifutott a pénzből. Csaptam volna a kezére?

- Ennyire nem volt kapás az ötletére?

- Hollywoodban nyüzsögnek a befektetők, de egyik kapzsibb, mint a másik. Maguknak mindent, a kreatívoknak semmit, mondván, óriási a kockázat egy olyan filmmel, amelyiknek kicsi az esélye rá, hogy megáll a lábán a nemzetközi piacon. Azért áldoztam be a saját vagyonomat, mert kizárólagos producerként szoros gyeplőre foghattam a rendezőt, hogy úgy csinálja meg a filmet, ahogy elképzeltem. Kétségem sincs, hogy ez a film vissza fogja hozni a pénzemet Amerikában is, külföldön is.

- Amerikai állampolgárként csöppet sem zavarja, hogy ország-világ szeme láttára bohócot csinál két elnökjelöltből és a választási kampányból?

- Nézze, a Swing Vote vígjáték, még akkor is, ha a téma véresen komoly. Belátom, hogy az alapötlet szürreális, de elvileg nem kizárt: egyetlen szavazón múlik, hogy a két jelölt közül ki lesz az amerikai elnök. Adva van egy jóravaló, kicsit bumburnyák, kicsit felelőtlen, kicsit piás falusi amerikai, aki még azt a fáradságot se veszi magának, hogy elmenjen szavazni, mert a véleménye úgysem oszt és nem szoroz. Hogy ne maradjon szégyenben a falu előtt, tudta nélkül a kamasz lánya lopakodik be helyette a fülkébe, de áramszünet miatt nem tudja teljesen kitölteni a szavazólapot, és a számlálásnál megindul a lavina. Eddig színtiszta amerikai a sztori. De attól kezdve, hogy a két jelölt emberei eget-földet megmozgatnak, hogy az ő jelöltjük nyerjen, és a két jelölt minden elvet sutba dobva nekiáll a maga oldalára manipulálni ezt az egyszerű vidéki fickót, kétlem, hogy létezik olyan ország, ahol ne vennék le, miről van szó. A politikusok a világon mindenütt egyformák. Szemvillantás alatt mondanak "á" helyett "bé-t" puszta hataloméhségből, mert az ego nagyon nagy úr. És ez a film kulcsa. Hogyan várható el egy politikustól bárhol a világon, hogy a népet fogja szolgálni, ha már a választási kampányban sem hajlandó a saját érdekeit a társadalmi érdek mögé helyezni? Továbbmegyek: hogy higgyem el neki, hogy ha hivatalba lép, jó döntéseket fog hozni az országnak, és nem simisumizik az újraválasztása érdekében? Néha a jó döntések kellemetlenek, le kell nyomni az emberek torkán, amitől minden politikus retteg, mert csökken a népszerűsége. Nem sok olyan elvhű politikus akad, akit az motivál, hogy társadalmilag hasznos, de népszerűtlen intézkedéseket hozzon, aztán látványosan megbukjon a következő választáson.

- Említene pár olyan témát, amit szőnyeg alá söpörtünk, ön viszont fontosnak tart?

- Legalább ötöt-hatot. A legfontosabb az egészségügy. Tarthatatlan állapot, hogy egy ilyen országban, ahol minden adva van, a pénz, az ész és a tudomány, képtelenek vagyunk dűlőre jutni a szociális egészségügyi reformmal. Ez nem demokrata vagy republikánus kérdés, hanem amerikai.

- Ön sokáig republikánus párttag volt, aztán egyszer csak függetlenre váltott. Miért?

- Aki katolikus hitben nevelkedik, katolikus lesz, aki zsidónak születik, az zsidó. Én baptista családban nőttem fel republikánus szellemiségű szülőkkel, és nálunk nem volt se szokás, se megengedett, hogy a gyerekeknek saját véleményük legyen. Valószínűleg elég eszem se volt hozzá, hogy megkérdőjelezzem a szüleimet, így lettem republikánus. Aztán elkezdtem gondolkodni, és lassacskán rájöttem, nem a pártra kell szavazni, hanem az emberre. Arra, hogy mit képvisel, és mit hajt végre abból, amit mond. Szeretek halászni, vadászni. Értelemszerűen vannak puskáim. De mert azt vallom, hogy biztonsági okokból szigorúan korlátoznunk kéne a fegyverviselési engedélyt, szálka lettem a republikánusok szemében. Az abortusztörvény miatt meg aztán pláne, ugyanis szerintem minden nőnek joga eldönteni, meg akarja-e tartani a gyerekét. És akkor még nem is beszéltünk az öregekről, akik felneveltek, tisztességesen végigdolgozták és -adózták az egész életüket. Ki fog róluk gondoskodni? Én? És ha velem történik valami? Miből kapnak majd nyugdíjat, ha közben feléli a költségvetés? Látja, ezek az én nagy kérdéseim azokhoz a politikusokhoz, akik csak a hatalmat látják, a feladatokat és a munkát nem. Ebből a filmből világosan kiderül, hogy Mr. Átlagamerikainak tekintem magam, és ezt büszkén vállalom is. Szokatlanul szerencsés lapot kaptam a sorstól, híres lettem, gazdag lettem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ennek akár a tizedét reméltem. Ez a film, a Swing Vote, nem remekmű. Nem a 13 nap - Idegháború, nem is a JFK. Csak egy szimpla amerikai szatíra, amely az átlag amerikai nevében meri kérdőre vonni az amerikai elnököt.

- Lássa be, kissé bizarr, hogy átlag amerikainak nevezi magát.

- A látszat csal. Sok neves ember nyüzsög a választási kampányban, aki mind megpróbál hatni az elnökjelöltre. Nekem sem egészen tiszta, hogy csak annak a kivételezett kisebbségnek az érdekében mocorog, amelyikhez tartozik, vagy hajlandó szóvá tenni az égető társadalmi ügyeket is. Van, akit az mozgat, hogy ne emeljék az adót, van, aki csak dörgölőzni akar a leendő elnökhöz, de hál' istennek elég sok olyan kollégáról tudok, aki tényleg átlátja és átérzi a társadalmi problémákat, és arra használja fel az ismertségét, hogy kellő időben és helyen szóvá tegye. Ami engem illet, még nem döntöttem el, kire fogok szavazni. Még az sem kizárt, hogy senkire. A magánügyem. A személyes érdekeim valószínűleg egészen mások, mint annak az átlag amerikainak, aki hónapról hónapra küszködik, hogy ki tudja fizetni a lakbért, és az ő fiát viszik el Irakba, nem az enyémet. De attól még, hogy híres és vagyonos vagyok, kérem, ne kérdőjelezze meg, hogy szívből szeretem az országomat, és aggasztanak a problémái.

- Akkor beszéljünk a személyes érdekeiről. Mit hiányol?

- Rettenetesen zavar, hogy bizonyos dolgokat nem tudok megfejteni, és csöppet sem nyugtat meg, hogy a világ nem tökéletes. Anyagi helyzetem lehetővé tenné, hogy bármikor bárhová eljussak, ahova vágyom, de nem tehetem meg, mert hazavágtuk. Tűzfészkeket gyártottunk. Nem vagyok biztonságban. Tíz óra alatt ott lehetnék a piramisoknál. Vagy Bagdadban, a civilizáció bölcsőjénél. Az lenne tökéletes, ha a világ gyorsabban fejlődne. Ha halálosan biztos lehetnék abban, hogy a gyerekeimet semmi nem fenyegeti. Ha még legalább száz évig élhetnék, ami persze irreális, tehát azt kell jól megélni, ami még hátravan. Hiba lenne azzal kísérletezni, hogy tökéletesen éljek. Tehát megpróbálok félelem nélkül élni.

- És mit szeretne hagyni az utókorra?

- Hogy élt egyszer egy Kevin Costner, aki mellesleg filmeket is csinált.

Hollywood, 2008. augusztus

Kevin Michael Costner

1955. január 18-án született a kaliforniai Lynwoodban baptista családban. Apja az elektromos műveknél dolgozott, anyja a munkanélkülisegély-irodában. Közepes diák volt, de kiváló sportoló, akit szülei zongoraórára járattak, és a templomi kórusban énekelt. Érettségi után a kaliforniai állami egyetemen szerzett üzleti diplomát, feleséget és egy életre szóló szerelmet - a színészetet. Nászútjáról visszatérőben a repülőn ismerkedett meg Richard Burtonnel, aki arra ösztönözte, próbálja meg bevenni Hollywoodot. Costner összesen egy hónapig dolgozott mint marketinges, miközben esténként színiiskolába járt, majd alkalmi munkákból (halász, kamionsofőr, hollywoodi túravezető) tartotta el a családot. Lawrence Kasdan A nagy borzongás (1982) c. filmjében kulcsszerepet kapott, de a tesztvetítések után a stúdió kivágatta legfontosabb jelenetét. Kasdan betartotta ígéretét, és következő filmjébe (Silverado, 1985) meghívta Costnert, aki sztár még nem lett, de ettől kezdve folyamatosan dolgozott, míg Brian De Palma Aki legyőzte Al Caponét (1987) c. filmjének főszerepe meghozta számára az áttörést. 1990-ben élete első rendezéséért (Farkasokkal táncoló) és producerként is elnyerte az Oscar-díjat, s ezzel Hollywood egyik vezető művésze, színészként pedig szupersztár lett. Legismertebb további filmjei: Baseball bikák (1988), Baseball álmok (1989), JFK (1991), Több mint testőr (1992), Tökéletes világ (1993), Wyatt Earp (1994), Waterworld - Vizivilág (1995), A jövő hírnöke (1997), Ilyen a boksz (1999), Tizenhárom nap - Az idegháború (2000), Milliókért a pokolba (2001), Azt beszélik (2005), Mr. Brooks (2007). 1994-ben elvált első feleségétől (3 közös gyermekük van), 2004-ben újra megnősült (felesége Christine Baumgarten modell), s ebből a házasságból 2007-ben kisfia született. Los Angelesben él.