Rogozin a NATO-orosz kapcsolatról: ideiglenes felfüggesztésről van szó
Az orosz fél korábban jelezte, hogy a NATO kiállása Grúzia mellett elfogadhatatlan. (A grúz hadsereg augusztus 8-án indított hadműveletet a formálisan hozzá tartozó, ám rendezetlen státuszú Dél-Oszétiában. A térségben békefenntartóként jelenlévő Oroszország reguláris hadseregét vetette be a grúz erők ellen, majd Dél-Oszétián kívüli grúz területeket vont ellenőrzése alá. A NATO az orosz csapatok mielőbbi kivonását követeli, amit Moszkva egyelőre nem teljesített.)
A NATO és Oroszország kapcsolatának keretet adó, 2002 májusában létrehozott NRC valójában egy korábbi vita eredménye volt Brüsszel és Moszkva között: az NRC elődje ugyanis az 1997-ben létrehozott Állandó Közös Tanács volt, amelyben Oroszország 1999-ben függesztette fel részvételét, tiltakozásul Kis-Jugoszlávia bombázása miatt.
Az együttműködés szervezett formájának újraerősítését a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás kényszerítette ki, így elsődleges terepe a terrorizmus elleni harc összehangolása volt.
Az NRC bizottságokból és munkacsoportokból áll, amelyek napi szinten vitatják meg a terrorelhárítás és az ehhez köthető határellenőrzési, illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket. Ide tartozik a polgári és katonai légtérellenőrzést illető információcsere, az atomfegyverek terjedése elleni munka, de környezetvédelmi és tudományos együttműködés is.
A tanács havonta nagyköveti szinten, évente kétszer pedig külügyminiszteri, védelmi miniszteri és vezérkari főnöki, alkalmanként pedig állam- és kormányfői szinten gyűlik össze.
- a rakétaelhárító rendszerek amerikai telepítési terve Cseh- és Lengyelországban. Moszkva szerint a radarállomás és a tíz elfogórakéta telepítése Oroszország ellenőrzésére irányul, Washington szerint azonban iráni támadás ellen nyújt védelmet Európának. (A közép hatótávolságú ballisztikus rakéták terjedése miatt azonban az NRC már 2003 óta dolgozik a két fél légvédelmi rendszerének összehangolásán, az elmúlt négy évben három ezzel kapcsolatos közös hadgyakorlatot is tartott Oroszország és a NATO.) Moszkva az azerbajdzsáni Gabalában lévő orosz lokátorállomás közös működtetését javasolta a közép-európai projekttel szemben. Ugyanakkor az orosz fél felvetette, hogy kilép a húsz éve kötött, a közép hatótávolságú rakéták leszereléséről szóló szovjet-amerikai szerződésből.
- A hagyományos katonai erők európai állomásoztatásáról szóló szerződés (CFE). Az 1990-ben aláírt egyezmény zónákra osztva fel a kontinenst meghatározza az ott állomásoztatható erők számát. Moszkva módosítást követel, mondván, az aláírás óta megszűnt a Szovjetunió és a Varsói Szerződés, bővült a NATO. A NATO tagjai azonban csak akkor hajlandók a CFE módosítására, ha Moszkva teljesíti az 1999-es isztambuli megállapodásban vállalt kötelezettségeit, és kivonul a hivatalosan Moldovához tartozó, gyakorlatilag független Dnyesztermenti Köztársaság területéről, kivonva a még részben a Szovjetunióból ott maradt nehézfegyverzetét. (A Kreml szerint ez nem kötelezettség volt csupán elvi deklaráció, hogy ezt megteszi, amint "a helyzet ezt megengedi". Moszkvában úgy látják, a terület státuszának rendezetlensége ezt most nem engedi meg.) Oroszország decemberben fel is függesztette a megállapodás teljesítését, amíg a NATO-tagok nem ratifikálják a módosításokat. Igaz, a megengedett kvótát sem előtte, sem azóta nem érték el katonai erői, így a megállapodás a gyakorlatban nem sérült.
- a NATO bővítése. Moszkva elutasítja, hogy Ukrajna és Grúzia is csatlakozzon a katonai szövetséghez, amit viszont Washington egyértelműen támogat. Az együttműködés felmondása kérdésessé teszi az 1994 óta Oroszország részvételével működő Partnerség a békéért programot. Többek között Moszkva ennek alapján biztosítja a hátországot a NATO által vezetett erők afganisztáni békefenntartásához, ami orosz együttműködés nélkül nehezen biztosítható.
Ny.G.
